Tamás napja a legalkalmasabb disznóvágásra

A hagyomány pedig makacs dolog, és főként az a meggyőződés rögzült eleink tudatában, hogy a Tamás napja a legalkalmasabb disznóvágásra. Bálafalván, azaz a háromszéki Szentföldön megboldogult apósom még a 2000-es évek elején is emellett kardoskodott, olyannyira, hogy ha aznap nem tudtam neki segíteni, azzal az egész disznóvágás elmaradását kockáztattam.

De még ennél is kényesebben vigyázott arra, nehogy újhold legyen, mert akkor megavasodott volna a szalonna. Mondjuk, ő még az erdőlést is a Hold járásához igazította. (Mert igen, Tamás napján érdemes fát is hozni az erdőről, ha azt szeretnénk, hogy ne zsugorodjék össze, de csak a déli órákban szabad kivágni!)

A háromszéki Dálnokon igyekeztek éppen holdfogyatkozásra időzíteni a disznóvágást, az avasodás ellen a szalmát perzseléskor szentelt gyertyával meggyújtó pálpatakiak szerint az újholdra levágott disznó húsa megbogarasodhat, míg Zabolán úgy vélték,

Az akkor 66 éves, gyergyószentmiklósi Gál Kornélia huszonöt évvel ezelőtt imigyen mesélte el ifjú kora adventi étrendjét.

• „Az adventi hét első napján csak tejterméket fogyasztottak, tehát reggelre vajat, délben tejes puliszkát vagy tésztát, vacsorára pedig vagy rizst vagy grízt.

• Második nap liszttel készült ételeket, málétésztát, palacsintát, krumplipalacsintát vagy túróspuliszkát.

• Harmadik nap, tehát szerdán, szigorú böjtöt tartottak. Aznap csak kétszer étkeztek, rendszerint köménymagleves és hal volt a menü.

• Csütörtökön lehetett krumplit fogyasztani bárhogyan elkészítve. Általában sült krumpli volt a vacsora.

• A pénteki azonos volt a szerdai megtartóztatással. Mert az öregek azt tartották, hogy a szerda és a péntek azok a napok, amikor a székely ember tanújelét adja annak, hogy mennyire mélyen szívből szereti a Kis Jézust, Máriát és a Mindenható Istent. Mértékkel használ az ételből, és nem többször, csupán kétszer naponta. Az öregek hozták be jó régen ezt a szokást, és ez így volt helyes, magunkhoz méltó cselekedet.

• Aztán szombaton és vasárnap bármit lehetett enni a hét közben már készített ételekből.

De a böjt az böjt volt a következő héten is, egészen advent végéig, mert

Ezek az „áldozati torok” aztán néha igencsak elhúzódtak, amint azt egy 1770. évi csíkszentgyörgyi jegyzőkönyv is bizonyítja. Ekkor Ványolós Lőrinc megyebíró vádja, illetve az érvényben lévő falutörvények alapján Kánya Pál lófőt három magyar forintra bírságolták, amiért az előző év Tamás napján „virradatig táncoltak házánál”.