A Gutenberg-galaxis diákszemmel

A kapcsolat jó a közönséggel, szeretik az emberek a könyves kiállítást „A kiállítás látogatottsága biztató – mondotta lapunknak Miklós Zoltán múzeumigazgató –, de semmiképpen nem közelíti meg a múlt évi Leonardo-kiállítás látogatottságát. Az biztos referencia, de lehet, hogy nem is szabadna hasonlítgatnunk ahhoz a kiállításhoz, hiszen ez teljesen más jellegű, és elsődlegesen más érdeklődő közösséget is szólít meg. Továbbra is fontosnak tartjuk a kapcsolatépítést az iskolai csoportokkal, annál is inkább, hogy olyan kulturális értékek bemutatására van lehetőség, amely akár tananyagként is szolgálhat. Szép számban akad arra példa, hogy pedagógusok élnek a biztosított lehetőséggel.” 

Jelenleg a látogatók elsősorban a helyi közösségből kerültek ki, természetesen a tanintézetek is ebbe a körbe tartoznak. Turistaforgalomról egyelőre nem beszélhetnek a múzeum munkatársai, de számítanak pünkösd környékén az idelátogatókra is.

Összességében az eddigi látogatók száma – május 15-ig – meghaladta az ezres számot. A Székelyudvarhely Tavasza, illetve az V. Városnapok idején – június 1-jéig – a Haáz Rezső Múzeum több alkalommal is keresi majd a kapcsolódási pontot a meghirdetett saját rendezvények által is a célközönséggel. A kiállítás létrehozói bíznak abban, hogy sokan megismerkednek az innen szemlélt Gutenberg-galaxissal. 

Veres Péter művészettörténész-muzeológus a következő kedves kis történetet osztotta meg szerkesztőségünkkel.

Egy esős hétvégi délután, amikor Udvarhely utcáin alig járt valaki, a Múzeumba három kisfiú állított be. Mindhárom nyakában fényképezőgép lógott, kezükben fotóállvány, teleobjektív és más hasonló, a fotózáshoz elengedhetetlennek tűnő kellék. „Jöttünk, hogy fényképezzük le a kiállítást, mert nincs kiírva, hogy nem szabad fényképezni!” – mondta az egyik gyerek határozottan. Én erre félig viccesen megjegyeztem, hogy „tudtommal az sincs kiírva, hogy szabad fényképezni”. Nem értették a viccet, és tanácstalanul néztek egymásra. Aztán a hosszúra nyúlt kínos csendet azzal törtem meg, hogy természetesen fényképezhetnek, és elmondtam azt a hirtelen támadt ötletemet is, hogy próbáljanak meg összeállítani egy „slideshow”-t az itt készített képekből. (A slideshow-nak pontos magyar megfelelője még nincs, de egy, a diavetítéshez hasonló képbemutatóként képzelhető el, ami a számítógép képernyőjén, vagy kivetített formában nézhető.) Biztattam őket, hogy amennyiben jól sikerül, akkor még a múzeum honlapjára is felkerülhet. Erre a feszültség feloldódott, és örömmel ajánlották, hogy ők még egy kis videofilmet is készítenek, ha kell. Megegyeztünk. Egyedüli kikötésem az volt, hogy három percnél ne legyen hosszabb sem a videó, sem pedig a „slideshow”. 

A következő héten hozták a látványában ügyesen megszerkesztett videofilmet, ám a hanggal akadt egy kis gond, mert a képekhez szánt kísérőzene akadozott. Nem keseredtek el, hanem megígérték, hogy kijavítják a hibát, és a „slideshow”-val együtt majd hozzák. Néhány nap múlva elkészültek a beígért művek, és tökéletesen „működtek”. 

Mindkét alkotás megfelelt az elvárásoknak, és feltöltöttem az egyik legnagyobb videomegosztó portálra, a Youtube-ra, ahol a Haáz Rezső Múzeum honlapján keresztül is elérhető és megtekinthető.

Úgy a video, mint a „slideshow”, – annak ellenére, hogy egy véletlen és kósza ötletnek köszönhetően születtek meg – nemcsak a kisdiákok szép iránti érdeklődéséről és érzékenységéről tanúskodnak, hanem meglepően fejlett technikai tudásukról is ízelítőt nyújtanak.

Ezért a Múzeum Tornai Szilárd (Orbán Balázs Általános Iskola. VIII. oszt.), Albert András (Tamási Áron Gimnázium, VII. oszt.) és Mag Róbert (Tamási Áron Gimnázium, VII. oszt.) kisdiákok munkáját A táguló Gutenberg-galaxis című kiállítás egy-egy katalógusával honorálja. 

Íme a két videó: 1, 2.