Ősi jusshoz román állampolgárság

B. I., született A. R. 1933-ban látta meg a napvilágot Csíktaplocán román állampolgárként. 1944-ben, a második világháború végén a család Magyarországra menekült, és nem tudni mikor, de időközben a jelenleg 78 éves asszony elvesztette román állampolgárságát. Érdekes viszont, hogy a csíkszeredai városházán lévő dokumentumok még mindig román állampolgárként tartják számon – magyarázta az idős hölgy megbízottja, a csicsói Györpál Julianna.

A Gyömrőn élő idős asszony szeretné visszakapni az örökség őt megillető részét, de a jelenleg hatályos törvények szerint ahhoz, hogy visszaigényelhesse ősei birtokát, román állampolgár kell legyen – magyarázta a megbízott. Hozzáfűzte: a rendszerváltást követő években a visszaigénylést nem kötötték állampolgársághoz, viszont a törvényt módosították. Györpál Juliannától megtudtuk, a dolog pikantériája, hogy az idős hölgy 1991-ben már leadta igénylési kérelmét, ha akkor érdemben eljárt volna a helyi polgármesteri hivatal, és időben visszakapja mindazt, ami az övé, most nem kellene az állampolgársági hercehurcát végigjárnia. Ez nem egyszerű feladat egy idős és románul nem is beszélő asszony számára.

A budapesti román külképviseleten B. I. még tavaly júniusban benyújtotta az állampolgársági kérelmét. Az ügyintézésért akkor 50 ezer forintot fizettettek vele, és azt mondták, hogy 180 nap elteltével megkapja a választ, viszont az nem érkezett meg. „Így lassan egy éve ezzel küszködünk” – magyarázta a megbízott, aki egyben unokatestvére is B. I.-nek. Elmesélte: miután nem kaptak visszajelzést a budapesti román külképviselettől, Veress Dávidhoz fordultak jogi tanácsadásért, segítségért, aki több hónapon keresztül mindent megpróbált, hogy a bevándorlási kérelem iktatószámát és a beadott kérelem elbírálásáról valamit is megtudjon. Ugyanis az idős hölgy a beadáskor elfelejtett iktatószámot kérni, és az utólagos érdeklődésére az volt a külképviselet magyarul beszélő munkatársának a válasza, hogy nem tudja megmondani, mert az biztonsági kérdés. Iktatószám hiányában a bukaresti bevándorlási hivatal sem tudott információval szolgálni. A külügyi gazdasági attasé szintén nem tudott érdemben segíteni. Végül az is felvetődött, hogy az idős hölgynek be kell perelnie a román államot, hogy a beadott iratai sorsát tisztázzák.

A kialakult helyzetben Veress Dávid a miniszterelnök-helyettesi hivatal segítségét is igénybe vette. A miniszterelnök-helyettes utasítására az illetékesekkel történt levelezés során végre sikerült megtudni a beadvány iktatói számát, amelynek alapján a román bevándorlási hivatalban nyomára is akadtak a múlt év nyarán beadott állampolgársági kérelemnek. Kiderült, a név elíródott, egy v betű kimaradt, azaz Istvánné helyett, Istánnét írtak. A hosszadalmas ügyintézést a hivatal egyik munkatársa a számtalan román állampolgárságért folyamodó moldovai kérelmezővel próbálta magyarázni, akiket előnyben részesítenek – jegyezte meg Veress.

A bevándorlásügyi hivatal legutóbbi levelében, 2011. április 7-én arról értesíti a Magyarországon élő idős kérelmezőt, hogy a törvény által előírt vizsgálat után (időpontot viszont nem írtak), értesíteni fogják a döntésről, de hogy érdekesebb legyen a történet, a levélben a kérelmező nevét megtoldották egy felesleges k betűvel. Az érintettek remélik, hogy ebből nem adódnak újabb vég nélküli bonyodalmak.

Az idős asszony megbízottja megjegyezte: legutóbbi találkozásuk során B. I. szomorúan mesélte: „az állampolgársági kérelem elhúzódásában már a szándékosságot sem tartja kizártnak, mintha valakik a halálát várnák”.