/ Élet+mód

Milyen a húsvét Erdélyben? A városi barkaszenteléstől a gyimesi tojásírásig, a posztmodern külsőségektől az ősi mitológiák rétegein át – Málnási Levente néprajzossal beszélgettünk arról, hogyan él tovább a húsvét ünnepe a 21. századi Erdélyben.

Találkozás az unokatestvérekkel. Tojáskeresés az udvaron. Templomba menni. Locsolókat várni. A gyerekeknek is megvan a maguk hozzáállása és hozzájárulása a húsvéti ünnepekhez, ezt pedig nagyon lelkesen meg is osztották velünk.

A húsvéti tojás nem pusztán egy díszített tárgy, hanem egy ősi tudás lenyomata. Fehér Gizella Mária népi iparművésszel arról is beszélgettünk, hogy mit mesélnek a húsvéti tojások az életről, az emberekről, a világ különös rendjéről.

Szívvel, lélekkel, alázattal hozzáállni azokhoz az esetekhez is, amiket évekig szégyelt a páciens. Olti Mária Magdolna gyógyászati pedikűrössel beszélgettünk a szakma szépségéről, és arról, hogy mit is csinál egy gyógypedikűrös.

Ha van egy nap az évben, amikor érdemes duplán is ellenőrizni, hogy igazat mondanak-e nekünk, akkor az bizonyára április elseje. De honnan is ered a bolondok napi hagyomány?

A Duna Ház áprilisban is változatos programmal várja az érdeklődőket. Többek között a kétszáz éve született Jókairól is megemlékeznek, de mozgáslehetőséget is kínálnak, megünneplik a költészet napját, valamint tojásírásra is lesz lehetőség.

Nem lehet félmunkát végezni. Minden a helyén kell legyen. Nem kell helyettem megtenni. Ismerősek ezek a belső monológok? Bibók Bea a parentifikáció jelenségéről beszélt Csíkszeredában, az Ellopott gyermekkor könyvbemutatóján.

A nyolcvanhat éves Csiszér Imre nyugalmazott tanító, népművész életművét bemutató kiállítás nyílt a Csíki Mozi kiállítóterében, Székely-magyar festett és faragott népi ornamentika címmel.

Valóban eltűnőben vannak az életünkből az ünnepeink? Hogyan tudunk tudatosan is helyet, időt és teret adni a magyarságunkat is meghatározó eseményeinknek? És miért fontos, hogy a különböző generációk együtt ünnepeljenek?

Honnan erednek a farsangi népszokásaink, és hogyan készülődtek évtizedekkel ezelőtt nagy- és dédszüleink a tavaszváró, téltemető ünnepségre? Ferencz Angélával a Hargita Megyei Farsangbúcsúztató kapcsán a farsangi időszak jelentőségéről beszélgettünk.

A sminkelés nem csupán a mindennapi megjelenés része, hanem egy fontos eszköz lehet különleges alkalmakhoz, legyen szó esküvőről, fotózásról vagy egyéb rendezvényről.

Ha február, akkor farsang, ha farsang, akkor fánk, jelmezek és mulatság. A farsangi szokásaink jócskán megváltoztak, de van, ami örök: a maskarák. S hogy éppen mi a „trend”, arról tanítónőket, gyerekeket és tiniket kérdeztünk.

Milyen udvarlási szokások voltak a nagyszüleink korában, hogyan hódították meg nagyapáink kedveseiket? És milyen volt leányként fogadni a fiatal zenészeket? Mikor beszélhetnénk erről, ha nem épp a szerelmesek ünnepén?

A Henter-kúria őrei már régi motorosok: nem az idei az első alkalom, hogy részt vesznek az Örökségünk őrei versenyen. Előzőleg kisfilmet készítettek a diákok, amelyben bemutatták a Henter-kúriát, idén viszont a közelmúlt felidézését célozták meg.