Szívügyüknek tekintik a zenélést a domokosi ifjúsági fúvósok

Utolsó részéhez érkeztünk a csíki fúvószenekarokat bemutató sorozatunknak, ezúttal a csíkszentdomokosi ifjúsági fúvószenekarnál jártunk. Májusban láttunk hozzá a Csíkban tevékenykedő tizenöt fúvószenekar bemutatásához. Mindenhol lelkesen fogadtak, ez alól mindössze Csíkbánkfalva jelentett kivételt: e település fúvószenekarának tevékenységét nem tudtuk bemutatni, mivel az azt fenntartó Bánk Bán Közbirtokosság vezetője nem kívánt nyilatkozni. Sándor Zoltán döntését nem értjük, a zenekar tagjait viszont sajnáljuk, hiszen így nem mesélhetnek rendkívül értékes munkájukról.

Bemutatkozik a Csíkszentdomokosi Ifjúsági Fúvószenekar

A településen működő tűzoltózenekar utánpótlás-nevelési kezdeményezését felkarolta a helyi közbirtokosság, valamint az önkormányzat is az ügy mellé állt, így alakulhatott meg a jelenleg is működő domokosi ifjúsági fúvószenekar 2011-ben.

A közbirtokosság anyagi támogatásával vásárolták meg az első hangszereket, majd a csíkszeredai Nagy István művészeti iskola tanárait hívták segítségül, hogy hangszeres órákat tartsanak az érdeklődő diákoknak, míg a zeneelméletet Fórika Attila kántor tanította – ismertette a zenekar létrejöttét Szecsete Zsolt. Az ifjúsági fúvószenekar vezetője hozzátette, mintegy hatvan helyi fiatal érdeklődött első körben a zenélés iránt, az elméleti órák során azonban többen lemorzsolódtak, az első fellépésükön, 2012. március 15-én harminchatan fújták a rezet.

Mivel 2012-ben meghívták az ifjakat a csíkkarcfalvi fúvóstáborba, de nem volt, aki felügyelje őket, így felkérték a frissen államvizsgázott Szecsete Zsoltot, hogy legyen a kísérőjük. El is vállalta a feladatot, azt követően pedig zeneelméletet kezdett tanítani az ifjaknak. Azóta is együtt dolgozik a helyi kis zenészekkel – számolt be a karvezető. Megjegyezte, jelenleg huszonhat helyi fiatal tagja a zenekarnak, többségük már középiskolás, de vannak köztük általános iskolások is. Emellett hat kezdő zenészt is tanít, akik a kellő felkészülés után szintén a csapatot erősítik majd.

Mint megtudtuk, elsősorban a zenészek szülei biztosítják a zenekar fenntartásához szükségeseket. Emellett a közbirtokosság évente segíti egy-egy összeggel a zenekart, ugyanakkor az önkormányzat pozitív hozzáállására is számít a szakember az elkövetkezőkben. Szegedi személyes kapcsolata révén több kottát is sikerült ingyen beszereznie, ami egyébként jelentős kiadásnak számított volna. Bevallotta ugyanakkor azt is, hogy nem szeret, és emiatt nem is szokott könyörögni a támogatásért sem helyi, sem megyei intézményeknél, de létrehozott egy egyesületet annak érdekében, hogy legyen, ami révén elszámolni a felajánlásokat, támogatásokat. Elsősorban a számlájukra befolyó összegből fedezik, ha valamire szükségük van.

Repertoárjukon szerepelnek többek között könnyűzenei feldolgozások, filmzenék, népdalfeldolgozások, egyházi énekek, indulók, keringők. Mindazok mellett jelenleg folyamatban van 11 csíkszentdomokosi népdal feldolgozása, hangszerelése is. Próbákat heti rendszerességgel tartanak az ifjakkal, a szólampróbák mellett szombatonként összpróbán is gyakorolnak a helyi általános iskola alagsorában berendezett próbatermükben. A termet tojástartó kartonokkal hangszigetelték – ismertette Szecsete Zsolt. Kiemelte azt is, hogy az iskola vezetősége nagyon nagy segítséget jelent számukra.

