A rendőrkapitány szerint nincs megoldhatatlan probléma

– Milyen munkaerővel biztosítják Székelyudvarhelyen a közrendet?

– Körülbelül száz főből áll az alakulat. A kollégák 70 százaléka itt, az udvarhelyi rendőrségen dolgozik. A többiek a parancsnokságom alá tartozó 16 rendőrőrsön dolgoznak Udvarhelyszék községeiben. A belső struktúrában van közlekedésrendészeti osztály, bűnüldözési osztály, gazdasági bűncselekményeket vizsgáló osztály, csend és -rendfenntartó osztály, helyszínelő, valamint kapcsolattartási (PR) osztály is, amely a rendőröknek a közösséggel való viszonyát ápolja, építi. Ezenkívül nyilván van irodai személyzetünk is. Legtöbben a közrendet biztosító osztályon szolgálnak. Szükség esetén bárki elvégezhet, és el is végez, egy másik területen adódó feladatot is. Például a rendfenntartók is elvégezhetik a bűnüldözési osztály feladatait, és fordítva. Ezek adminisztratív dolgok.

– A közvélemény szerint egyre veszélyesebb itt élni, egyre több a verekedés, a lopás. Az a hit terjeng, hogy a rendőrök sohasem ott vannak, ahol lenniük kéne és ahol szükség van rájuk. Olyat is hallottunk, hogy a rendőr elküldte a panaszost azzal, hogy nem tud tenni semmit. Mennyire jogosak ezek az állítások?

– Vannak problémák Székelyudvarhelyen, de semmivel sem több, mint bárhol máshol az országban vagy akár az egész világon. Ahogy a bűnözésnek nincs nemzetisége, úgy sajnos határai sincsenek. Súlyos bűncselekmény aránylag kevés történik régiónkban, és ezeknek gyorsan a végükre járunk. Tavaly egy gyilkosság volt Udvarhelyszéken, azelőtt szerencsére évekig nem öltek meg senkit. Múlt évben két rablás történt, de egyikben sem fenyegette életveszély az áldozatot. A verekedések száma növekedett, de mindent megteszünk, hogy az efféle incidenseket megfékezzük. Mindig voltak lopások, és azt mondják, hogy minden tyúktolvajnak akad egy jó napja. Bár szeretnénk, és nyilván erre törekszünk, nem minden bűnelkövetőt fogunk meg. Valóban nem lehetünk egyszerre mindenhol jelen. Az a mondás is igaz, hogy nem lehet mindenki mellé rendőrt állítani. És azt sem lehet eleve feltételezni, hogy mindenki hajlamos a bűnözésre. A panaszokkal kapcsolatban két dologra szeretnék kitérni. Először is mese habbal, hogy a rendőrök nem veszik fel valakinek a panaszát, ha az megalapozott. Mindenkinek mondjuk, a sajtóban is terjesztjük: akkor is jelentsék a betöréses esetet, ha semmijük sem hiányzik vagy semmi értékes nem tűnt el. Ha valaki mégis azt mondaná, hogy egy rendőr elküldte és nem intézkedett, az én ajtóm mindig nyitva áll. Törvényt sért az a rendőr, aki elküld egy jogos panaszost. Van egy másik vetülete is a dolognak. Sokszor tévesen riasztanak minket. Hívtak már rendőrt olyan esethez, amelynél a végrehajtó akarta kilakoltatni a panaszost, pedig mi semmit nem tehetünk a jogszerűen eljáró hivatalos személy intézkedése ellen. A 112-es segélyhívó szám egy nagyon jól kigondolt rendszerben működik. Csak gondolkozzunk el azon, hogy tavaly a sürgősségi hívások 80 százaléka álriasztás volt. Hogy nem vagyunk ott mindig, ahol szükség van ránk? Állandó személyzethiánnyal küszködünk, kormányrendelet írja elő, hogy hét távozó személy helyett alkalmazhatunk csak egyet. Mellesleg – és ez a személyes véleményem – volt előnye hajdanán a rendőrségi körzeti munkának. A Bethlen-negyedi „szektorista” például tudta azt is, hogy abban a zónában melyik kutya mikor ugatott. Ismerte az embereket, azok családjait, s ha valami történt, tudta, hogy hol kezdje a vizsgálatot.

– Sokan panaszkodnak a cigányokra. Az önkormányzat bizottságot hozott létre a romák integrációjának stratégiáját kidolgozandó. Úgy tudjuk, rendőr tagja is van ennek a testületnek. Hogyan látja, a rendőrség mennyire tud segíteni ebben az ügyben?

