Közkinccsé lesz Józsa János festménygyűjteménye

A Firtos Művelődési Egylet által kezdeményezett kötet, A megmentett hűség bemutatása képezte a péntek délutáni ünnepség gerincét, ám kiderült, hogy a könyvnél sokkal fontosabb „esemény” is van, Józsa János, a közismert keramikus 141 festménnyel örvendeztette meg szülőfaluját. A község képviseletben A. Vinczeffy László Munkácsy-díjas képzőművész volt az, aki az adományt átvette és felleltározta. „Meghatottan nézegettem a nagybányai alkotótáborok részvevőitől, a nagy elődöktől, a tanáraimtól való képeket. Egyik-másik alkotás ugyan rossz állapotban van, javításra és restaurálásra szorul, de biztosak lehetünk benne, hogy Korondon egy új intézmény jön létre a gyűjtemény jóvoltából, amely a meglévő értékek mellett fogja öregbíteni a község hírét. Ettől kezdődően eggyel több indoka lesz a turisták idelátogatásának. A község vezetésének komoly feladat lesz ezek felújítása és szakszerű kiállítása. Az is elképzelhető, hogy a későbbiekben új épületet kell emelni.” Ambrus Lajos költő, a Hazanéző című folyóirat főszerkesztője azt mondta, hogy felvette a kapcsolatot a helyi polgármesterrel, aki mindent megígért. Egyelőre az új művelődési ház emeleti termeiben képzeli el a Józsa János-féle gyűjtemény kiállítását.

Az interjúkötet riportalanyai közül tizenöten voltak jelen. A pusztakamarási születésű, de Erdőszentgyörgyön élő Székely Ferenc, a könyv „kérdezőbiztosa” elmondta, a szerkesztési munkák idején derült ki, hogy nem huszonöt, hanem ennél jóval több fontos személyisége van a nagyközségnek. Kétszázhúsz oldalon és huszonöt interjúban csak a „fontos emberek” egy része fér el. Hamarosan új kötetek, új beszélgetések sorozata várható, hiszen Korond jóval nagyobb, mint amennyi belőle látható. Magyarország csíkszeredai főkonzulátusa nevében Szarka Gábor konzul köszöntötte az egybegyűlteket. A Sóvidék Kultúrájáért díjjal elsőként Józsa Jánost tüntették ki. Jelkép- és jelzésértékű a kis kerámiaszobor, amelyet a „jövevény” Kádár-Dombi Péter székelykeresztúri szobrász készített. Ő itt fertőződött meg egy életre a pala által, az ugyancsak korondi kötődésű Benczédi Sándor emlékét idéző kerámiaszobrokkal sajátos stílusban készíti mással össze nem téveszthető alkotásait.

„Mit kaptak ők Korondtól? Hogyan emlékeznek felnőtt- vagy ifjúkoruk falujára? – vetette fel a kérdést P. Buzogány Árpád a könyv előszavában. – Ez derül ki a beszélgetésekből, oldalról oldalra haladva. Szó esik irodalomról, fazekasságról, általában a kulturális, szellemi értelemben is gazdag faluról, ami sokuk szerint is megtartó erővel bír a mai napig is.” Nem egyéb ez a könyv és az értékmentő próbálkozás annál a kísérletnél, amely rámutat arra, hogy többek vagyunk, hogy a látszat mögött is vannak még értékeink.