Alkotóműhely az állami gondozásból kikerülteknek

Fotó: Pál Árpád

Állami gondozásból kikerült fiatalok tevékenykedhetnek péntek délutánonként a székelyudvarhelyi Szabad Európa kávéházban, de bárkit szívesen látnak, aki csatlakozna hozzájuk. A Fiatalok Közösségünk Csoportja első kézműves-foglalkozására látogattunk el.

Dávid Anna Júlia

2016. október 24., 12:482016. október 24., 12:48

Itt állíthatja be, hogy a Google-találatokban elöl legyen a Székelyhon!

Csányi Attila egykori állami gondozott és Szabó Emma vezeti a csoportot, munkájukat pedig öt önkéntes segíti. Terveik szerint egyesületet alapítanának Székelyudvarhelyen az állami gondozásban felnőtt fiataloknak. A csoportba húszan-huszonöten járnak, ha idejük engedi, köztük állami gondozottak, romák, sérültek, fogyatékkal élők is. Most, hogy az Ifjúsági Egyeztető Tanács (UIET) helyet biztosított nekik, péntekenként négytől hatig készítik kézműves termékeiket, melyeket majd a karácsonyi vásáron szeretnének értékesíteni. A befolyt összegből a csoport működését, programjaikat tartanák fenn, hisz kevés támogatójuk van, és az alkotáshoz szükséges eszközöket is be kell szerezniük.

Csányi Attila hangsúlyozta, nem zárt foglalkozásokat szeretnének, bárki bemehet az utcáról is, ha kedve van, leülhet közéjük, beszélgethet velük, akár alkothat is. A csoport tagjai többnyire a székelyudvarhelyi Wolter Alapítvány intézményeiben nevelkedett fiataloknak fenntartott otthonban laknak, de jönnek máshonnan is. Vannak köztük olyanok, akik civil foglalkozásuk mellett zenélnek is, a Jó Arcok Együttesben: Sándor Antal, Restás Gábor és Mocsel Vandana.

Vandana, aki maga is állami gondozásból került ki, elmesélte, hogy a társaság miatt jár ide, gyerekkora óta ismeri a csoport legtöbb tagját, és jó nekik, ha együtt vannak. Sándor Antalt nagyon sok minden érdekli: népi mintákat fest, szalvétatechnikával készít gyertyatartót, zenél is, neki is nagyon fontos ez a csoport.

Csányi Attila elmondta, nehéz volt egy olyan helyet találni, amely alkalmas arra, hogy találkozzanak. Arról is beszámolt, hogy az előítéletek miatt sorstársai jóval nehezebben boldogulnak a hétköznapokban, így különösen jót tesz nekik, ha hétről hétre találkozhatnak, kikapcsolódhatnak, jobban megismerhetik egymást.