Az alapjaitól újjáépített közbirtokosság

Akárcsak a többi közbirtokosság, az impéri is 2000-ben alakult újra, 2008-ig tevékenykedett a régi vezetőséggel. 2008 és 2010 között nem volt vezetősége. „Volt, aki azt jósolta, hogy még két éve van hátra ennek a közbirtokosságnak. De mondtuk, hogy egy közbirtokosságot csak be lehet buktatni, az magától nem bukik be, mert van vagyona. Amikor átvettük a vezetését, körülbelül egymillió lej tartozása volt. Átvettünk egy olyan taglistát is, amelyik nem volt vezetve. 2010-ig nem volt könyvelése a közbirtokosságnak. Nem vezetőtanácsi tagként kerültünk ide, hanem elnöki rendelettel kinevezett a bíró, hogy adják át a javakat nekem. Attól a perctől tudtuk az ügyeket intézni, amely 2014 decemberéig tartott, amikor is egy normális gyűlést össze tudtunk hívni, ahol aztán a tagok megválasztották a mostani vezetőtanácsot. 2010-től 2014-ig elnöki rendelet alapján dolgoztunk. Az eredmények most kezdenek mutatkozni” – magyarázta Sánta András, a közbirtokosság jelenlegi elnöke.

Az elnök elmondta, mivel nem volt könyvelése a közbirtokosságnak, ők maguk kértek egy alapellenőrzést a pénzügytől. A büntetőkamatot még most is fizetik, öt évre osztották fel a kifizetést, ez háromszázezer lejt jelent. „Ahogy lettek bevételeink, főleg az első két évben, ezeket a dolgokat le kellett tudjuk ahhoz, hogy egyáltalán fennmaradjunk pénzügyileg. Ez a része könnyebb volt, mert kaptuk a pénzt, és úgymond tömtük a lyukakat vele. A taglistának az újratisztázása már nehezebben ment. Az előző taglista egy 1903-as királyi jegyzőkönyv alapján készült. Voltak, akik kihasználták ezt a helyzetet és 60–70 hektárnyi területeteket gyűjtöttek maguknak. Elég nagy befolyású emberek lettek, és úgy érezték, hogy amíg ők vannak, nem fog változni semmi. Konkrét fenyegetést is kaptam.”

Épp, amikor javában zajlottak az impéri közbirtokosságnál a régi és új vezetőség közötti viták, előkerült egy 1943-ból származó taglista. Ezt a csíkszentmártoni állami erdészet fásszínében találta meg egy kászonimpéri közbirtokossági tag, a történet szerint, sok dokumentumot szigetelésként tettek be két gerenda közé, majd felújításkor, mivel már nem volt szükség erre a fajta szigetelésre, kidobták a fásszínbe a dokumentumokat. Ezek között találtak rá erre a taglistára, amely alapján a jelenlegit is el tudták készíteni. „2013-ban jutott el végül a helyi földosztó bizottsághoz, aztán aláírták, továbbküldték a megyei bizottsághoz, de ott visszadobták, mert azt mondták, hogy az ő döntésüket nem bírálhatják felül, csak akkor, ha van egy törvényszéki végzés. Akkor bepereltük a megyei földosztó bizottságot és a helyit is, a pert megnyertük. Lett egy törvényszéki végzésünk, így kötelességük volt jóváhagyni az új taglistát. Ez végül is a megyében az első közbirtokosság, amely egy teljesen új taglistát készített menet közben és jóváhagyatta azt.”

Az impéri közbirtokosságnak 267 tagja van 1714 joggal. 2011-ben, azért, hogy a taglistát megfelelően tudják kiegészíteni, és mindenkinek az adatait tudják feltüntetni, jogonként 30 lejes osztalékot kaptak a tagok. Így átvételkor a tag be kellett mutassa a személyes adatait. Kászonimpéren, mivel 37 ezer hektár összterülete van a községnek, és sokaknak saját területük is, ezért nem igényelnek fát a tagok.

„2011-ben adtunk 30 lejt, 2012-ben nem osztottunk, hogy tartsuk meg a pénzt az új tagoknak, 2013-ban és 2014-ben sikerült 100 lejes osztalékot adni a sok adósság mellett. Akkor már az emberek hova tovább jobban kezdtek érdeklődni a közbirtokossági ügyek iránt. Addig az emberekben nem láttam a határozottságot, hogy akarják, aztán a többség rájött, hogy itt egy igazságos dolog történik. Az a pár ember, akinek nem is volt köze a közbirtokossághoz, foggal-körömmel ragaszkodott a régi listához. 2013-ban az egyik gyűlésen megszavaztuk, hogy nem zárunk ki senkit a közbirtokosságból. Az 1943-as taglista szerint mindenki újraigényelte, nagyjából le volt tisztázva, és azok a tagok, akik kiestek volna, mert nem voltak rajta a listán, egy joggal maradhattak a közbirtokosságban. Persze a 30–40 hektárhoz viszonyítva az egy hektár kevésnek tűnt, tizenkét személy be is perelt.” Itt is egy hektár egy jognak felel meg, a legtöbb, amivel egy tag rendelkezik, 41 jog. A tagok 60 százaléka él itthon, 40 százaléka idegenben.

