Régi fajok – újrafelfedezve

Az Olt mente nagy mocsárvilág volt egészen a 70–80-as évek fordulóján történt folyószabályzásig, hangsúlyozza Demeter László biológus, aki szerint két generációval előttünk a Csíki-medencében még komoly halászat folyt, hálóval és varsával, és az itt élők nagy mennyiségben fogyasztottak csukát, paducot, domolykót, réti csíkot  és folyami rákot. Csakhogy a felsorolt vízi állatok száma az utóbbi évtizedekben rohamosan csökkent, így ma már alig érzékelhető jelenlétük.

Ennek elsősorban a kommunista világban történt szennyezések és a folyószabályozás az oka, amikor kimélyítették a régi, kézi munkával ásott csatornát, vagy újat ástak és a régi folyókanyarokat szinte kivétel nélkül betömték. Árvízvédelmi gátat és rengeteg lecsapolóárkot készítettek, s ezzel nagy mértékben süllyedt a vízszint, és majdnem teljesen megszűnt az ártér és a folyó közötti természetes kapcsolat. Valóban ritkultak az árvizek, de a munkálat szinte teljesen megszüntette a mocsárvilágot a Csíki-medencében. „Nem is tudjuk ma, csak az idősebbek visszaemlékezéséből, hogy mennyire tiszta volt a víz, és milyen rengeteg hal volt a vizekben” – jegyezte meg a biológus. Egyik magyarázat szerint a medence neve épp attól nagy méretű, kígyószerű, mocsarakra jellemző csíkhaltól, a réti csíktól eredeztethető, amely mára majdnem teljesen eltűnt.

A biológuscsoport most szeretné pontosan felmérni a réti csík jelenlegi elterjedését. „Ez a faj Csík természetvédelmi szimbólumfaja lehetne, de jelenlegi elterjedése egyáltalán nem ismert. Módszeresen kinéztük a helyeket, ahol a legvalószínűbb a léte, és a tavaly viszonylag gyorsan megtaláltuk a Fiság patakában, és azontúl sehol. Ezután úgy döntöttünk, hogy a csíki vizes területeknek a jellemző és közismert fajait az emberek visszaemlékezései alapján próbáljuk feltérképezni: így azt is megállapíthatjuk, hogy mekkora volt a régi elterjedés, mert az emberek megfigyelései rendszerint nagyon pontosak, annak ellenére, hogy ezt az emlékezetet tudományos szempontból ritkán értékelik.”

Húsz-huszonöt személy megkérdezése után már nagyon sok értékes információ gyűlt össze, tudtuk meg Demeter Lászlótól. Új élőhelyekre derült fény, olyan helyen is állítólag van még csíkhal, ahol egy szakértő azt mondaná, hogy nincs, ugyanis tele van ikraevő, betelepített halakkal.

A folyami rákot is fogyasztották valamikor az emberek, de a gyepi béka (helyi nevén kecskebéka) fogyasztása csak városon volt divat. Ma már ennek a két fajnak a fogyasztása nem etikus, és törvényi szabályozás korlátozza, mivel nagyon megritkultak. A biológusok máris sok hasznos információt kaptak arról, hogy hol voltak a nagyobb populációk, de mára már nagyon sok rák- és békapopuláció lecsökkent vagy kipusztult részben a szennyezések, és a folyószabályozás, részben a túlzott mértékű fogyasztás miatt.

Munka közben a kutatás kibővült, és a kezdetben célba vett csíkhal, rák és kecskebéka mellett a csoport a mocsári teknősök jelenlétét is kutatják. Ugyanis mocsári teknős is élt – és az adatközlők szerint ma is él – a Csíki-medencében, csakhogy nagyon kevés az információ róla, pedig egy fontos, érdekes faj.

Az adatokat ötven-száz adatközlő megkérdezése után összegzik, ezzel párhuzamosan tüzetesen átvizsgálják a medencét, és leellenőrzik az adaközlőktől származó információkat. „Ilyen adatbázissal semmilyen állami hatóság nem rendelkezik. Reményeink szerint munkánk hozzájárul a hatékonyabb természetvédelemhez a Csíki-medencében” – mondta Demeter László.

A kutatás célja, hogy a régi Csíkra jellemző fajok nagyobb figyelmet és védelmet kapjanak. Az adatokat elsősorban a turizmusban és az oktatásban lehet majd hasznosítani. „Távlati cél természetesen az élőhelyeket annyira helyrehozni, hogy nagy és egészséges populációk legyenek nálunkfele ismét ezekből a fajokból” – fogalmazott a szakember.

Amennyiben információkat, érdekességeket tud bárki a csíki vizes élőhelyekre jellemző fajokról (elsősorban csíkhal, folyami rák, kecskebéka és mocsári teknős), kérik, hogy jelezze a 0741/010448-as telefonszámon vagy a domedve@gmail.com email címen (Demeter László).