Akinek minden szava költészet volt, és minden mondata egy metafora: Farkas Árpádra emlékeztek

Szép számú érdeklődő gyűlt össze szombat délben a Farkas Árpád Egyesület és a Székelyszentmiklósi Unitárius Egyházközség szervezte emlékünnepségen a Nyikó-menti településen. A Karsay József kultúrotthonban köszöntőbeszédek hangoztak el, és

A vetítés előtt az alkotóval Zsidó Ferenc, a Székelyföld folyóirat főszerkesztője beszélgetett.

Csáki Levente unitárius esperes, lelkész köszöntőjében elmondta, megható, hogy évről évre ennyien összegyűlnek itt, és hogy

„Kezdetben vala az Ige, az a bizonyos teremtő Ige, amely a világmindenségnek az alapprincípiuma, és amelyből mi, beszélni tanuló, dadogó, megszólalók, és aztán, akik ebből többet kaptak, verset író nagyjaink táplálkoznak, szintén teremtenek. Teremtenek abból, ahogyan ők is Igéből teremtődtek.

Ezt követően emléktáblát avattak a költő nagyszülői házánál, ahol Farkas Dénes nyugalmazott unitárius lelkész ünnepi beszédében többek között a költővel való barátságáról is mesélt.

„Talán egyedüli vagyok, aki Farkas Árpád életének párhuzamában, a pólyás időszakától egészen a temetési szertartásáig, ismeretségben vagyok. Vele, voltával, írásaival, verseivel.” Mint fogalmazott:

Beke Mihály András konzul köszöntőbeszédében kiemelte, hogy

„A táj, a szülőföld, a székely népélet és néphagyomány erőteljesen hatott a költészetére és publicisztikájára, de ami fontos, felül tudott emelkedni az etnográfiai külsőségeken, a regionalizmuson. Akár verset vagy publicisztikát írt, mindig befelé, az erdélyi magyar közösségre figyelt úgy, hogy közben nem feledkezett meg az egyetemestől sem” – fogalmazott Beke.

Itt Szántai János, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának elnöke mondott beszédet, majd felolvasta az erre az alkalomra írt versét.

Az ünnepségen közreműködtek a Tamási Áron Gimnázium és a Berde Mózes Unitárius Gimnázium diákjai.