
Gyönyörű a kilátás tiszta időben
Fotó: Simon Virág
Verekedéses botrány ide vagy oda, a Maroshévízen, vagy ahogy a vásárhelyiek továbbra is mondják, a Toplicán levő sípályák a Maros megyeiek nagy kedvencei. Viszonylag közel vannak Vásárhelyhez, Szászrégentől gyönyörű és nem túl zsúfolt a Felső-Marosmentén vezető út, és nem utolsó sorban mindig kitűnő állapotban fogadják a kikapcsolódni, sportolni vágyókat. És a legtöbbeket nem is bántalmazzák az alkalmazottak – de hát az egy másik történet.
2020. február 20., 15:182020. február 20., 15:18
Az emlékezetes, az országos sajtó által is felkapott incidenst követő hetekben, iskola és munkaidőben, hétköznap látogattunk el a maroshévízi sípályákra. Alapállásból azért választottuk ezt az időpontot, mert azt reméltük, hogy csak a miénk lesz a terep. Hát nem így történt. Legalább százan voltak még mellettünk, akik valószínű, hasonló elgondolásból vették ki gyerekeiket az iskolából, kértek szabadnapot, és élvezték a friss levegőt és tökéletes pályákat. Hévízen a városhoz viszonylag közel alakította ki egy helybéli üzletember a síbirodalmát. Bár kicsit túlzás ezt mondani, hogy birodalom, de évről évre bővíti a pályákat, egy termálvizes medencét is készített, így ha nem is nagy, de már mindenképpen egy kis birodalom fogadja az oda érkezőket. Több száz parkolóhely áll a látogatók rendelkezésére, nagy panzió is működik, ahol több tucat szobában lehet szállást foglalni, s ugyancsak több tucat alkalmazott felügyeli a sípályákat, felvonókat, ebédlőt, szánkópályát és a parkolóknál is látni őröket.
Szánkózni, sízni is lehet a most kialakított kispályákon
Fotó: Simon Virág
Hévízen alapvetően két pálya működött, a 470 méteres Mogyorós, ez a meredekebb, és a 1200 méteres Fenyő pálya. Az idei szezonra épült egy tanuló- és egy szánkópálya is. E kettőnél külön kis sílift működik, ami lassú és biztonságos. Jó tudni, hogy ezek használatáért is jegyet vagy bérletet kell váltani, és ugyanannyiba kerül a felvonás, mint a nagy felvonóknál. A két kis pálya szélén nem szabad gyalogolni.
A napijegyek ára változó: hétköznaponként az egész napos bérletért a gyerekek 40, a felnőttek 50 lej kell fizessenek, kilenc felvonásos jegy gyerekeknek 25, felnőtteknek 30 lejbe kerül. Ünnepnapokon és hétvégenként valamivel többe kerül a felvonó használata: a napi bérlet 14 éven aluli gyermekeknek 50, felnőtteknek 65 lej. Mivel hétköznap kevesebben voltak, sorbanállás nélkül lehetett „közlekedni”, így megérte egész napos bérletet váltani, hiszen azzal nem voltunk korlátozva.
A kis, tanulópályán egész aprók is próbálkoznak
Fotó: Simon Virág
A nagy pályákra csákányos felvonókkal lehet visszajutni, általában két személyt indítanak egyszerre, de aki szeretné, egyedül is „utazhat”. Amikor a gyermekeink meséltek a csákányos felvonóról, a kisebbiknek mindig aggodalommal teli volt a hangja. Többször leesett róla, az is megtörtént, hogy belekapaszkodva próbált lábra, illetve síre állni, s ki tudja még mi mindent próbált ki, amiről nem is tudunk. Arról, hogy én hányszor estem le a csákányos felvonóról és milyen színárnyalatokban pompázott a lábam sokáig, inkább nem mesélek. De azt mindenképp szeretném elmondani, hogy amíg a bukásom miatti testi és lelki sebeimet számba véve ültem a földön, minden második ember megkérdezte, hogy minden rendben, jól vagyok-e, segítsenek-e? Az biztos, hogy gyakorlatot és némi lazaságot igényel a csákányos felvonó használata.
A rendőrség közlése szerint egy 21 éves marosvásárhelyi fiatalember összetűzésbe keveredett a felvonót kezelő sípálya-alkalmazottal, aki, miután egy társával ököllel és lábbal bántalmazta a sértettet, erősítésként hívta az ATV-n érkező kollégáit. Az incidensben az ATV egyik sítalpa áthajtott a fiatalember lábán. Az ügyben bűnügyi eljárást indítottak fizikai erőszak és csendháborítás címen, a rendőrség pedig vizsgálja az incidens körülményeit. Az eset nyomán megjelent cikkekből az is kiderült, hogy a pályának nincs szerződése hivatásos hegyimentőkkel, hanem saját mentőcsapata van, akik szükség esetén ellátják a bajbajutottakat. Ottlétünk alatt nagyobb baleset nem volt (a felvonóról való lepotyogásomat nem számítom annak), így arról nem tudunk beszámolni, hogy mennyire hatékony a bajba jutottak ellátása.
Hétköznap van, de nincs pangás
Fotó: Simon Virág
A sípályán lehet sífelszerelést és szánkót is bérelni, és tágas ebédlő is várja a pihenni óhajtókat. Egy főétel 20-25 lejbe kerül, egy tányér leves 15 lej, a kávé, tea, forró csoki ára 5 lejtől kezdődik. Naponta többféle levest és sültet, körítést lehet vásárolni itt. Aki az otthonról hozott elemózsiát szeretné elfogyasztani, megteheti a nyitott teraszon, ahol párnázott padok vannak a kényelemért. A meredek sípálya alsó részén is van egy kis falatozó, ott is lehet kávézni, teázni, melegedni.
Hírhedt ellenségem: a csákányos felvonó
Fotó: Simon Virág
Két dolog fogalmazódott meg bennem a két és félnapos hévízi sízés kapcsán. Az ilyen „téli nyaralás” igencsak sokba kerül, hiszen egy négytagú családnak csak a napi felvonója 180 lej/nap, enni is kell, oda is utazni, és ha tökéletesíteni szeretnéd a sízési tudásodat, akkor egy órára az oktatónak 100 lejt kell fizetni.
A másik: azért is jó Hévízre menni, mert a sípálya 18 órás zárása után a termálvizű Bánffy wellnessben tölthetünk még két-három órát, a lubickolás és szaunázás után újjá lehet születni.
Panzió és vendéglő is működik a sípályán
Fotó: Simon Virág
A zene, a vers szeretete hozta őket össze, s noha volt idő, hogy nem zenéltek együtt, évek múltán is elő tudtak húzni egy-egy dalt a „bőröndből”. A Bőröndös zenekar tagjaival, Bíró Hunorral, Székely Norberttel és Moldován Balázzsal beszélgettünk.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
szóljon hozzá!