Amikor a lékhorgászok mormiskáznak

A hideg időjárás sem tartott vissza több mint százötven horgászt, akik múlt hét végén lyukakat fúrtak a befagyott zetelaki víztározó jegébe, hogy összemérjék ügyességüket a Nagy-Küküllő Vadász- és Sporthorgász Egyesület által rendezett lékhorgászversenyen. A jelenlévők úgynevezett mormiska módszerrel igyekeztek minél több apró sügért kifogni.

A lékhorgászok többsége csak apró sügéreket próbál horogra akasztani, nagyobb halakkal kevesen próbálkoznak. Kovács László, aki felügyelőként vett részt a versenyen, elmondta, a sügér nagyon falánk állat, télen is aktív, így jóval könnyebb megfogni, mint például a csukát, a süllőt vagy épp a pisztrángot. Hasznos is, ha a horgászok ritkítják ezt a fajt, hiszen kártékony, megeszi a többi, nemesebb hal ikráit és ivadékait. „Tulajdonképpen telepíteni sem kell, elég, ha egy vadréce leszáll, majd az ikrákat a lábán továbbviszi egy másik tóra, és máris megtörtént a telepítés. Úgy terjednek a sügérek, mint egy számítógépes vírus” – érzékeltette.

Az úgynevezett mormiskázás lényegéről, amikor apró botokkal horgásznak kis lékeken át, Kovács elmondta, egy orosz módszerről van szó, amelynek lényege, hogy akár a pedzőt is mellőzve csak ólmot és egy színes csalival ellátott horgot kötnek a damilra, amit rángatnak, hogy támadásra bírják a ragadozó halakat. A mormiskázásnak nevezett technika során rövid, ám nagyon érzékeny horgászbotot használnak, hogy rögtön észleljék, ha valami horogra akadt. A kisebb felszerelésnek köszönhetően gyorsabban lehet kihúzni a halat, így az nehezebben szabadul el. Sokan ilyenkor nem is az orsóval tekerik fel a damilt, hanem kézzel húzzák ki a fogást. Kovács hozzátette, a híresztelésekkel ellentétben nem csak kis halakat lehet fogni mormiskázással, szép példányok is horogra akadhatnak.

Ha morajlik a jég

Általában a part szélén kezd morajló hanggal szakadozni a jég, amikor apad a vízszint. Ezt múlt hét végén mi is megtapasztaltuk – messze elhallatszanak a part irányából érkező hangos reccsenések. A horgászok ilyenkor valamivel közelebb húzódnak a tó közepéhez. Kovács László elmondta, a verseny előtt mindenki nyilatkozatot írt alá, hogy saját felelősségére megy rá a legalább 35–40 centi vastag jégre. Bár ilyen vastagságnál nem valószínű, hogy baleset történik, azért a felügyelők különösen odafigyeltek a versenyzőkre. Volt, aki egyáltalán nem riadt vissza az esetleges veszélytől, a távolban még egy autót is megpillantottunk a tó jegén.

A beszélgetés során az írott és íratlan szabályokra is kitérünk. „Úgy kellene nevelni a társadalmat, hogy kimondottan csak sportként és szórakozásként tekintsen a horgászatra, mivel a társulatnál kiváltott engedélyeken is ezt írja” – magyarázta Kovács László. A horgászegyesületnél sokszor szembesülnek azzal, hogy az emberek nem így gondolkodnak, és akár méreten aluli halakat is hazavisznek és elfogyasztanak. Megjegyezte, ezt a fiatalok többsége meg is értette, inkább az idősebb generációval vannak gondok.

Nagyjából két éve hódol a téli horgászsport ezen módjának Gál Koppány Magor, aki gyergyóalfaluból származik. A befagyott zeteváraljai tavon beszélgettünk vele, ahol elmondta, kikapcsolódásként horgászik, de általában kifejezetten fél rámenni a jégre. Ő is abban látta a mormiskázás sikerét, hogy gyorsabban ki lehet venni a horogra akadt halat a vízből. A technika során nagy szerepe van az élő vagy annak látszó csalinak, hiszen télen a halak anyagcseréje lelassul, így csak akkor esznek, ha valóban ínycsiklandó számukra az étel. „Nyáron lecsapnak a halak, de télen mi kell felhívjuk a csalira a figyelmet” – magyarázta.

A halak „csaliétrendje” nagyon változatos és bőséges. A székelyudvarhelyi Tifán Attila – aki barátnőjével, Juon Jolánnal és barátaival szokott horgászni – technikája arra is kiterjed, hogy speciális etetőanyagot visz magával, ráadásul a többségtől eltérően csontkukacok helyett szúnyoglárvákat akaszt a horogra.

Juon Jolán elmondta, barátja „fertőzte” meg a pecázás szeretetével, ugyanis míg Tifán horgászott, ő rendszerint unatkozott. Egy alkalommal maga is kipróbálta, és a kezdeti sikeren felbuzdulva többször is eljárt pecázni. „Pár óráig bírom, de utána elunom. Nem nőnek való a horgászás” – jegyezte meg viccelődve. A múlt hét végi versenyre csak azért nevezett be, hogy barátjának horgászbérletet nyerjen, női versenyzőként ugyanis nagyobb eséllyel pályázott a díjra.

Jó ízük van a ragadozó halaknak – amelyeket egyébként haza is lehetett vinni a versenyről –, ám aprók, így nehéz az elkészítésük – mondta Kovács László. Éppen ezért Gál Koppány Magor például megfőzi a kis példányokat, és konzervet készít belőlük. Tifán Attila sincs elragadtatva az apró halak pucolásától, ezért ő rendszerint leforrázza a kisebb példányokat, így ha azonnal kést ragadunk, könnyebben leszedhető a pikkelyük. 

Fő a jó hangulat

Szeretnék, ha minél több gyerek megismerkedne a sporthorgászat szépségével és a számítógépes játékok helyet a természetben töltené szabadidejét – jelentette ki Kovács László, aki szerint a lékhorgászás lényege a kikapcsolódás. Ezt igazolta, hogy bár a kapás nem volt a legjobb, mégis nevetéstől volt hangos a völgy a verseny idején. „Annyi halat fogtunk, hogy elmondhassuk, hogy horgásztunk. Végül is nem nyerni jöttünk, hanem hogy kikapcsolódjunk és társaságban legyünk” – fogalmazott jókedvűen a Gyergyó vidéki Bakos Róbert.