Több mint nyolcezer kilométer, húsz nap, két robogó. Európát és a Szahara egy részét is átszelve végül megérkezett Dakarba Mihály Alpár és Bertici Attila, akik nemcsak a sivatagon, hanem a saját határaikon is átvágtak.
Immár Afrikában folytatja különleges útját a két erdélyi kalandor, Mihály Alpár és Bertici Attila. Robogóval vágtak neki a Szaharának, és miközben Dakar felé haladnak, egyre inkább megtapasztalják: az igazi cél nem a térképen van.
Napok kérdése, hogy Afrikába érjen az a két erdélyi fiatalember, akik október elsején indultak útnak robogóikkal, hogy Európát átszelve meghódítsák a Szahara dűnéit és eljussanak Dakarba. Nem mindennapi expedíciójukról nekünk is beszámoltak.
Rakonczay Gábor extrém sportoló, kétszeres Guinness-világrekorder és többszörös magyar rekorder az egyetlen ember a világon, aki kétszer is szólóban átevezte az Atlanti-óceánt – összesen pedig hétszer teljesítette az átkelést.
Hetedik, utolsó rész, amelyben az univerzum megpróbálja a hősünk fülébe suttogni, hogy maradjon még Ecuadorban, ám ő rendíthetetlenül kitart amellett, hogy ideje visszazökkenni a székelyföldi hétköznapokba.
Hatodik, utolsó előtti rész, amelyben hősünk belecsöppen a Száz év magány díszletébe. Szúnyogokkal harcol, szárazerdőben bolyong, és hirtelen spanyolul kezd beszélni. Az élmények dzsungelében azonban a honvágy is szép lassan utat tör magának.
Ötödik rész, amelyben hősünk bozótvágó késsel hadonászik az őserdőben. Kiderül, hogy az aranymosás nem egy aranyos dolog, és a kígyókon kívül a pókokra is érdemes figyelmet fordítani, amennyiben további kalandokat szeretne megosztani a nagyérdeművel.
Negyedik rész, amelyben az eső mesét duruzsol a hősünk fülébe, és azt is megtudjuk, hogy milyen – a katonai ellenőrzőpontokon túl – a terepezés útjának felén egy sötétlő erdőbe jutni. S hogy meglelé-e az igaz utat, vagy a békákat, kiderül az alábbiakban.
Harmadik rész, amelyből megtudhatjuk, mi vár a gyanútlan székelyre a lojai piacon, és miben hasonlít az egyetem múzeuma nagymama kamrájához. Előkerül a gumicsizma is, hősünk a susnyásban botorkálva beleveti magát az ecuadori éjszakába.
Második rész, avagy hősünk rácsodálkozik mindarra, amire rá lehet csodálkozni: a biodiverzitásra, a földrajzi adottságokra, a mezei zöld poloska és a koriander hasonlóságára, és az is kiderül, miért ajánlott hűtőmágnest vásárolni. Ecuadori gyorstalpaló.
Első rész, avagy hősünk elbúcsúzik a családjától és útra kel. Miért megy bárki is Ecuadorba, amikor otthon is jó? – töpreng el, miközben az első benyomásait felskicceli a rajzlapokra. S hogy Loja felé miket látott, kiderül az alábbi képsorokból.

Az 1943. január 12-én elkezdődött doni áttörés áldozataira való megemlékezést szervezett január 17-én a Történelmi Vitézi Rend kézdiszéki állománya Katrosában, az apostoli kettős keresztnél.
Gumicsizmával, rajzfüzettel, a feleségétől kapott kis aranyozott békakitűzővel, kíváncsisággal és jó nagy adag kalandvággyal indult el Széles Ferenc grafikus, hogy egy Ecuadorban élő székely biológusházaspár kutatómunkáját rajzokon keresztül dokumentálja.
Egy hónapot töltött önkéntes munkával India legészakibb régiójában, Ladakban Konnát Árpád régésztechnikus. A kovásznai születésű szakember a fürdőváros művelődési házában tartott előadást a Kőrösi Csoma Sándor nyomdokain megtett utazásról.
Egy szennyvíztisztító telep létrehozásában vett részt, emiatt több alkalommal is huzamosabb időt töltött Ghánában Bandi Zsolt kézdivásárhelyi születésű környezetmérnök. A szakember az afrikai országban szerzett élményeiről tartott vetítettképes előadást.
Gyógyvíz és fürdő, kinti és benti medencék, bivalyrezervátum, szabadtéri makettpark, ahol székelyföldi épületek is vannak, csendes kisváros – mindez jellemző az Aradtól csak bő órára levő Mórahalomra, amelyet nemrég látogattunk meg, és amely elbűvölt.
Miközben a Rodoszt és Korfut pusztító tüzekről, tömeges kilakoltatásokról szóló hírekkel van tele a sajtó, kissé bizarrnak tűnhet, ha most egy másik – igaz, a legnagyobb – görög szigetet ajánljuk nyaralási úti célként, de erre alapos okunk van.