A felvétel a magyar csapatok bevonulása idején, 1940. szeptember 11-én készült Csíkszeredában. Raffay Ernő szerint ha akkor lehetett határt módosítani, most is lehet
Fotó: Fortepan/Horváth József
Raffay Ernő szerint még a területi autonómia sem lenne megfelelő gyógyír. A történész a Magyar Polgári Erő meghívására Trianon: a megoldás lehetősége címmel tartott előadást Kézdivásárhelyen.
2025. június 04., 07:252025. június 04., 07:25
A felvétel a magyar csapatok bevonulása idején, 1940. szeptember 11-én készült Csíkszeredában. Raffay Ernő szerint ha akkor lehetett határt módosítani, most is lehet
Fotó: Fortepan/Horváth József
Raffay Ernő a Zala megyébe került nagyszülei révén a ma Maros megyei Hármasfalu részét képező Csókfalváig vezeti vissza székely gyökereit. Kiváló zeneszerzőként közismert nagyapját, akit a kommunisták 1948-ban lefokoztak, olajipari segédmunkássá „léptetve” elő, gyerekkorában arról faggatta, hogy a csudába kerültek ezer kilométerre nyugatabba az ő szülőföldjétől. A tőle kapott türelmes válaszok, magyarázatok folytán alakult ki benne a Trianon iránti érdeklődés, ami a mai napig meghatározza életét és munkásságát.
Raffay Ernő több székelyföldi településen tartott előadást a közlemúltban Trianon kapcsán. A felvétel Kézdivásárhelyen készült
Fotó: Kocsis Károly
A kérdés fél évszázadon át történő, számos könyvet eredményező boncolgatása folytán jutott arra a következtetésre, hogy
Ugyanis meglátása szerint csak ez jelenthet gyógyírt a Párizs melletti Nagy–Trianon-kastélyban kimondott szentenciára.
Fotó: Kocsis Károly
Halálos ítélet lenne, ha elfogadnánk Trianont, „de ez pesties megfogalmazásban annyit jelentene, hogy nekünk akkor annyi.” Azt jelentené, hogy azokon a területeken, ahol „szabad magyarok idegen megszállás alá kerültek” – folytatódnának az akkor elindult folyamatok.
Nem föltétlenül fizikai értelembe véve, „de ha például a Maniu-gárda vérengzéseire gondolunk, az is belefér. A beletörődés azt jelentené, hogy 50-100 év múlva a Kárpát-medencében már csak a csonkaországban lennének magyarok, valamint egy-két helyen Székelyföldön.” (Magyarország jelenlegi határait nem a trianoni, hanem a második világháborút lezáró párizsi békészerződésben rögzítették az előbb említett dokumentum alapján 1947-ben – szerk. megj.)
Horthy Miklós kormányzó sírja az általa 1920-ban Kenderesen építtetett kripta előtt. „Most bonyolultabb a helyzet, mint az ő idejében…”
Fotó: Kocsis Károly
Raffay egy, még 1986-ban kezébe került demográfiai tanulmányra hivatkozott, amelynek szerzője – a születési, halálozási és elmagyarosodási ráta alapján – arra a következetésre jutott, hogy a Magyar Királyság népessége Trianon nélkül addigra, azaz 1986-ig 36 millió főre emelkedett volna, köztük 31 millió, etnikai értelembe vett magyarral.
Erdélyben 1,1 millió körül, Felvidéken 386 ezren, Kárpátalján, ahol ’90-es évek elején még 150 ezer magyart számoltak össze, azok jó része
Horthy Miklós kormányzó feleségének sírja a kenderesi Horthy-kriptában
Fotó: Kocsis Károly
Ezzel nem mindenki ért egyet
Ezzel a felvetéssel nem minden magyar történész ért egyet, Ungváry Krisztián például egyenesen fantazmagóriának tartja a Raffay-féle történelemszemlélet alapját. Úgy látja, eme számítás szerint „hatvan év alatt összesen 20 millió személyt kellett volna magyarrá tenni, vagyis éves átlagban 333 ezer főt. Terület- és létszámarány szempontjából ilyen hatékony asszimilációs mutatót egyetlen szomszédos ország sem tudott felmutatni, pedig ennek érdekében rendkívül brutális eszközöket alkalmaztak.”
