Szentegyházi erdőügy: jócskán elfogyott a fa, és lassan a türelem is

Sem konkrét topográfiai mérések, sem parcellázási terv nem előzte meg azt, hogy a Hargita Megyei Kataszteri Hivatal kiadja az embereknek az államtól visszakapott erdőrészekről szóló birtokleveleket Szentegyházán. Csupán az erdészet térképe alapján dolgoztak – magyarázta a területviták okait Lőrincz Imre, a korábbi Katlan erdőegyesület vezetője. Ezek a több mint hatvan évvel ezelőtt készült térképek pedig korántsem voltak pontosak. Hivatalos dokumentumot is bemutatott arról, hogy ezt maga az intézmény is elismeri. „Olyan dűlők vannak, hogy abban kellene legyen 40 hektár, de háromszor annyi területről van birtoklevél kiadva, mint maga a birtok. Addig nem lett volna szabad kiadni a birtokleveleket, amíg a tulajdonos előtt ki nem mérték a kérdéses részt” – fogalmazott.

Lőrincz elmondta, a szentegyházi erdőegyesületek egyebek mellett azért alakultak meg a kilencvenes évek közepén, hogy az erdészettel szerződést lehessen kötni a fák őrzésére. Tudni kell, hogy az erdőtulajdonosok birtoklevelei nem egy összefüggő területre szóltak, hanem több kisebbre. Ezért is döntöttek úgy az egyesületek, hogy tagjaik között újraosztják a hozzájuk tartozó részeket, úgy, hogy mindenkinek egy helyre kerüljenek a földjei. Természetesen vigyáztak, hogy mindenki a birtoklevelén szereplő nagyságú területet kapjon. Azt is szem előtt tartották, hogy a kilencvenes években nagy széldöntések voltak, így az elosztáskor mindenkinek jutott erdős rész, illetve olyan is, amely már kopár. Erről szerződést is aláírtak az egyesületek vezetői, miután minden tulajdonossal megegyeztek. Miután egybeolvadt a hat szentegyházi egyesület, a bíróság elfogadta a statútumukat, amelyben már ezek a felosztások szerepeltek.

Minden tulajdonos használhatta szétosztás után kapott erdejét, ám a kivágandó fákat az erdészettel kellett megbélyegeztetnie, az őrzésért járó díjat pedig be kellett fizetni. Ekkor kezdődtek a lopások. „Lopás volt, mert nem volt hivatalos papírjuk, de többnyire mindenki az általa használt erdőből vitte a fát. Persze voltak olyanok is, akik a szomszédos erdőrészekből dézsmáltak. Főleg azok, akiknek kisebb területeik voltak” – mondta Lőrincz Imre. Hozzátette, néhányan eladták az általuk használt birtokot, mert kellett a pénz. Egy idő után az erdészet is kivonult a területről, és évekig nem tért vissza, mert nem kapta meg az őrzésért járó pénzt. Ezután nagyon elfajultak a lopások. Így tarolták le a Katlan Egyesület erdőinek nagy részét.

A Katlan Egyesület néhány éve pénzt gyűjtött tagjaitól, és csemetéket ültettek a letarolt részeken, ám abban sem vett részt mindenki. Az őrzést sem akarták kifizetni a tulajdonosok az erdészetnek, így a szervezet adóssága felhalmozódott. Ekkor jött az ötlet, hogy takaríttassák ki a letarolt részeket, ahol a lopások után ott maradtak a vékonyabb fák. A munkálatok elvégzésére több ajánlatot kaptak, a nyertes cég jelentős összeget ígért a begyűjtött hulladékért, amelyet biomassza-készítésre használt volna fel. A terv hamar meghiúsult, hiszen az erdőtulajdonosok elkergették a vállalkozót, aki azóta is pereli az egyesületet – tette hozzá Lőrincz Imre. Szerinte a befolyó pénz fedezte volna az egyesület adósságait, ráadásul a megtisztított részeken is újra lehetett volna ültetni az erdőt.

Azok, akik vissza akarják kapni a birtoklevél szerinti erdejüket, el szeretnék kerülni, hogy tolvajokként tekintsenek rájuk a hatóságok. Nemrég Tamás János panaszolta el lapunknak, hogy bár több pert is indított, évek óta nem fér hozzá törvény szerinti erdejéhez. Azt mondta, főleg azért tart igényt birtokára, mert máskülönben tolvajként tekintenek rá a hatóságok, ha onnan visz el fát.

Lőrincz Imre rámutatott, a közel 1300 szentegyházi erdőtulajdonosból csak körülbelül harmincnak vannak hasonló követelései. Úgy véli, ez azért van, mert az emberek rájöttek, hogy az általuk tizenöt évig használt területtel szemben a birtoklevél szerinti részeken még van erdő.

Lőrincz állítja, hogy a legjobb megoldás az lenne, ha az eredeti birtokleveleket átjavítanák az egyesületek által készített felosztás szerint, hiszen az elmúlt tizenöt évben amúgy is azt használták az erdőtulajdonosok. Szerinte a pereskedések egyik nagy veszélye, hogy érvénytelenítik az egyesület által készített elosztást, így a területek visszakerülnek az állam tulajdonába. Ezután mindenkinek egyenként vissza kell igényelnie erdejét, de ezt csak jövő év elejéig teheti meg. Ha egy tulajdonos addig nem kapja vissza földjét, az végérvényesen az államé marad.