A betétdíjas rendszer nem feltétlenül a környezetvédelemről szól

hiszen mindnyájunkat zavart a vízben úszó PET-palackok látványa. „Tehát ha csak ebből a szemszögből vizsgáljuk, megsüvegelendő a betétvisszaváltós rendszer bevezetése – magyarázza Ambrus József. – Ellenben, ha Kovászna megyére vetítjük le, akkor több káros hatása van, mint előnye, és ez még akkor is igaz, ha sokan nem akarnak szembenézni a tényekkel.” Pontosabban a számokkal.

Elvette a jövedelem 60 százalékát

Háromszék ugyanis a rendszer bevezetése előtt nagyon jó eredményekkel büszkélkedhetett a hulladékkezelés terén.

Mi ugyanis a szemetet nemcsak A pontból B pontba vittük el, hanem menedzseltük. A szelektív hulladék begyűjtése, szállítása és válogatása pedig majdnem háromszor annyiba kerül, mint a hulladéklerakókban való egyszerű elhelyezés – amihez még hozzájön az úgynevezett CEC (contribuție pentru economia circulară – szerk. megj.), azaz a körforgásos gazdasági hozzájárulás.”

A CEC tulajdonképpen egyfajta büntetés: minden lerakott hulladékmennyiség után tonnánként fizetni kell egy bizonyos összeget az országos kasszába. Ez elméletben arra ösztönzi a hulladékgazdálkodókat, hogy minél kevesebbet tegyenek le a lerakóba, és minél többet hasznosítsanak újra vagy komposztáljanak.

illetve a felelősség-átvállalási intézményekkel való együttműködéssel még a begyűjtés egy részét is finanszírozni tudták. „Az ADI SIMD-nek sikerült minden felelősség-átvállaló intézménnyel szerződést kötnie, aminek eredményeként közel egymillió euró folyt be hozzánk, és ezzel tudtuk elfogadható szinten tartani az árakat.”

Igen, valamennyit – valamivel több mint 20 százalékot – spórolni tudtak a begyűjtési és válogatási költségekből, hiszen kevesebb mennyiség került a csarnokba, de a hiány így is óriási. „Ezt pedig végső soron az emberek zsebe érzi meg, mert a törvény szerint a számlán negatív előjellel feltüntetett levonás összege jelentősen csökkent, így a havonta fizetendő díj magasabb lett.”

Az emberek zsebén csattan

AZ ECO Bihor korábban kiszámolta, mennyi hulladék kerül hozzá, mennyit tud eladni, és ezért megengedhette, hogy a válogatásért és komposztálásért ne számoljon fel külön díjat a begyűjtő-cégeknek. Ám amikor a bevétele 60 százaléka kiesett, kénytelen volt tarifát kérni minden tonna válogatott hulladék után. Ez pedig újabb költségelem lett az árképzésben – és januártól előreláthatólag tovább emelkedik. „Mindent összevetve,

Az is kihangsúlyozandó, hogy nem minden megye van hasonló helyzetben, de Háromszéken, ahol eddig is komolyan vették a hulladékgazdálkodást, betartva az előírásokat, 2023-ban 4300 tonnát tett ki az újrahasznosított hulladék mennyisége, a következő évben, a SGR révén begyűlt hulladékot is hozzászámolva közel 5000 tonnát, ami alig 16 százalékos növekedést jelent. Ez elenyészően kevés.

A visszaváltós rendszer nem föltétlenül a környezetvédelemről szól.”

Min kellene változtatni?

Mitől lenne Háromszék szemszögéből is sikertörténet a SGR? „Mindenekelőtt be kellene ismerni, hogy

Ezután pedig azon kellene elgondolkodni, mit kezdünk a maradék 94 százalékkal – mert ezzel jelenleg senki nem foglalkozik. A 6 százalék is számottevő, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy a 94 százalék sokkal több, és arányosan kellene ráfordítani az energiát és a pénzforrásokat.”

Például „fentről” diktált célkitűzés, hogy a piacra dobott újrahasznosítható hulladék 70 százalékának be kell kerülnie a lécfalvi csarnokba – ennek elmaradása büntetéssel jár. „Kovászna megye ezt teljesítette, mert rajtunk, illetve a lakosságon múlott. Aztán jött a következő előírás:

Ez már nem rajtunk múlik, hanem azon, hogy Romániában vagy Európában milyen lehetőség van a szelektív hulladék feldolgozására. Bizonyos műanyagok feldolgozására ugyanis gyakorlatilag nincs kapacitás.”

Ott van például a textilhulladék: január 1-jétől külön kell gyűjteni, de senki nem mondja meg, mihez kell kezdeni vele. „Ugyanígy a biohulladékkal sem foglalkozik senki, pedig az az egyik legnagyobb problémaforrás.”

Ambrus József most leginkább attól tart, hogy – amint azt már rebesgetik –

Mivel az nem lehet magasabb, mint a létminimum-jövedelem 1,8 százaléka, „vidéken már most is nagyon megközelítettük a lakosság teherbírási küszöbét.” Az ADI SIMD égisze alá tartozó vállalatok a jövő év elején e nélkül is kénytelenek lesznek tarifát növelni az áfa, a különböző illetékek növekedése és az infláció miatt, ám „a CEC megemelése egyenesen katasztrofális következményekkel járna ránk nézve.”