„Ha ezt a számítást továbbgondolom, akkor ma a Magyar Királyság 40 milliós népességgel, illetve 34–35 millió magyar lakossal bírna, épp annyival, ahány lengyellel Lengyelország, és Kolozsvárt kétmilliós magyar városként tartanánk számon. Ehhez képest nézzük meg, hol tartunk ma, tíz országban szétszóródva, és mi történik Kolozsváron” – folytatta gondolatmenetét az előadó. Igen, tíz országban, hiszen
Falvédők a két világháború közötti időszakból. Raffay Ernő szerint az a kérdés, hogy még akarjuk-e, vagy végérvényes elfogadjuk Trianont (Vitéz Nagybányai Horthy Miklós Tengerészeti Kiállítóterem – Kenderes)
Fotó: Kocsis Károly
A nemzet testén Trianon okozta sebre esetleg az autonómia jelenhetne még gyógyírt, de koránt sem a liberálisok által kitalált, a közösség szempontjából teljesen értelmetlen személyi elvű autonómia – hangsúlyozta.
de „ha megnézzük például a marosvásárhelyi római katolikus gimnázium körüli kálváriát, érzékelhetjük, mennyire veszik ezt komolyan Romániában.”
Fotó: Kocsis Károly
Ezért lenne ildomosabb a területi-közigazgatási autonómia, mint amilyennel például Katalónia, Dél-Tirol vagy a Dnyeszter-menti Köztársaság is rendelkezik, és – éppen emiatt – zavarják vörös posztóként a trianoni utódállamok szemét. Ám ennek éppen ezért nincs, és nem is lesz realitása, főleg amiatt, hogy
Ezek után a román politikum sosem lesz hajlandó területi önrendelkezést adni a székelyeknek, amire amúgy egyetlen komolyan vehető EU-s, ENSZ- vagy NATO-dokumentum sem kötelezi.
Fotó: Kocsis Károly
Raffay Ernő azt is felvázolta, mi történne akkor, ha valamilyen csoda folytán a román parlament – beleértve az AUR-t – egy napon mégis megszavazná Székelyföld autonómiáját, teljesen önálló oktatási hálózattal.
Ez viszont tíz éven belül túlnépesedéshez, munkahelyek hiányához vezetne, a román államtól pedig nem várhatnánk segítséget ilyen tekintetben. Ráadásul Erdély többi részén teljesen felszámolódna a magyar kultúra.
– sommázott.
Fotó: Kocsis Károly
A történész-előadó meglátásában éppen ezért a megnyugtató megoldást csakis a határkiigazítást jelenthetné a Trianon okozta csapásra. Érvelése szerint „a határok egyfolytában változnak egész Európában, miért csak a magyar határok ne változhatnának?” Már közvetlenül a békediktátumot követően is volt erre példa, gondoljunk csak kierőszakolt soproni népszavazásra vagy a későbbi bécsi döntésekre.
Azt elismeri, hogy „most bonyolultabb a helyzet, mint Horthy Miklós kormányzó idejében, hiszen a nemzetközi erőviszonyok hol nekünk kedveznek, hol nem nekünk, de zömmel inkább nem nekünk”. Eddigi munkásságra, kutatásaira alapozva azonosítva véli azokat az alapfeltételeket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy Budapesten egyáltalán fel lehessen vetni a határmódosítások kérdését.
– szögezte le. Szerinte erős magyar gazdasát, erős magyar honvédség, szövetséges államok segítsége, de legfőképp az kellene hozzá, hogy a magyarok akarják ezt.
Képeslapok a két világháború közötti időszakból (Vitéz Nagybányai Horthy Miklós Tengerészeti Kiállítóterem – Kenderes)
Fotó: Kocsis Károly
Amint kitért arra, momentán az anyaországi elemzők között nincs egyetértés a tekintetben, hogy a magyar gazdaság most éppen stagnál vagy szárnyal, ám a haderőfejlesztés egyértelműen jó irányba tart. A szövetségesek és nagyhatalmak viszonyában a Donald Trump vezette Amerikai Egyesült Államokat említette mint Magyarország szövetségesét. A lehetőségeket summázva megállapította, a politikusokra tartozik, hogy miként oldják meg a feladatot.
