
Boszorkányszobor Salem egyik terén. Minden a 300 éves múltra emlékeztet
Fotó: Csermák Zoltán
Salem, az amerikai kisváros történelméből él. 326 éve ért véget az a boszorkányüldözési procedúra, amely a település nevét az egész világon hírhedtté tette. Az Erdélyi Napló legfrissebb száma egy virtuális sétára invitálja olvasóit a településre.
2019. november 07., 13:372019. november 07., 13:37
A Bostontól 40 km-re fekvő települést egykor az angliai vallásüldözés elől menekülő puritánok alapították. Az új honfoglalók becsületesen dolgoztak, kemény munkával, erdőirtással szántóföldeket nyertek, s halászatból is került mindennap jó falat az asztalukra. A gazdagodó polgárok új életükért imáikban adtak hálát az Úrnak. De a paradicsomi állapot a 17. század végén megtört. Az őshonos indiánok egyre többször támadták a telepeseket, s egy akkor bekövetkezett klímaváltozásnak nyomán a terméseredmények is jelentősen csökkentek, a halrajok is elkerülték az északi vizeket. A polgárok alapvető élelmiszerforrásai kerültek veszélybe. A nehézségek pedig szokás szerint békétlenséget szültek, s már csak egy szikra kellett a tűz fellobbanásához.
A kór nem állt meg a parókián, a megdöbbent polgárok más fiatal teremtéseken is észlelték azt. Az orvosok e nyavalyával szemben tehetetlenek voltak, egyikük az ördög kezét látta a rontásban. A puritánok életében a gonosz elleni küzdelem mindig központi szerepet kapott. A vasárnapi istentiszteleteiken az igehirdetők legtöbbször a kísértés szerepét hangsúlyozták, s a történtek nyomán igazolva is látták magukat. A lányok vonaglásuk közben – a vizsgálódók unszolására – neveket is mormoltak, s ekkor elszabadult a valóságos pokol. Kétszáz polgárra sütötték rá a boszorkányság bélyegét, nagyrészüket börtönbe zárták, közülük tizenkilenc bitófán végezte, egy lelket pedig agyonköveztek. A kormányzó végül 1693 januárjában az ártatlan emberek mellé állva vetett véget a hisztériának. Noha New Englandban már korábban is folytak boszorkányperek, az üldözések éppen 320 éve Salemben voltak a legszenvedélyesebbek és legvéresebbek. A történet különösen tragikus, ha figyelembe vesszük, hogy az akkori Salemben és környékén 1500 ember élt.
Salem tengeri kikötője a turisták egyik kedvence
Fotó: Csermák Zoltán
Az akkor történteket sokan kutatták, keresték a választ a boszorkányüldözésekre, s az azt kiváltó rejtélyes kórra. Egyes kutatók a betegség mögött epilepsziát sejtenek, mások a rozst megtámadó gomba hallucinogén hatását feltételezik. S mivel az ítéletek vagyonelkobzással is jártak, a perek mögött sokszor az irigység, a rejtett indulatok is megbújhattak.
Az írók és alkotók fantáziáját megmozgatták a Salemben történtek. Arthur Miller 1953-ban írta híres drámáját, a Salemi boszorkányokat, s a darabhoz az eredeti helyszínen gyűjtött anyagot.
A zene, a vers szeretete hozta őket össze, s noha volt idő, hogy nem zenéltek együtt, évek múltán is elő tudtak húzni egy-egy dalt a „bőröndből”. A Bőröndös zenekar tagjaival, Bíró Hunorral, Székely Norberttel és Moldován Balázzsal beszélgettünk.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
szóljon hozzá!