– Rendőrök vagyunk, de ez olyan szociális probléma, amelyben mi is támogatásra szorulunk. Udvarhelyen a bűncselekmények nagyobb részét cigányok követik el. A bűnözés és a bűnözők ellen küzdünk ugyan, de a leszakadtak felzárkóztatásához működő szociális szolgáltatások kellenek: oktatás, nevelés, munkahelyteremtés, közösségi példamutatás stb. Nem tartom elfogadhatónak az egyházak visszahúzódását sem ettől a problémától. A rendőrség központilag tesz ennek érdekében. Hadd mondjam el, hogy a rendőröket román nyelven képezik ki. A rendőrakadémián felvételkor biztosítanak helyeket románoknak és kisebbségieknek. Tavaly egy átlagos helyre tízen felül jelentkeztek, a fenntartott hat magyar helyre pedig összesen tízen, míg a romáknak fenntartott helyekre egy jelentkező sem volt. Én szívesen alkalmaznék cigány nemzetiségű rendőrt, aki ismeri a közösséget, a  nyelvet, a szokásokat, a viszonyokat. Tudom, az emberek elvárnák, hogy vonjuk felelősségre azokat a romákat, akik egész nap csoportosan álldogálnak a város különböző terein vagy koldulnak az utcákon. Csak azért, mert valaki közterületen tartózkodik és barnább a bőre az átlagnál, nem vonhatjuk kérdőre. Ha törvényt nem sért, akkor ugyanannyi joga van ott állni, mint másnak. A kéregetők pedig azonnal eltűnnek, amikor egyenruhás közeledik, és két utcasarokkal tovább újrakezdik. Többször is elkaptuk a koldusokat, megbüntettük őket, de nem is lehet behajtani rajtuk a bírságot. A cigánykérdés számunkra a bűncselekmény elkövetésétől a tettes azonosításáig és felelősségre vonásáig tart, ez kizárólag szociális probléma marad. No meg bírói. Mi kihágásért, szabálysértésért büntethetünk, de bűncselekmény esetén az ügyészség és a bíróság illetékes. Az sem igaz, hogy mind bűnözők lennének a cigányok. Valamikor Székelyudvarhelyen voltak becsületes, munkás közalkalmazottak, többnyire utcaseprők. Most már azok a munkahelyek is eltűntek. Összetett probléma ez, s nem tudunk senkit sem megbízni a megoldásával. Mindannyian ki kell belőle vegyük a részünket: én is mint rendőrfőnök, önök is mint a sajtó képviselői, és így tovább.

– Tervezgetik Udvarhelyen a helyi rendőrséget. Miként vélekedik erről?

– Mindenképp támogatom a szándékot. Csak nehéz lesz finanszírozni, de ismerve Bunta Levente polgármestert, bizonyára ez is megoldódik. Amikor lesz helyi alakulat, akkor mi is részt fogunk venni a képzésében, megosztjuk tapasztalatainkat. Kitűnő viszonyban vagyunk az udvarhelyi önkormányzattal. Nagyon sokat tett, hogy a mi munkánkat is megkönnyítse. Rendelkezésünkre bocsátotta a városban stratégiailag elhelyezett térfigyelő kamerák felvételeit, és az élő képek is nézhetők a rendőrségen. Olyan eszköz ez számunkra, amit magunktól még évekig nem tudtunk volna előteremteni.

– Milyen a rendőrség kapcsolata a többi intézménnyel?

– Nincsenek problémáink. Minden iskolával egy rendőr áll kapcsolatban, aki ismeri a diákokat, tanárokat, tudja a gondjaikat. Az igazságszolgáltatási intézményekkel már azért is kitűnő a viszonyunk, mert végtére egy célért dolgozunk. Az egészségügyi szférával is jól együttműködünk.

– Hogyan látja, van olyan súlyos probléma, ami a közeljövőben még nagyobb gondot jelenthet a közösség számára?

– Nem beszélhetek olyanról, ami megoldhatatlan, hiszen a hatóság nem mutatkozhat gyengének, tehetetlennek. Számolni kell a várható kihívásokkal, és akkor sok gondot meg lehet előzni. Beszéltünk ugye a romaproblémáról, de mindemellett vannak más veszélyek. Felgyorsult az élet, mindenki rohan, ideges, stresszelt. Nem kell sokat gondolkodni, hogy megjósoljuk, milyen lesz Udvarhely közlekedése tíz év múlva, ha megnézzük, hogy a Bethlen Gábor utcában délután egytől négyig állandósult a közlekedési dugó. Ezt is meg kellene oldani, mielőtt még rosszabbra fordul a helyzet.