Sámándobok készülnek Oroszhegyen

Raymond tavaly találkozott egy nyári táborban a sámándob mélységes, döbbenetes hangjával, ekkor ébredt fel benne a késztetés, hogy dobot készítsen. Az interneten tájékozódva ismerkedett meg a dobkészítési technikákkal, illetve a készítésükhöz szükséges anyagokkal. A nyár elteltével neki is látott első sámándobja elkészítéséhez, a folyamat könnyedsége pedig őt is meglepte, hiszen nem volt korábbi hangszerkészítési szaktudása, saját magától jött minden – magyarázta az oroszhegyi fiatalember. Délelőtti munkáját váltja fel a dobkészítés, bár a fizikai munka fárasztó, ez számára meditáció. Több mindennel próbálkozott, viszont semminek sem volt ilyen határozott eredménye – fejtette ki Raymond, mintegy küldetésnek tekintve a dobkészítést.

„Én inkább az anyag térbeli formáját szabom meg, párom finom ecsetvonásai pedig a felület látványosságát” – mondta Raymond, aki az oroszhegyi akácosban tett séták alatt tervezi meg a dobokat, ha pedig rendelésre szánja, akkor fontos, hogy személyre szabott legyen, az illető személyiségéhez passzoljon. A sámándob elkészítése a nyírfalemez kialakításával indul, ez képezi a dob káváját. A hang mélységét egyrészt a háromrétegű káva határozza meg: minél nagyobb és mélyebb a keretrész, annál mélyebb a dob hangja. A háromrétegű kávát egy fémkeret segítségével illeszti, ragasztja össze. A nyírfalemezek rétegei egy nap alatt ragadnak össze, ezt követően lecsiszolja a keretrész élességét, és erre kerül a sámándob lelkét képező bőr – Raymond Székelyudvarhelyről beszerzett kecskebőrt használ. Ezt szegecseléssel feszíti a keretre, de a bőr milyensége is meghatározza a hang mélységét: a fiatal kecske bőre pengő, fémes hatású hangot eredményez, míg a vastagabb kecskebőr mélyebbet. Négy nap szükséges a nedves bőr kiszáradásához, ezalatt megfeszül, a végeredmény pedig a sámándob mélységes dobbanása. A dob részletei határozzák meg a végső összképet: a bőrre kerülő motívumokat Raymond párja festi – így kerül női lélek a dobba –, emellett különböző színű pántlikák, valamint madártollak is ékesíthetik. A csillagos eget idéző dob egy véletlen folyamán született, a bőr előkészítése során elfelejtette kimosni a sós vízbe áztatott anyagot, amely pöttyös lett a száradás alatt kicsapódott sótól – ezt áfonyával festette be, így lett kékes árnyalatú.

Bejárja a mezőt a sámándobok hangja

A folyamatból Raymond számára a legizgalmasabb rész az, amikor már csak egy nap marad hátra a száradásból, ekkor születik meg a sámándob hangja. „A munka eredménye mindig gyönyörű, az utolsó lépés, hogy a mezőre megyek és megszólaltatom” – magyarázta lelkesen Raymond.

Egyelőre inkább a fiatalabb kategória érdeklődik a dobok iránt, többnyire udvarhelyszékiek, de volt már magyarországi rendelése is: a Facebook segítségével terjedt el sámándobjainak „hangja”.

Raymond egyébként nem sámán, csak a dobok elkészítését tekinti feladatának, ezek felhasználását a tulajdonosokra bízza, viszont számára is fontos, hogy tiszta szívvel és jó hozzáállással doboljon mindenki. „A legjobb a természet közelébe menni, ahol a belülről jövő ritmust kell átadni a sámándob segítségével, nem figyelve szabályokra, hiszen nem mások utasításait kell követni, hanem szívünk dobbanását. Mindenki hordozza azt a régi erőt, amelyet őseink is ismertek, csak fel kell fedezni” – így vélekedik Raymond a sámándob használatáról.