Horthy kimaradt az udvarhelyi bevonulására való megemlékezésből

Az előadás az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom székelyudvarhelyi szervezetei által tavaly elindított, Élő történelmünk című előadássorozat legújabb része volt, amelyre fiatalok és idősek is szép számmal összegyűltek. A történelmi előadás előtt Lőrincz Csilla szavalatát és a Terra Siculorum zenekar előadásában Wass Albert Véren vett ország című versének megzenésített változatát hallhatta a közönség. Ezt követően kezdődött az est „prózai” része, amelyben Kovács László – bevallása szerint nem szakképzett történész, inkább történelmet tanulmányozó ember – vázolta az általa fontosnak tartott magyar történelmi vonatkozásokat.

„Bármennyire is akarok, nem tudok pusztán lelkesítő dolgokat mondani. A történelem csak akkor lelkesítő, ha le tudjuk vonni belőle a tanulságot és előremutató dolgot kovácsolunk belőle” – jelentette ki, majd két rövidfilmet vetített le, bemutatva egy 2025-ben lehetséges jövőképet, amely szerint Európa minden országában teret hódít az iszlám vallás, és a népszaporulat jelenlegi mutatói szerint a muzulmánok lesznek többségben a keresztényekkel, a bevándorlók az őslakosokkal, így a magyarokkal szemben is. A jelenséget a trianonihoz hasonlította, hozzáfűzve, Trianon nem a múlt, hanem ma is létező jelenség, amely a teljes Európát fenyegeti.

Ezt követően az előadó a magyar történelemszemlélet visszásságaira világított rá: Magyarországon szocialista, liberális és konzervatív történelemtudósok tevékenykednek, amely tény már önmagában abszurdum, ugyanis – bár a történelem nem egzakt, de mégiscsak tudomány. „A mítoszoktól, legendáktól elvarázsolva nem érhetünk célt” – jelentette ki. Hozzátette még, a történelmet a politika hitelteleníti azáltal, hogy pártérdekekből hangsúlyoz ki vagy hallgat el tényeket. A politikai csatározások, széthúzás apropóján rámutatott arra is, hogy „huszonhárom éve eszi a magyar a magyart” ahelyett, hogy gyökereit keresné, eközben pedig a számadatok mutatják, hogy fogyunk – jelentette ki. Az előadó úgy vélte, a múlt történéseit csakis úgy szabad vizsgálnunk, hogy azokat az örök, isteni igazsághoz viszonyítva értékeljük, továbbá megfigyeljük, az adott mozzanatnak milyen és mekkora hatása volt a nemzetre. „Minden más csak aktuálpolitika” – fogalmazott.

A zenés szünet után ismét Trianonra terelődött a szó. Kovács László úgy vélte, felszínesen nézve a békediktátum mögött szinte „nem evilági” erők mozgását lehet felfedezni, ugyanis az akkor történtekre nincs racionális politikai vagy gazdasági magyarázat. Jobban belelátva azonban – folytatta – mi, magyarok vagyunk a hibásak azért, hogy itt tartunk, ugyanis hiába voltunk nagyhatalom a világháborúk előtt, 1910-re kisebbségbe kerültünk. Az előadó továbbá az akkori kedvezőtlen helyzetért a magyar arisztokráciát okolta, az ugyanis már jóval régebben „kizárta a nemzetből” a cselekvőképes parasztságot, ennek következtében sokan elvándoroltak.

A jelenkor helyzetére áttérve érintette 1789-ben a világ „varázstalanításának” fogalmát, valamint hogy a liberalizmus, a kommunizmus és a szabadkőművesség egy tőről fakad. A „liberális maszlag”, úgy vélte, veszélyes a nemzetek fennmaradására, öntudatuk megőrzésére nézve, ugyanis a liberális világból hiányzik a régi normarend és erkölcs, ismeretlen számára a közösség fogalma – ez lenne a megmaradásunk kulcsa, vélte az előadó.

A gondolatsor végéhez érkezve az előadó a helyzet lehetséges megoldásain elmélkedett, következtetésként azt vonva le, hogy a Kárpát-medencei magyarság számára az egyetlen racionális, megvalósítható jó megoldás az lenne, ha az országok kormányai konszenzussal újratárgyalnák a határok problémáját. „Annyi időnk azonban nincs, mert még azelőtt felzabálnak, hogy sikerülne egy asztalhoz ülnünk” – vetítette előre Kovács, hozzáfűzve, csak az segíthetne, ha sikerülne az értelmiségi réteget és a politikusokat rávenni arra, hogy beláttassák a nemzet fiaival: a család az alap, amelyre építkezni lehet.