Az országhatárok módosítása a való életben több mint nosztalgiázás, illetve a mi lett volna, ha témakör feszegetése. Éppen látjuk a szomszédban, hogy miképpen zajlik az oroszok határmódosítási törekvése, pedig nekik aztán volt szövetségesük, politikai akaratuk, hadseregük, konjunktúrájuk. A háromnapos katonai beavatkozás mégis már több mint három éve tart. Revízióról beszélni könnyű, főleg úgy, hogy nem érintünk olyan kérdéseket, hogy fenyegetésen túl milyen komolyan vehető ajánlatot lehet tenni a román, a szerb, a szlovák stb. államoknak, mit kezdünk az álláspontjukkal, nem utolsósorban pedig mi lesz a Magyar Királyságtól egykoron elcsatolt területeken élő nemzeti többséggel. Ezekre a kérdésekre mindezidáig nem akadtak megnyugtató válaszok. Merthogy nem is léteznek. Ez a téma már egyáltalán nem is szerepelhet józanul gondolkodó magyar kormányok napirendjén. Mindeközben Kézdivásárhelytől Gdanskig vagy akár Compostela de Santiagóig senki sem kérdezi az utazótól, hogy mi járatban. (Szüszer Róbert)
Parajd térségében két műszakban dolgoznak a kotrógépek, hogy tartani lehessen a Korond-patak elterelésének július eleji határidejét – jelentette ki az ügyvivő gazdasági miniszter a szerdai kormányülés után.
A parajdi sóbánya helyzetét gyorsan rendezni kell, és a vétkeseket felelősségre vonják – jelentette ki a szerdai kormányülés után a környezetvédelmi miniszter.
Az Aquaserv és a marosvásárhelyi regionális vízügyi igazgatóság szerdán végzett méréseinek eredményei szerint a Kis-Küküllő mentén lévő 16 településen a vezetékes víz sókoncentrációja még mindig magas, emberi fogyasztásra alkalmatlan.
A Mikó-vár falai között nyílt meg Berecz András Szívverés a magasban című fotókiállítása, aki most képekben mesél. Nemcsak a harangokat mutatja be, hanem azt a lelki világot is, amelyet összekapcsolnak a Kárpát-medence magyarságában.
A Sepsiszéki Székely Tanács által a trianoni döntés évfordulójára idén 33. alkalommal megszervezett rendezvény neves vendégekkel zajlott szerdán Sepsiszentgyörgyön: tárlatnyitás és koncert is része volt.
A kormány úgy döntött, hogy a megduplázza a közmédia Összetartozunk - Összefogás Székelyföldért című egész napos adománygyűjtő műsorában befolyt felajánlásokat, tehát „minden felajánlott forint mellé odatesz még egyet”
Az élővilágot és az ivóvízellátást is veszélyezteti a bányaszerencsétlenség miatt megnövekedett sókoncentráció a folyóvizekben. A szakértők szerint a Korond-patak és a Kis-Küküllő vizének és élővilágának megfigyelésével mérsékelhetők az ökológiai károk.
Meg kell őrizzük a nemzetünket összetartó belső határainkat, amihez mindennapos cselekvésre van szükség – hangzott el szerdán, a Nemzeti Összetartozás napján Székelyudvarhelyen, a Millenniumi emlékműnél.
Ökölként csapott le a békediktátum az országa és szétszakította azt. De a lelki térképünkön közel érezzük magunkat ma is egymáshoz. Ma nem versengenünk kell, hanem segítenünk, szolgálnunk egymásnak.
A hagyományokhoz híven idén is több száz zarándokot lát vendégül Gyergyószentmiklós, akik a Boldogasszony Zarándokvonattal érkeznek Erdélybe, a csíksomlyói búcsúba tartva.
1 hozzászólás