Akik továbbvihetik a vallás és a közösség értékeit

„Jókedv, öröm, hit, vidámság, ének, rajz, természet – talán ezek az érzések, történések, illetve helyek jutnak először a gyermekek eszébe, ha azt mondjuk SZUVI. Vasárnapról vasárnapra találkoznak, játszanak, tanulnak, nevesebb alkalmakkor előadásokkal örvendeztetik meg a templomba látogatókat. Az éves tevékenység kicsúcsosodása a nyári tábor, amikor a tanultakat gyakorlatban is átélik” – foglalta össze lelkészi tapasztalatait Mikó Ferenc.

Az elmúlt napokban immár a tizenötödik tábort tartották Parajd határában, a Bucsin-tetőn. Témája a fekete, fehér – igen, nem játék alapján Jób története köré fonódott. A bibliai személy életeseményeit átélve érezhették meg, milyen a gazdagság vagy éppen a veszteség. A táborépítést követő „fehér napon” gazdag pontozású játékokon, vidám programokon, a bőséges traktán keresztül tapasztalták meg a jómódú élet előnyeit – mint Jób. A „fekete napon” átérezhették milyen a teljes veszteség. A szűkös étkezés mellett a betegségek-fogyatékosságok – vakság, sántaság, némaság – kipróbálásával, a megnyert pontok elvesztésén keresztül megérezhették, milyen az életbe hívatlanul érkezett gyász, fájdalom. Az „egyensúlynapon” a tanultakat kiértékelve a jót és a rosszat is elfogadva örültek az isteni áldásnak: az életnek, az ajándékoknak. A tapasztalati felismerés fényénél értelmezték a jóbi bölcsességet: „Ha a jót elfogadjuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk.”

A táborhely fölött kis harangláb és jelképes fehér keret jelezte a szent teret, ahol az elcsendesedéseket tartották: a nap témájához igazodott az áhítat. Eljátszották a lelkész és a gyülekezeti gondnok szerepét is. Érdekes volt megtapasztalni, ahogyan a különböző korosztályúak milyen csodálatosan megtalálják az összhangot. A közösen megnyert pontok, érdemek és jutalmak után zsörtölődés nélkül segítették egymást a szűkösség, a gyász napján. A tábor hangulata, az éves tevékenység és a tanultak összecsendülése; a játékok, a közös asztal összefonódása, egyszóval a vasárnapi iskolás program sikere főleg Mikó Amália lelkész-vallástanár érdeme. Tapasztalatait, nagyszerű ötleteit egybedolgozva örvendezteti meg a gyermekeket alkalomról alkalomra és az élménydús táborokban. Köszönet illeti, akik idejükből áldoznak, önkénteskednek a hétvégi és a nyári programokon, amelynek anyagi terheit könnyíti a Magyar Unitárius Egyház, a Hargita megyei és a székelykeresztúri önkormányzat.