Kuzmanoszkiék otthon érzik magukat Székelyudvarhelyen. Szerintük ez számít leginkább
Fotó: Barabás Ákos
Goran Kuzmanoszkit legtöbben valószínűleg a Székelyudvarhelyi KC irányítójaként és meghatározó játékosaként ismerik, ám ezúttal nem a sportról faggattuk a macedón kézilabdást, hanem arról, hogy miként telt az elmúlt hét éve Székelyudvarhelyen, és miként alkalmazkodott a városhoz. A kérdéseket nem egyedül válaszolta meg, felesége, Magdalena, valamint kislányuk, Kalina is megosztotta tapasztalatait.
2017. április 19., 16:312017. április 19., 16:31
– Hogyan döntötték el, hogy ideköltöznek, és milyen volt az érkezés?
Goran: Az ajánlatot a klubtól 2010-ben kaptam, számomra olyan volt, mintha a teljes ismeretlenbe jöttem volna. Amikor megérkeztem, éjszaka volt, az útban sem bíztam igazán.
de hamar megszoktam az edzéseket, a csapattársaimat és a vezetőséget.
Magdalena: Kalina meg én később jöttünk, de a férjem már elmesélte, hogy milyen itt. Eleinte azt hittem én is, hogy jövök, ülök egy hetet és elmenekülök, de nem így lett. Teljesen megváltozott a véleményem a városról és az országról, most már nincs is honvágyam, megtaláltuk az itteni ritmusunkat. Annyira megszoktam, hogy számomra ez már a második otthon Szkopje mellett.
– Hogyan reagált a családjuk, amikor eldöntötték, hogy ideköltöznek?
Goran: Magdalenával már több országban éltünk, amikor más csapatokban játszottam. Mielőtt idejöttem volna, Macedóniában próbálkoztam, és amikor 2010-ben a Székelyudvarhelyi KC-tól ajánlatot kaptam, Kalina még nagyon kicsi volt, Magdalena pedig azt mondta, hogy jöjjek el, nézzem meg. Az első néhány nap nem mondtam semmit, csak azután mondtam, hogy minden rendben. Egyébként is én a kézilabdáért vagyok itt.
A szurkolók és a mérkőzések hangulata is közrejátszott abban, hogy Goran Kuzmanoszki Udvarhelyen maradt
Fotó: Barabás Ákos
Magdalena: Nekem akkor volt munkahelyem Szkopjében, gondolkoztam azon, hogy menjek vagy sem. A gyerekünk megszületése előtt oda mentem, ahova mondta, de Kalina születése után már más volt, és akkor döntöttem el, hogy el kell jönnünk, amikor Kalina a laptopra mutatott, mert az édesapját hiányolta. Egyéves és két hónapos volt, amikor ideköltöztünk. Az elején nehéz volt, de most már nem költöznék el innen sehova, még nagyobb városba sem.
Kalina is megszokta, itt kezdett el járni, beszélni, itt járt oviba, iskolába, éppen ezért sosem fogom elfelejteni Székelyudvarhelyt.
– A szülővárosaik, Prilep és Szkopje nagyobbak, mint Székelyudvarhely, milyen volt a váltás?
Goran: Csendesebb is, és sokkal nyugodtabb. Nekem tetszett, egy profi sportolónak jobb, ha nyugodt környezetben él. Azt hittem, hogy a feleségemnek nehezebb lesz, de most már barátai vannak, és a lányom is iskolába jár, barátai vannak itt, más az életünk.
Magdalena: Csendesebb, kisebb, de itt sokkal több kultúra van, az emberek nyugodtabbak, és pozitív mentalitásúak. Mi gyorsabbak vagyunk, mindig sietünk valahova. Gorannal ellentétben én jobban szeretem a pörgést, de megtaláltam itt a ritmusom, és amikor időnk van, Brassóba vagy Kolozsvárra megyünk. Télen unalmasabb itt nekünk, mert teljesen más, mint a macedón tél, ott nincsenek olyan hidegek, mint itt.
