Emlékjelek Hajdó István atya halálévfordulóján

Fotó: Farkas Antal

Utolsó szolgálati helyén, Székelylengyelfalván szobrot és emlékszobát áldott meg Msgr. és Ft. Tamás József, a gyulafehérvári főegyházmegye segédpüspöke július 8-án. A megemlékező szentmise 12 órakor kezdődött, ugyanabban az órában, amikor egy évvel korábban a mennyei hazába költözött Hajdó István (1942–2011) tb. főesperes-plébános – emléke és szobra könnyeket fakasztott.

Molnár Melinda

2012. július 08., 19:022012. július 08., 19:02

2012. július 08., 19:102012. július 08., 19:10

Előző szolgálati helyeiről: Gyergyószentmiklósról, Nyikómalomfalváról és határon túlról is szép számmal érkeztek tisztelői – a megemlékezni vágyók nem is fértek el az általa felújított szépséges templomban. A megemlékező szentmisét együtt mutatta be a püspök azokkal a lelkipásztorokkal, akiket István atya példája, imája és lelkesítése kísért az oltárszolgálatra.

A megáldandó szobornál Bálint Domokos egyházgondnok emlékezett az Istent, a szülőföldet, embertársait, népét, egyházát szerető lelkiatyára. „Székelylengyelfalva életében mérföldkő volt szolgálata, más arculatot nyertünk” – megismerte a világ is e katolikus közösséget. „Az egyszerű, népszerű falusi papot is megillet a szobor” – mondta ki mindazok nevében, akik adományaikkal támogatták annak megvalósulást. Papi életének nagyságáért – az elismerés és emlékállítás jegyében így kívánták kitüntetni. Remélik: tanítása és példája az elkövetkező évtizedekben is tovább él.

Tamás püspök évfolyamtársként emlékezett arra a paptestvérére, aki a „szó kardját mesterien tudta forgatni”: beszélt a szemével, gesztusaival és tudott hatni az érzelmekre is. Aki nem csak a szónak, a tettnek az embere volt; ugyanakkor a hűségé és az igehirdetésé. Vonzóan tudott hatni a fiatalokra. Akik ismerhették, megérezték: van valami több annál, mint élni és meghalni. Az alkotást együtt leplezte le cegléd polgármesterével, Földi Lászlóval.

A bronzszobor a székelylengyelfalvi születésű Zavaczki Walter alkotása, a székelyudvarhelyi Lázár Imre műhelyében öntötték ki. A 120 cm magas, kezes portré, másfélszeres életnagyságú. A posztamens kéttonnás kőből készült. A talapzat 150, összesen 270 centiméteres az alkotás.
A püspök áldást kért a szoborra és mindazokra, akik emlékét ápolják, példáját követik. Közös ima után a helyi, Szilágyi Imre által vezetett énekkar dallamai mellett sokan helyezték el az megemlékezés virágait. Majd az emlékszoba megáldása után megálltunk asztala és írógépe előtt. Személyes tárgyai emlékeket idéznek, prédikációkötete jövőbe mutató.