Kuckó azoknak, akik időt szentelnének magukra: ilyen a Barátság
Fotó: Gábos Albin
Mi történik, ha néhány lelkes nő összedugja a fejét, és gondol egy nagyot? Megálmodnak egy olyan helyet, ahol heti rendszerességgel találkozhatnak, ismerkedhetnek önmagukkal és másokkal. Beszélgetnek. Mert a beszéd gyógyít, mondják. A Barátság kuckó ajtaja mindenki előtt nyitva áll.
2019. január 25., 15:002019. január 25., 15:00
Közel két éve működik Csíkszeredában, teljes mértékben civil kezdeményezésként a Barátság kuckó, amely, mint a neve is sejteti, a világ tán egyik legmelegebb, legbarátságosabb helye. „Egy hely, ahol jól érezzük magunkat” – foglalja össze a lényeget Geréd Ildikó, az ötletgazda hölgyek egyike. Rendszeresen szerveznek előadásokat, kiscsoportos foglalkozásokat, klubtevékenységet.
„Lelki gondozó, pszichológus, tanár van köztünk, és mindannyiunkban erős a késztetés, hogy beszélgessünk, mert az gyógyít. Egy olyan helyet szerettünk volna létrehozni, ahová csak úgy bemegy az ember, és időt szentel magára. De azt is mondhatnám, hogy időt pazarolunk magunkra. Szervezés kérdése, hogy heti-két három órát akarok-e, tudok-e magamra szánni. De ehhez még kell egy bizonyos nyitottság is, aztán majd idővel talán én is megnyílok, beszélgetek. Elsőre talán tapogatózó a hozzáállás, de érezni kell, hogy itt van egy olyan közeg, ahol ha megnyílok nem sérülök. De ezt mindenkinek érzi a lelke” – meséli lelkesen Geréd Ildikó.
Geréd Ildikó, a Barátság kuckó ötletgazdáinak egyike
Fotó: Gábos Albin
Ő az egyike a négy hölgynek, aki többek között lelki gondozóként színesíti a kuckó programkínálatát. Társai – Pănescu Ibolya, Szász Ibolya és György Emőke – közreműködésével zajlanak itt egyéni és kiscsoportos gyászfeldolgozó-tevékenységeket, önsegítő körök diákoknak, szülőknek, és többek között működik autista szülök támogató csoportja is. Ildikó, mivel grafológus is, a grafoterápia módszerével szervez néha találkozókat, de nagyon kedvel az OH-kártyás, asszociációs módszerrel is dolgozni.
„Nem sztárvendégeink vannak” – szögezi le sietve. Nem a nagyközönség megszólítása a céljuk, az érdeklődők személyes kapcsolatokon keresztül érkeznek, és az első, kuckóbeli látogatásnak rendszerint folytatása van.
A tajcsi az egyensúlyt, a harmóniát teremtő mozgást szimbolizálja
Fotó: Gábos Albin
„Rengeteg olyan érdekes ember jár-kel körülöttünk, akiket ugyan nem hívnak meg a Szakszervezetek Művelődési Házába, és nem hallgatja őket kétszáz ember, de attól mindannyian értékesek, és van mondanivalójuk. Személy szerint én őket próbálom megszólítani, bár ez olykor nehézséggel is jár, mert pont ezek az emberek nem szoktak magukról beszélni. Talán épp ezért is a végeredmény egy rendkívül érdekes beszélgetés. Számomra ez fontos” – mondja, és hálás, mert ezen hobbiként űzött tevékenységnek köszönhetően nagyon sok érdekes emberrel hozta össze a sors.
Újra és újra kiderül, hogy körülöttünk mennyi csodálatos ember van”.
A tajcsi-foglalkozásokat tartó Tóth Mária
Fotó: Gábos Albin
Így aztán többek között szó volt a természettel és annak ritmusával való együttélésről, a fák, a virágok csodájáról, a csodaszarvasról, a csillagállásról, de vendégül láttak olyan magyartanárt is, aki évekkel ezelőtt a moldvai csángókhoz költözött, és az ott tapasztaltakról mesélt. Aztán beszélgettek a stresszről és ennek kezeléséről, hitről, traumákról, de akár a barátságról is. És tán a szervezőket is meglepte, de egyre nagyobb népszerűségnek örvend például a heti rendszerességgel megszervezett tajcsi-foglalkozás. Mivel igyekeznek legalább a meghívottak utazási költségeihez hozzájárulni, az előadásokon való részvétel adomány jellegű.
Igen szigorú feltétele van például a kéthetente megszervezett klubtevékenységnek – jegyzi meg cinkosan Ildikó. Két teafilter vagy hét szem goji, de akár egy maréknyi nasi. Az a lényeg, hogy mindenki adjon, hogy közösen teremtsék meg azt a bensőséges légkört, ahol jól érzik magukat, ismerkednek és kis szerencsével leteszik, vagy legjobb esetben otthon hagyják, akár kidobják a mindannyiuk által cipelt súlyokat. Ilyenkor közösen döntik el, hogy mit csinálnak. Beszélgetnek, játszanak, kézműveskednek. Megismerik egymást és önmagukat is.
Kisbaconban, Benedek Elek emlékházában nemcsak bútorok és relikviák őrzik a múltat, hanem a mesék szelleme is. A magyar népmese napja emlékeztet: a történetek nem poros relikviák, hanem élő kincsek, amelyek eligazítanak ma is.
Márika néni, Fábián Mária 1934 szilveszterén született Kézdikőváron, amikor a harangok az ó- és újévet összekötötték. Azóta kilenc évtized telt el. De mindvégig őrizte a hitet, a szeretetet, és a múlt emlékeit ma is szívesen meséli tovább.
A vargabéles tökéletes választás, ha egy hagyományos, laktató és felejthetetlen desszertre vágysz!
Ha ősz, akkor befőzés. Szinte látom, ahogy ebben az időszakban hány nő logisztikázza a nemlétező szabadidejét a munka, háztartás, gyerekek mellett, hogy beleférjen egy kis zakuszkafőzés, vinetesütés, szilvalekvár, savanyú káposzta eltevése.
Siklódy Fruzsina gyerekkora óta a művészetek világában él, de csak később választotta hivatásának a grafikát. Fekete-fehér munkáiban az érzelmek intenzitása, a hiány lenyomata és a szakrális tér inspirálja. Új kiállítása ezt érzékenyen mutatja meg.
Egyszerűen elkészíthető, mégis ünnepi megjelenésű desszert, ami garantáltan a család kedvence lesz a hidegebb napokon.
A galagonya tavaszi és őszi felhasználását mutatjuk be, változatos módokon tudjuk vele támogatni az egészségünket. Terméséből ketchup-szerű szósz is készülhet, mutatjuk a receptet is.
A húsos raguk azért nagyon jók, mert bármilyen zöldséggel vagy akár gombával is gazdagíthatjuk a szaftos ételt.
A Pszichószereda idén is a lélek finom hangjaira hangol: előadások, workshopok és művészeti programok várják a közönséget, hogy közérthetően, mégis tudományos alapokon közelítsenek a mentális egészséghez – tabuk nélkül, nyitottan, emberközelből.
szóljon hozzá!