Fotó: Barabás Ákos
– Volt olyan, amit nehezebben szoktak meg?
Goran: Az ételeket.
Kalina: (közbevág) Nagyon finom itt az étel!
Magdalena: Hol tetszik legjobban az étel?
Kalina: Az étel? A nagymamámnál!
Magdalena: A macedón nagymamádnál... Nagyon másak a mi ételeink,
általában kétféle saláta van minden étkezésnél, sokkal nagyobb adagban. Húst is eszünk, de nem sütjük ki olajban, inkább grillezzük, és nagyon ritkán panírozunk. Én a macedón konyhához vagyok szokva, de itt is meg lehet mindent találni, így otthon is szoktam főzni.
– Milyen helyi ételeket kedveltek meg?
Kalina: Nekem a gulyás tetszett, krumplipürével.
Goran: És a tokány!
Magdalena: Nekem is a magyar gulyás ízlik leginkább.
Goran: Nekem az itteni levesek is nagyon tetszenek, a csorbát is nagyon megkedveltem.
Magdalena: A húsgombóclevest nagyon szeretjük, az én nagy kedvencem a grízgaluskaleves.
Fotó: Barabás Ákos
– Voltak nyelvi korlátok? Hogyan sikerült értekezni az itteniekkel?
Goran: Nem volt gond, korábban Spanyolországban és Portugáliában játszottam, ennek köszönhetően egy kicsit értettem a románt, három-négy hónap után kezdtem el beszélni, és fél év után már mindent értettem.
Magdalena: Kalina elsős, és beszél magyarul és románul is.
Kalina szokott fordítani nekünk, ha valaki nem tud románul.
– Hogyan barátkoztak?
Goran: Az elején a klubon keresztül, de utána már másokkal is ismerkedtünk.
Magdalena: Nekem minden évben változik, mert sok kézilabdás-feleség, barátnő van, aki elmegy, másokkal pedig már érkezésünk óta barátok vagyunk. Összebarátkoztunk a szülőkkel az iskolából, de a városból is sok barátunk van, nem vagyok magányos. Hiányoznak az otthoni barátok, de ők is sokat jönnek látogatóba ide, és mi is gyakran megyünk vissza. A nyarat Macedóniában és Görögországban töltjük, miután vége az iskolaévnek, és Goran is befejezte az edzéseket, meccseket.
Nem bánták meg, hogy ideköltöztek
Fotó: Barabás Ákos
– Hogyan telik a szabadidejük?
Magdalena: Én tanulok. Eddig ez a második helyre került a család miatt, de most nyáron fejezem be a mesterim, és így megszerzem a klinikai szakpszichológusi diplomámat. Most érzem azt, hogy szükségem van erre, fiatalkorom óta vágytam rá. Kalina most kezd kézilabdázni, nyáron táborba is megy. Egyébként általában sétálunk, Gorannak ritkán van szabadideje, olyankor átkocsikázunk valahová.
– Goran sokat utazik a meccsek miatt. Ezt hogyan viselik?
Magdalena: Az első év volt nehéz, ahogy kiment az ajtón, már hiányzott. Féltem is, az első éjszakákon nem aludtam, más város, ország, más lakás, de aztán megszoktam. Amikor több napra megy el unalmasabb, de megszoktam az évek során.
Goran: Együtt éltünk már több országban korábban, Spanyolországban, Madeirában. Svédországban is kisebb városokban játszottam.
Magdalena: Ha Izlandon nem pusztultunk el, akkor mindent túlélünk (kacag).
Goran: Az már majdnem tizenkét éve volt.
– Ott volt a legnehezebb?
Goran: Nagyon az volt!
Magdalena: Az volt az első közös külföldi élményünk. Rettenetes volt, mindennap esett, télen egész nap sötétség volt. Sokkal fiatalabbak voltunk, de a profi sporttal nem lehet másként, oda kell menni, ahova szerződik, de utána következett Spanyolország, ahol nagyon szerettük, majd Madeira, ahol imádtuk. Svédországban azért volt szokatlan, mert én a meleg, napos időjárást szeretem. De
Fotó: Barabás Ákos
– Együtt utaztak az országban?
