A sok résztvevőnek és más felajánlóknak köszönhetően közel 18 ezer lej gyűlt össze a Nagy-Küküllő Vadász- és Sporthorgász Egyesület által tavaly év végén meghirdetett jótékonysági vadászaton – fejtette ki lapunknak Mărmureanu-Bíró Leonárd, a társulat igazgatója. Emlékeztetett, a gyűjtés célja az volt, hogy új otthont vásároljanak a homoródremetei Antal családnak, akik egy istálló szélében kialakított részen laktak.

Noha eleinte több elképzelés is volt, hogy például egy konténer- vagy éppen faházat vásároljanak, a családfő kérésére végül

Ezt, továbbá egy elektromos árammal működő kályhát, radiátort, valamint ágyneműket és fazekakat adták át a napokban a kétfős családnak.

„Kicsit elhúzódott a lakókocsi átadása, hiszen későre találtunk a célnak megfelelőt, ráadásul azt is át kellett alakítani, hogy minél biztonságosabb és praktikusabb legyen. Például a gázzal működő berendezéseket eltávolítottuk, hogy ne gyúlhasson meg semmi” – magyarázta az igazgató, aki egyesületi társaival azt tervezi, hogy még egy kinti vécét is vásárolnak a családnak.

A helyszínre érve rögtön felismertük a kisfiút, akivel már korábban is találkoztunk, miután a település határában megtámadta egy medve. A tízéves gyereket már régóta támogatja Jakab Attila homoródszentmártoni polgármester – a vadásztársulat elnöke –, aki sokáig minden reggel utánament, hogy elhozza az iskolába, és a mai napig is a polgármesteri hivatalban tanul, az órai után.

Széles mosollyal fogadta az adományt, és rögtön bement a lakókocsiba, ahol birtokba vehette a saját szekrényeit és külön ágyát. Mondta, hogy nagyon örül az új otthonnak, bár szavakra nem is igazán volt szükség, hiszen a mintegy kétórás ottlétünk alatt ki sem jött a lakókocsiból, és minden felszerelést ki akart próbálni. Megmutatta nekünk a régi otthonát is, amely egy istálló egyik szegletében volt kialakítva, és ahol a helyszűke miatt szinte nem volt személyes tere, édesapjával egy ágyban kellett aludnia.

Az édesapa, Antal István a nehézségek ellenére nagyon pozitív gondolkodású, az istállóban kialakított kis lakásnak is örvendett, ahová a munkáltatója jóvoltából költözhettek be. Mint mondta, sok baj érte őket, de

A lakókocsit nézve csak annyit mondott, „ne haragudjanak, de nem kapok szavakat”, majd a meghatottságtól könnybe lábadt a szeme. Örömét csak az árnyékolta be némileg, hogy volt feleségével megromlott a viszonyuk, így csak ritkán találkozhatnak a testvérek. Feltett célja azonban, hogy a többi gyereke is hozzá kerülhessen.

Jakab Attila rámutatott, azért is döntöttek úgy, hogy a homoródremetei gyermeket támogatják az egyesületük jótékonysági akciójával, mert jól látszik, amióta szárnyaik alá vették a kisfiút, azóta a tanulmányi eredményei is jelentősen javultak. „Azt szeretnénk, hogy továbbra is jól tanuljon, és hogy többre vigye a pásztorkodásnál” – fogalmazott. Ezzel egyébként a gyerek is tisztában volt, hiszen rögtön rávágta:

Az egyesület mindkét tagja egyetértett abban, hogy ezentúl minden évben megszervezik a romániai vadásztársulatok közt egyedinek számító jótékonysági akciójukat. A cél, hogy minden alkalommal segíteni tudjanak egy-egy rászoruló családnak, tehetséges gyereknek vagy az ők javukat szolgáló civil szervezetnek, intézménynek.