Tömeg fogadta a vonattal érkező zarándokokat Vásárhelyen

A Boldogaszony zarándokvonat csütörtökön reggel 7:58 órakor indult a Nyugati pályudvarról, és idén minden eddiginél több – mintegy 800 – zarándok utazott a 15 kocsiból álló szerelvényen. 

A hivatalos menetrend szerint Marosvásárhelyre 18:39-kor kellett volna befutnia a különvonatnak. Amikor fél hét körül a hangosbemondón bejelentették a 70 perces késést, többször is megütötte a fülünket a „nem baj, megvárjuk” kijelentés. Ez alatt az idő alatt alkalmunk nyílt beszédbe elegyedni a vásárhelyiekkel, akik a jelenlegi jegyirodának helyet adó hosszú épület korlátja mögött, az előtte lévő betonplaccon és a vágányok közötti peronokon álltak vagy éppenséggel ültek.

Az egyik visszatérő látvány az unokáit és dédunokáit elhozó nagy- és dédszülők voltak: „Úgy éreztük, hogy itt kell lenünk a mai napon. Az unokám imádja a vonatokat, de a ma érkező, az a mindene. Ötször hívott fel, hogy mama, tudod milyen nap van ma?” – mesélt a 10 éves unokájáról Novák Jolanda. Kilyén Rozália és Hajdó Erzsébet karonfogva várták a vonatot. A két idős hölgy verssel mondta el,hogy miért ment ki: „Magyar vagyok, magyarnak születtem” – így kezdődött hitvallásuk, melyet Rozália néni 1943-ban, a „magyar világ alatt tanult”. Majd csak a szépkorúakra jellemző derűvel elkezdték dúdolni, hogy: „Árpád apánk ne féltsd ősi nemzeted” – közben pedig filmbe illő jelenetként, Rozália nénit megölelte a 8 éves dédunokája. „Tudja a fene, hogy miért jöttünk ki...” – mondta Szabó Albert, majd így folytatta: „Tudja miért? Megmondom én. Azért, hogy bár ilyen alkalmakkor fogjon össze a magyarság. Egy-egy rendezvényre olyan kevesen mennek el, de a hit össze tudja tartani az embereket”. Kiss Géza feleségével és nyolc éves fiával ment ki a zárándokok fogadására: „Az ember kell tudja, hogy hova tartozik.Ennek a vonatnak hamarosan lesz rendes menetrendje is…” – mondta a fiatalember.

Közben a mezőcsávási fúvószenekar is rázendített, jelezve a várakozási idő leteltét, a vonat közeledtét. A távoli vonatfütty mintha az időt állította volna meg, az emberek elfelejtettek óráikra pillantani, hogy valóban 70 perces késéssel érkezik-e, és már azt is felejtették, hogy mennyit tárgyalták, hogy hol is van a hármas vágány, ahova a vonat érkezik majd, és arról is megfeledkeztek, hogy mennyit bosszankodtak az érkező, induló és ide-oda tolató járatok miatt. Tapssal, virágokkal fogadták az állomásra befutó szerelvényt, közben egy-egy visszafogott ria-ria-hungária, éljenek a magyarok felkiáltás is hallatszott.

A zarándokokat főtisztelendő Oláh Dénes főesperes köszöntötte:„Aki zarándokol, az úton van. Térben valahonnan valahová tart. De ezzel párhuzamosan egy lelki utat is be kell járnia. Ettől válik útja zarándokúttá. Ha ezt a benső utat nem járja be, akkor csupán kiránduló marad. Ti, kedves zarándokok, útban vagytok Csíksomlyó felé, de valójában a Szűzanya felé tartotok, aki mindannyiunkat el akar vezetni szent Fiához, Jézus Krisztushoz. A Szűzanya felé tartotok, aki mindannyiunkat el akar segíteni életünk gyökeres megváltoztatásához. Nincs garancia arra, hogy ez a változás végbe is fog menni bennetek, de egyet mindenképpen megtehettek: ne akadályozzátok meg azt, ami megtörténhet. Engedjétek, hogy lelketek megfürödjön Isten irgalmas szeretetében, a szent hely és a Mária szentély varázslatos légkörében, az oda hittel érkező több tízezer ember imában, éneklésben, áhítatban megnyilvánuló tanúságtevő hitében, a végtelenül sokat szenvedett erdélyi katolikusok hősi helytállásában, és élni, megmaradni akarásában”.

Ezek után a szervezők nevében Budai László köszönte meg a fantasztikus fogadtatást, majd énekek következtek és imádság. A mintegy húsz percet tartó ünnepség egyik legszebb pillanata az volt, amikor a szerelvény végéből induló mezőcsávási fúvószenekar muzsikája összetalálkozott a mozdonytól induló, egyre jobban felerősödő Himnusszal. A tovainduló vonattól és utasaitól tapssal váltak meg a vásárhelyiek, de a zarándokokat tudomásunk szerint még két helyen is üdvözölték a városban: a nagyállomáshoz közeli Madách utcai sorompónál, és a kisállomásnál is szép számban gyűltek össze a köszöntésükre.