Székelyudvarhely a második otthona a Kuzmanoszki családnak

de hamar megszoktam az edzéseket, a csapattársaimat és a vezetőséget.

Magdalena: Kalina meg én később jöttünk, de a férjem már elmesélte, hogy milyen itt. Eleinte azt hittem én is, hogy jövök, ülök egy hetet és elmenekülök, de nem így lett. Teljesen megváltozott a véleményem a városról és az országról, most már nincs is honvágyam, megtaláltuk az itteni ritmusunkat. Annyira megszoktam, hogy számomra ez már a második otthon Szkopje mellett.

– Hogyan reagált a családjuk, amikor eldöntötték, hogy ideköltöznek?

Goran: Magdalenával már több országban éltünk, amikor más csapatokban játszottam. Mielőtt idejöttem volna, Macedóniában próbálkoztam, és amikor 2010-ben a Székelyudvarhelyi KC-tól ajánlatot kaptam, Kalina még nagyon kicsi volt, Magdalena pedig azt mondta, hogy jöjjek el, nézzem meg. Az első néhány nap nem mondtam semmit, csak azután mondtam, hogy minden rendben. Egyébként is én a kézilabdáért vagyok itt.

Kalina is megszokta, itt kezdett el járni, beszélni, itt járt oviba, iskolába, éppen ezért sosem fogom elfelejteni Székelyudvarhelyt.

– A szülővárosaik, Prilep és Szkopje nagyobbak, mint Székelyudvarhely, milyen volt a váltás?

Goran: Csendesebb is, és sokkal nyugodtabb. Nekem tetszett, egy profi sportolónak jobb, ha nyugodt környezetben él. Azt hittem, hogy a feleségemnek nehezebb lesz, de most már barátai vannak, és a lányom is iskolába jár, barátai vannak itt, más az életünk.

Magdalena: Csendesebb, kisebb, de itt sokkal több kultúra van, az emberek nyugodtabbak, és pozitív mentalitásúak. Mi gyorsabbak vagyunk, mindig sietünk valahova. Gorannal ellentétben én jobban szeretem a pörgést, de megtaláltam itt a ritmusom, és amikor időnk van, Brassóba vagy Kolozsvárra megyünk. Télen unalmasabb itt nekünk, mert teljesen más, mint a macedón tél, ott nincsenek olyan hidegek, mint itt.

általában kétféle saláta van minden étkezésnél, sokkal nagyobb adagban. Húst is eszünk, de nem sütjük ki olajban, inkább grillezzük, és nagyon ritkán panírozunk. Én a macedón konyhához vagyok szokva, de itt is meg lehet mindent találni, így otthon is szoktam főzni.

– Milyen helyi ételeket kedveltek meg?

Kalina: Nekem a gulyás tetszett, krumplipürével.

Goran: És a tokány!

Magdalena: Nekem is a magyar gulyás ízlik leginkább.

Goran: Nekem az itteni levesek is nagyon tetszenek, a csorbát is nagyon megkedveltem.

Magdalena: A húsgombóclevest nagyon szeretjük, az én nagy kedvencem a grízgaluskaleves.

Kalina szokott fordítani nekünk, ha valaki nem tud románul.

– Hogyan barátkoztak?

Goran: Az elején a klubon keresztül, de utána már másokkal is ismerkedtünk.

Magdalena: Nekem minden évben változik, mert sok kézilabdás-feleség, barátnő van, aki elmegy, másokkal pedig már érkezésünk óta barátok vagyunk. Összebarátkoztunk a szülőkkel az iskolából, de a városból is sok barátunk van, nem vagyok magányos. Hiányoznak az otthoni barátok, de ők is sokat jönnek látogatóba ide, és mi is gyakran megyünk vissza. A nyarat Macedóniában és Görögországban töltjük, miután vége az iskolaévnek, és Goran is befejezte az edzéseket, meccseket.

– Mi tetszik leginkább Székelyudvarhelyből?

Goran: A hangulat a mérkőzéseken, a szurkolók. Hihetetlen, hogy milyen szenzációs hangulatot tudnak kelteni a sportcsarnokban. Az embereket is nagyon szeretem, civilizáltak, mindenki köszön, talán ez a magyarok mentalitása miatt is van, ami különbözik a románokétól. A szurkolók és a meccsek hangulata miatt is maradtam ilyen sokáig itt.

Magdalena: Én leginkább a természetet szeretem, a tájat a környéken, de a Hargitát is. A meccsek hangulata is tetszik, de az is, hogy sok park van a városban, gyerekbarát a település. Mindent szeretek itt, már a Küküllőt is tengernek látom.

Goran: Kalina, mesélj arról, hogy milyenek a mérkőzések itt. Neked mi tetszik?

Kalina: A meccsekből? A legjobban Rangel tetszik (Rangel Luan Da Rosa, az SZKC kapusa – szerk. megj.).

Goran: És apa?

Kalina: De téged mindennap látlak otthon.

– Szeretnének hosszabb ideig, akár véglegesen itt maradni a városban?

Goran: Ez nem tőlünk függ, hanem a klubtól.