Történelmi lecke... tétovázó fiúknak

A Bernády György polgármestersége alatt épített Közművelődési Palota (jobbról, ma: Kultúrpalota)

Bármennyire furcsának tűnhet is, az összhang, egyetértés mellett akadtak – és nem csak az ellenlábas, többségi nemzet részéről – akik megpróbálták megtorpedózni, hogy magyar polgármestere legyen a városnak.

A továbbiakban a korabeli sajtóból, hivatali dokumentumokból készült Időtár III. kötetének adatait felhasználva nyújtunk egy kis ízelítőt.

Az akkori és mai történések közötti hasonlóság nem a véletlen műve.

Bernády György marosvásárhelyi szobra

1926. január 17. „Gh. Tătărescu belügyi államtitkár-helyettes a parlamentben ismételten védelmébe veszi Dandeát (Marosvásárhely akkori polgármestere, szerk. megj.) azt állítva, hogy Aurel Russu négyszeri felszólalása a vásárhelyi polgármester korrupciós panamáiról nem felel meg a valóságnak. Dandea ellen semmilyen vád nem fogalmazható meg. ● Ugyanekkor Dandea hívei a Tomescu-féle pénzügyi vizsgálati jelentés mellett (amely »elvizenyősítette« a valóságot a Székely Napló szerint) a polgármester védelmére városszerte aláírásokat gyűjtenek. (január 18. Az aláírások száma csupán hatra szaporodott.)”

Január 24. „Bernády György a választási kampány kezdetén kibékül nyilvánosan régi politikai ellenfelével, Petry Zsigmonddal.”

Január 29. „A városi állapotokról szóló polgármesteri jelentésekért Dandea túlórapénzt számláztat magának.”

Január 31. „A kolozsvári Est lap és a Városháza segítségével rövid életű hetilap jelenik meg Erdélyi Újság címmel, mely célja, hogy a város magyarságát Dandea oldalára állítsa a községi választásokon.”

Február 7. „A Magyar Párt helyi intézőbizottsága kimondja a Magyar Párt csatlakozását a liberálisokkal közösen szerkesztett jelöltlistához.”

Február 9. „A Székely Napló tudni véli, hogy az eddigi városvezetést, a Dandea vezette társaságot ejtették magas protektorai, sőt, Bernády a kormány ez irányú ígéretét is bírja.”

Február 10. „Benyújtja a Liberális Párt és az OMP (Országos Magyar Párt) közös jelöltlistáját Nicolae S. Ionescu prefektus és Bernády György. A névsor 16 magyart és nyolc románt jelöl a városi tanácsba. A listavezető Bernády György.”

Bernády György (1846–1938)

Február 14. „A Nemzeti Parasztpártnak sikerült megnyernie néhány helyi újságot a választások előtt. Ezek közé tartozik a Plutz József szerkesztette Egyetértés és a Világ. (Az előbbi csupán 4 számot ért meg és a választások előestéjén jelentkezett február 19-ig.)”

Február 18. „A Magyar Párt intézőbizottsága határozatban mondja ki, hogy kizárja azokat soraiból, akik más pártban vállalnak jelöltséget.”

Február 26. „E. Dandea polgármester – hivatkozással a belügyminiszter átiratára – megsemmisíti korábbi rendeletét (1923. február 1.), ezentúl csak román nyelvű kérvényeket fogad el a Városháza.”

Március 10. „Emil Dandea leköszönő polgármester utolsó cselvetéseinek egyike: váratlanul a régebbi alapítású cégektől követelni kezdi a hadinyereségből származó adó befizetését.”

Március 11. „Emil Dandea polgármester (mégis) leköszön. (A következő napon az Oraşulban Marosvásárhely erőszakos romanizálásának eredményeivel dicsekszik. Távoztatását a város éléről, mint nemzeti tragédiát éli meg.) Átadja hivatalát dr. Ioan Cosmának, a közigazgatási hivatal vezetőjének, aki Bernády hivatalba lépéséig ellátja megbízottként a polgármesteri teendőket.”

Március 12. délután. „A községi tanács alakuló ülése. Vezeti Nicolae S. Ionescu prefektus. Marosvásárhely 41 tagú képviselőtestülete: 16 kinevezett és 24 választott taggal. A negyventagú testületből a 16 hivatalból kinevezett mellett 15 magyar, 8 román és egy magát cionistának valló zsidó kerül be a Városi Tanácsba (33-an jelentek meg). Öttagú állandó bizottságot választanak két póttaggal. Terítékre kerül a polgármester-választás: Bernády 15 szavazatot kap, Aurel Russu 9-et, míg Jaross Béla apátplébános kettőt. A liberálisok tartózkodnak a szavazástól.”

A városépítő polgármester dolgozószobája

Március 21. „A liberálisok Bernády Györggyel együtt népgyűlésen ünneplik meg választási győzelmüket. Közben azokat a helyi liberális politikusokat, akik kibuktak a hatalomból, különböző rendjelekkel tüntetik ki, pl. a bukott polgármesternek nagy csillagrend jár fájdalomdíjként.”