Magdalena: Több várost meglátogattunk már együtt. Amikor Gorannak szabadideje van, kiruccanunk. Nagyon szép az ország, Erdélyt nagyon szeretem, nem tudom, hogy az itteniek mennyire értékelik az ország szépségét. Minden van itt, ami kell, tenger, hegyek, erdők, sóbányák.
– Mi tetszik leginkább Székelyudvarhelyből?
Goran: A hangulat a mérkőzéseken, a szurkolók. Hihetetlen, hogy milyen szenzációs hangulatot tudnak kelteni a sportcsarnokban. Az embereket is nagyon szeretem, civilizáltak, mindenki köszön, talán ez a magyarok mentalitása miatt is van, ami különbözik a románokétól. A szurkolók és a meccsek hangulata miatt is maradtam ilyen sokáig itt.
Magdalena: Én leginkább a természetet szeretem, a tájat a környéken, de a Hargitát is. A meccsek hangulata is tetszik, de az is, hogy sok park van a városban, gyerekbarát a település. Mindent szeretek itt, már a Küküllőt is tengernek látom.
Goran: Kalina, mesélj arról, hogy milyenek a mérkőzések itt. Neked mi tetszik?
Kalina: A meccsekből? A legjobban Rangel tetszik (Rangel Luan Da Rosa, az SZKC kapusa – szerk. megj.).
Goran: És apa?
Kalina: De téged mindennap látlak otthon.
– Szeretnének hosszabb ideig, akár véglegesen itt maradni a városban?
Goran: Ez nem tőlünk függ, hanem a klubtól.
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök csütörtökön kijelentette, hogy véleménye szerint legalább még hat hónapig meg kell tartani az alapélelmiszerek árréssapkáját, mert „az embereknek érezniük kell, hogy védelmezik őket”.
Akár több ezer lejes bírságra is számíthatnak azok az állattartók, akik közterületen hagyják magukra állataikat, vagy elmulasztják kedvenceik ivartalanítását és chipezését.
Az Európai Unióban és az euróövezetben egyaránt enyhén csökkent az építőipari termelés volumene júliusban az előző hónaphoz képest, és a tagállamok közül Románia építőipara teljesített a legjobban.
Négyszáz rögzített sebességmérő kamera telepítését irányozta elő a romániai utakon a közúti infrastruktúrát kezelő országos társaság (CNAIR), de a projekt pénzhiány miatt késik. Eredetileg idén nyárra kellett volna felszerelni.
A magánszemélyek szeptember 30-tól igényelhetnek állami támogatást új gépkocsi vásárlásra a roncsautóprogram keretében – jelentette be csütörtökön a Környezetvédelmi Alapkezelő (AFM).
A vidéki szállításnak múltja van, de sem jelene, sem jövője – így vélekedik az egyik fuvarozó cég vezetője. Ő azért nem jelentkezett a Hargita Megye Tanácsa által meghirdetett közbeszerzésre, mert szerinte a kiírt járatok nem lennének fenntarthatók.
Az idei év első hét hónapjában a nyers adatok szerint 12,2 százalékkal, a szezonális és naptárhatásoktól megtisztított adatok szerint 10,7 százalékkal nőtt az építőipari termelés volumene Romániában az előző év azonos időszakához képest.
A kormánynak két javaslata van a helyi önkormányzatok kiadásainak lefaragására: az egyik a bérköltségek 10 százalékos csökkentése, a másik az álláskeret „fékezett módú” 40 százalékos csökkentése.
Háromnapos tudományos és kulturális konferenciát rendeznek Apáczai Csere János születésének 400. évfordulója alkalmából születési helyén, a Brassó megyei Apácán szeptember 26–28. között.
Tánczos Barna miniszterelnök-helyettes, valamint Cseke Attila fejlesztési miniszter szerdán a Victoria-palotában a polgármesterek és megyei tanácsok képviselőivel együtt elemezték a helyi közigazgatási reformról szóló törvénytervezet több előírását.
szóljon hozzá!