A közbirtokosságnak 1713,93 hektár területe van jelenleg, a földügyek sincsenek mind tisztázva. 1104 hektárt az állami erdészettől kaptak vissza, az telekkönyvezve is van. Utána még visszakaptak 232 hektár beerdősödött legelőt, ami ugyan még nincs telekkönyvezve, de üzemterveztettek, és az erdőalapba került be. Területalapú támogatást 160 hektár legelőre tudtak igényelni. Be tudtak még azonosítani 245 hektárt, ez beerdősödött legelő, a fának a javát már elhordták róla. A közbirtokosságnak nincsenek nagy, összefüggő legelős területei, a  területeket egyéni területek veszik körül.

„Össze vagyunk ékelődve a magántulajdonokkal, és amíg nem tudjuk lezárni, hogy itt van a határ, nem tudjuk azt mondani, hogy ott ne vágjanak, mert minden szomszéd tíz-húsz méterrel beljebb megy. Ez egy rossz helyzet, amíg nem tudjuk telekkönyvezni, beazonosítani rendesen, nincs, amit csináljunk. Volt már rendőrségi ügy ezekből, de bármi történik, azt kérdik, hogy tudjuk-e igazolni a területeket.”

Üzemterv szerint évente 3000 köbméter fővágásuk van és 1500–2000 köbméter gyérítés. „Az erdőállományunk nem a legcifrább. Ezért próbáljuk a területalapú támogatásokat maximálisan megkapni. Viszont az adósságokat, amiket felhalmoztak az elődeink, muszáj volt törleszteni. Elég nehéz helyzetben voltunk egy adott pillanatban, ha nem lett volna a területalapú támogatás, nem tudom, hova jutottunk volna. A területalapú támogatásokkal is volt probléma, mert 2007–2008-ban rosszul tették le az igénylést, többet jelentettek be, mint amire jogosultak lettek volna. Kapott is büntetést a közbirtokosság, a 2007-es területalapú támogatást, 70–80 ezer lejt kellett visszafizessünk. Ami egyszer lehetett, minden a nyakunkba került.”

A közbirtokosság székhelyét a múlt század harmincas éveinek elején építették. A ház és a terület, amire építve van, a közbirtokosságé ugyan, de a bejárat már nem, akárcsak a kút és a szennyvíztároló. A mellettük levő terület tulajdonosával nem tudnak dűlőre jutni, most azért perelnek, hogy legalább az épületbe való bejutáshoz szükséges területhez legyen joguk.

Az adósságok mellett sikerült létrehozni egy csemetekertet, 2011-ben egy istállót vásárolniuk, amelyet  2012-ben fel is javítottak. Tavaly vásároltak egy traktort és más mezőgazdasági gépeket, egy utánfutót, valamint idén negyvennégy darab szarvasmarhát. Igyekeznek odafigyelni a közösségi dolgokra, támogatják a falunapokat, tánccsoportot, mindenféle rendezvényt, ugyanakkor a Szent Katalin-házat tűzifával segítik. „Talpra kellett állni, nemhogy a nullából, de mínuszból indultunk. Most ahol tudunk, segítünk.”

A bányaügy
Az úgynevezett bányaügy 2007-ben kezdődött. A közbirtokosság előző vezetősége egy magyarországi céggel 49 évre kötött szerződést, hogy a Szarvaskő nevű dűlőben bérbe adnak egy régi kőbányát. „Nem tájékoztattak senkit, akkor ébredtek rá a falubeliek, hogy mi történik, amikor hozták a kőtörő gépeket. A polgármesteri hivatal kiadott bizonyos engedélyeket ugyan, mielőtt elkezdődtek volna a beruházások, nagyjából sínen volt minden, amikor kitört a botrány. A hivatal visszavonta az engedélyeket, továbbiakat nem adott ki. Azzal egy időben a közbirtokosságnál megtörtént a vezetőségváltás. Most ott tartunk, hogy a magyarországi céggel perelünk, kétmillió eurós kártérítést követel. Még mindig nincs lezárva az ügy” – közölte Sánta András.