Befejeződtek a betfalvi református templom belső munkálatai

A közigazgatásilag 2004 óta Székelykeresztúrhoz tartozó település református gyülekezete régen Rugonfalva filiája volt; jelenleg 429 lelket számlál. A vizitációs jegyzőkönyvből arra lehet következtetni, hogy 1746-ban már önálló egyházközség volt, egy kis, 1803-ig fennálló kőtemplommal. A szájhagyomány és a rendelkezésre álló iratok tanúsága szerint az egyházközség tagjai mindig sokat tettek templomukért. A mai szent hajlék 1803 és 1805 között épült, 1806-ban vették használatba. Tornyát, melynek magassága nem volt arányos a temploméval, 1836-ban magasították meg. 1749-ben a gyülekezet harangot öntetett, amelyet 1826-ban becseréltek, illetve újraöntettek. Ezt és az 1819-ben készült harangot az első világháborúban elvitték. Amint az eklézsiának lehetősége volt rá, „Isten dicsőségére újakkal pótolta”. A Kudsiron Klein K. Oszkár műhelyében öntött harangokra az 1930-as évszám került fel. Az első orgonát mátisfalvi Szőcs Sámuel készítette 1844-ben. Ezen orgona helyett 1884-ben újat készített a szintén mátisfalvi Szőcs Sámuel és fia. A szószékkoronát pedig 1869-ben kapta adományként a gyülekezet. 1747 körül szolgált itt Bíró György lelkész, azóta folyamatosan saját lelkipásztoruk van a betfalviaknak. Marosi Árpád 2014-ben érkezett a településre.

Az elmúlt időszakban pályázati forrásokból sikerült elvégeztetni a templom belső munkálatait, de nagyon sokat közmunkázott a falu népe – tudtuk meg a lelkipásztortól. A korábbi beázások nyomán beszakadt tetőt egy előző helyreállításkor visszavakoltatták, ám a stukkókat nem tudták visszatenni. Ezúttal sikerült eredeti formájukban visszaállítani a mennyezet díszeit, és kicserélték az elektromos hálózatot. Kalákában újrafestették a padokat, valamint helyenként kijavították a padlózatot. Meszelés után helyükre kerültek az istenháza berendezési tárgyai. Vasárnap mindezért ad hálát a betfalvi református gyülekezet és vendégei.