Rajong, és többet tenne a szülőföldjéért Molnár Levente operaénekes

A művész szemszögéből nincs különbség abban, hogy a New York-i Metropolitanban vagy a gyergyóremetei falunapokra ideiglenesen felállított színpadon készül megmutatkozni.

– válaszolt kérdésünkre a világhírű operaénekes. A remetei falunapokon tartott dísztanácsülés alkalmával jelent meg legutóbb színen; ezúttal nem csupán kiváló énekhangjáért, hanem

egész eddigi életművéért, szülőföldje melletti elköteleződéséért vett át elismerést.

Példamutatás a nagykorúvá lett remetei falunapokon

Követve az irányvonalat, idén is egy központi téma köré szervezte falunapi programjait Gyergyóremete önkormányzata. Az ünnep a 18. kiadásához érkezett, ezért a rendezvényt a felnőtté válás jegyében tartották.

„Most látom igazán, felnőtt fejjel, hogy a remetei emberek mennyire összetartók, mennyire igaz székelyek. Szuper, hogy így megújult ez a település, hogy szépek a házak...

Én egyszerűen ámulok-bámulok ettől a településtől. Úgy gondolom, hogy aki itt született, annak csak megszületni volt nehéz, bár nekem még az sem, mert Asztalos Laci bácsi (jelenleg nyugalmazott remetei háziorvos – szerk. megj.) segített engem a világra” – mondta beszélgetésünk során Molnár Levente. Mint mesélte, élete első öt évét töltötte szülőfalujában; a legboldogabbnak minősíti ezt az időszakot. „Felhőtlen évek, amik nem a sírásról, hanem a nevetésről szóltak, amikor mindenki csak szeretett, amikor megtanultam biciklizni... Pontosan emlékszem a helyekre is, ahol jártam.

– fogalmaz a művész. Mint mesélte, legutóbb a londoni királyi családban, Vilmos herceggel beszélgetve említette, hogy erdélyi származású. „A herceg nem hogy tudott Erdélyről, de elmondta, hogy ismer itt élő Molnár vezetéknevű személyt. Kiderült, hogy a testvérem, Molnár Szabolcs az ismerőse. Elmondta, hogy imádja a Szabolcs zenéjét, táncolt is rá. Fantasztikus, hogy minden a szépséghez vezet, és oda, ahonnan származunk...” – mondja Molnár Levente.

Bár kicsi gyermekként költözött családjával Csíkszeredába, szülőfalujával mai napig élő a kapcsolata. „Korábban is sokat jártam, és amióta a saját időm ura lettem, gyakran ideugrok, csak úgy, hogy szétnézzek egyet” – mondja. Hangsúlyozza,

nagyon hálás Gyergyóremetének, mert megtanította szeretni, spirituálisnak, boldognak lenni.

„Ezeket semmi nem tudta beszennyezni” – jelenti ki. Az élmények, amit Remete, amit Székelyföld nyújt számára szakmájában is segítségére vannak.

– fogalmaz Molnár Levente. A remeteiek gesztusára válaszolva, hogy díszpolgári címmel tüntették ki, úgy fogalmazott: „Megnyugvás, öröm számomra, és úgy érzem, hogy még jobbnak kell lennem, hogy meg is feleljek ennek a címnek.”

A művész nem csupán érzelmeiben táplálja a szülőföld iránti ragaszkodást, de

vallja, hogy a szülőföldnek vissza is kell adni mindabból, amit az nyújt az ember számára, és cselekszik is ezért. A tehetségek pártolásával igyekszik erősíteni a nemzetet, a székelységet.

„Aki ilyen helyről származik, mint Székelyföld, az egyszerűen muszáj hazafelé gondolkodjon, köteles, hogy ő is visszaadjon valamit. Én folyton azon gondolkodom, hogy hogyan tudjak hazajönni. Addig is nem hiper-szuper autóra költöm a pénzem, hanem az itthoni tehetségekre.

Probléma viszont a megtartásuk, a továbbnevelésük. Mert ugyan eljutnak egy bizonyos szintig, de aztán rendszerint valamilyen tényező meggátolja őket. A Klassz értékeink nevű egyesülettel éppen az a célom, hogy az ilyen fiatalok tudják »kifutni a tehetségüket«” – állítja Molnár Levente.

Példaként említ egy közelgő eseményt: jövő hónapban Borospatakon mesterkurzust tartanak zenészeknek, énekeseknek, a képzés előtt pedig,

augusztus 12-én Csíkszeredában koncerteznek a Virtuózok komolyzenei tehetségkutató erdélyi fiataljaival.

Ezen a koncerten  Molnár Levente először fog énekelni a hazai közönség előtt, és további sztárvendégei is lesznek a nagyszabású eseménynek.

„Arra próbálom ösztönözni a vezetőinket és a befolyásos embereket, hogy a tehetségeket mindig tartsák szem előtt, mert a jövőnket csak tehetséges emberekkel tudjuk továbbépíteni. Remélem, hogy tudok egyfajta példát mutatni azzal, hogy erőmön felül igyekszem erre összpontosítani” – fogalmaz Molnár Levente.

„Nekem könnyű volt, mert a bátyám folklórzenész, aki olyan dolgokkal foglalkozik, ami által én a saját kultúránk legmélyére tudtam jutni” – mondja a művész. Ugyanakkor kiemeli, hogy a székely léttől távoli operakultúra mennyire jótékony hatású a társadalomra, és jó lenne, ha beépülhetne az itteniek életébe. „Nagyon szeretném, hogy az itt élők is megismerjék ezt a műfajt.

Az opera hihetetlenül látványosan neveli az embereket. Jó lenne, ha Székelyföldön is létezne operatársulat. Nagyon sok bosszúság eltűnne a közéletből, ugyanis rájönnénk, hogy minden csupa színjáték. Az opera, zenével erősítve nagyon jól el tudja magyarázni, hogy nem minden úgy van, ahogy tálalják.

– fogalmaz Molnár Levente.

Korábbi álmáról, hogy Székelyföldön operatársulat működjön, mint mondja, ma sem mondott le. Ám ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, politikai akaratra, de legalábbis települések közti összefogásra lenne szükség. „Abszolút elképzelhetőnek tartok egy mozgó társulatot, amely kiszolgálná Székelyföldet; a nagyobb városokban tartana bizonyos rendszerességgel bemutatókat. Én nagyon szívesen segédkeznék egy ilyen létrehozásában, olyan székely énekesek pedig, akikre alapból büszkék lehetünk, nagyon sokan vannak” – jelenti ki a művész.