Zenekari tagok

Fuvola: Albert Boglárka, Bőjte Anita, Kedves Ágota, Kristály Orsolya, Szabó Bernadett, Márton Rita, György Kincső. Klarinét: Bíró Konrád, Szabó Zoltán, Karda Hunor. Alt szaxofon: Szilágyi-Sándor Ferenc, Sámuel Szilárd, Sámuel Szabolcs. Harsona: Kedves Gergő, Bara Tamás. Vadászkürt: Mákszem Tamara, Szebeni Kinga. Tenorkürt: Máté Krisztina. Trombita: Szebeni Zoltán, Ferencz Boróka, Ferencz Lajos, Timár Márk, Szász Balázs. Tuba: Márton-Kővári Ervin. Nagydob: Kurkó Norbert. Jazzdob: Boros Henrietta.

Elsősorban helyi rendezvényeken lépnek fel, így a falu- és ifjúsági napokon, kortárstalálkozókon, iskolai eseményeken, történelmi ünnepségeken, de karácsonyi hangversenyt is adnak minden évben. Emellett a karvezetőjük lakodalmára is meglepetésprodukcióval készültek a fiatalok. Többször vettek részt már fúvóstalálkozón, ugyanakkor rendszeres résztvevői a csíkszentsimoni művésztábornak is.

Külföldre eddig még nem sikerült kiutazniuk, mivel a zenekar anyagi helyzete nem engedte, de terveik szerint rövidesen ezt is megtehetik. Évente megszervezik saját fúvóstáborukat is, legutóbb pedig nyílt próbával kedveskedtek a helyieknek, azaz az egyik vasárnapi szentmise után az utcán fújták a fiatalok.

„Nagyon nehéz fenntartani a zenekart, elérni azt, hogy a gyermekek rendszeresen járjanak a próbákra, és szeressék azt, amit csinálnak. De szerencsére többségük értékeli, szívügyének tekinti a zenélést” – avatott be a karvezető. Azt is megtudtuk, igyekszik lendületesen, nem vezetőként, hanem csapattagként hozzáállni a dolgokhoz, hogy a gyermekek szívesen zenéljenek. Ugyanakkor a csapatépítésre is hangsúlyt fektet, ennek érdekében kirándulásokon, táborokban vesznek részt.

Kiderült, az utánpótlás biztosítására lenne a legnagyobb szükségük, hogy a helyi felnőttek értékként tekintsenek erre a mozgalomra, a gyermekek pedig minden kényszer nélkül, jó szívvel zenéljenek. Szecsete Zsolt szeretné, ha a közösség is támogatná ezt a munkát, ha nem csak elvárásaikkal fordulnának hozzájuk, hanem segítő gesztusaikkal is annak érdekében, hogy ne csak múltja, hanem jövője is legyen a fúvószenének.

Egyetlen helyen nem fogadtak

Májusban fogtunk hozzá a Csíkszéken tevékenykedő tizenöt fúvószenekar bemutatásához. Heti-kétheti gyakorisággal sikerült közölni az önkéntes csapatok munkáját ismertető cikkeket, amely révén olvashattak az újtusnádi, csíkkozmási, csíkszentmártoni, csíkszentsimoni, csíkszentimrei, csíkszentkirályi, csíkszentgyörgyi, csíkcsicsói, csíkmadarasi, csíkdánfalvi, csíkkarcfalvi, csíkszenttamási és csíkszentdomokosi idősebb fúvószenészekről is. Egyetlen település, Csíkbánkfalva fúvószenekarának tevékenységét nem tudtuk bemutatni, mivel az azt fenntartó Bánk Bán Közbirtokosság vezetője, Sándor Zoltán nem kívánt a sajtónak nyilatkozni. Megkeresésünkkor elmondta, a falu közössége előtt vállalja, hogy nemet mondott felajánlásunkra, de tevékenységükről ők csak a közgyűlésnek tartoznak elszámolással, azt pedig meg is teszik. A helyiek közül bárki érdeklődhet a tevékenységükről, szívesen válaszol, de a sajtónak semmiről nem nyilatkozik. Sajnáljuk a döntését, hiszen nekünk nem elszámolni kellett volna, hanem mindössze beszámolni. A kettő között pedig lényeges a különbség.