Új otthont adományoztak egy homoródremetei kisfiúnak és édesapjának

A sok résztvevőnek és más felajánlóknak köszönhetően közel 18 ezer lej gyűlt össze a Nagy-Küküllő Vadász- és Sporthorgász Egyesület által tavaly év végén meghirdetett jótékonysági vadászaton – fejtette ki lapunknak Mărmureanu-Bíró Leonárd, a társulat igazgatója. Emlékeztetett, a gyűjtés célja az volt, hogy új otthont vásároljanak a homoródremetei Antal családnak, akik egy istálló szélében kialakított részen laktak.

Noha eleinte több elképzelés is volt, hogy például egy konténer- vagy éppen faházat vásároljanak, a családfő kérésére végül

egy jól felszerelt lakókocsi mellett döntöttek, amelyben nemcsak aludni, de tisztálkodni és főzni is lehet.

Ezt, továbbá egy elektromos árammal működő kályhát, radiátort, valamint ágyneműket és fazekakat adták át a napokban a kétfős családnak.

„Kicsit elhúzódott a lakókocsi átadása, hiszen későre találtunk a célnak megfelelőt, ráadásul azt is át kellett alakítani, hogy minél biztonságosabb és praktikusabb legyen. Például a gázzal működő berendezéseket eltávolítottuk, hogy ne gyúlhasson meg semmi” – magyarázta az igazgató, aki egyesületi társaival azt tervezi, hogy még egy kinti vécét is vásárolnak a családnak.

A helyszínre érve rögtön felismertük a kisfiút, akivel már korábban is találkoztunk, miután a település határában megtámadta egy medve. A tízéves gyereket már régóta támogatja Jakab Attila homoródszentmártoni polgármester – a vadásztársulat elnöke –, aki sokáig minden reggel utánament, hogy elhozza az iskolába, és a mai napig is a polgármesteri hivatalban tanul, az órai után.

Széles mosollyal fogadta az adományt, és rögtön bement a lakókocsiba, ahol birtokba vehette a saját szekrényeit és külön ágyát. Mondta, hogy nagyon örül az új otthonnak, bár szavakra nem is igazán volt szükség, hiszen a mintegy kétórás ottlétünk alatt ki sem jött a lakókocsiból, és minden felszerelést ki akart próbálni. Megmutatta nekünk a régi otthonát is, amely egy istálló egyik szegletében volt kialakítva, és ahol a helyszűke miatt szinte nem volt személyes tere, édesapjával egy ágyban kellett aludnia.

Az édesapa, Antal István a nehézségek ellenére nagyon pozitív gondolkodású, az istállóban kialakított kis lakásnak is örvendett, ahová a munkáltatója jóvoltából költözhettek be. Mint mondta, sok baj érte őket, de

mindig bízott abban, hogy jóra fordul a sorsuk.

A lakókocsit nézve csak annyit mondott, „ne haragudjanak, de nem kapok szavakat”, majd a meghatottságtól könnybe lábadt a szeme. Örömét csak az árnyékolta be némileg, hogy volt feleségével megromlott a viszonyuk, így csak ritkán találkozhatnak a testvérek. Feltett célja azonban, hogy a többi gyereke is hozzá kerülhessen.

Jakab Attila rámutatott, azért is döntöttek úgy, hogy a homoródremetei gyermeket támogatják az egyesületük jótékonysági akciójával, mert jól látszik, amióta szárnyaik alá vették a kisfiút, azóta a tanulmányi eredményei is jelentősen javultak. „Azt szeretnénk, hogy továbbra is jól tanuljon, és hogy többre vigye a pásztorkodásnál” – fogalmazott. Ezzel egyébként a gyerek is tisztában volt, hiszen rögtön rávágta:

Mărmureanu-Bíró Leonárd hangsúlyozta, a jótékonysági akciójukkal a vadásztársadalom megítélésén is szerettek volna javítani. „Ha falun szeretnek is minket, a városiak többsége egyszerű gyilkosokként gondol ránk. Szeretnénk, ha mindenki megértené, hogy nekünk nem az öldöklés a célunk, mi csak a szükséges rosszak vagyunk, amely egyensúlyban tartja a vadállományt” – szögezte le.

Az egyesület mindkét tagja egyetértett abban, hogy ezentúl minden évben megszervezik a romániai vadásztársulatok közt egyedinek számító jótékonysági akciójukat. A cél, hogy minden alkalommal segíteni tudjanak egy-egy rászoruló családnak, tehetséges gyereknek vagy az ők javukat szolgáló civil szervezetnek, intézménynek.