Nő a kórházban hagyott gyerekek száma

A román sajtó az utóbbi hetekben egyre többet írt a kórházban felejtett gyerekek számának növekedéséről. Kiderült, hogy olyan kórház is van, ahol külön kórtermet rendeztek be nekik. A csíkszeredai kórház még nem tart itt, de nálunk is lassú növekedést bizonyítanak az adatok: 1998-ban ötvenhat, 1999-ben negyvenhárom, 2000-ben negyvenhat esetet jegyeztek Csíkszeredában, miközben az utóbbi tizenkét hónapban nyolcvankilenc hasonló eset volt. Az idén június és július számított csúcshónapnak, amikor tizenegy, illetőleg tizenhárom gyereket hagytak az intézményben.

„Az elmúlt egy évben kórházban hagyott gyerekek közül hetvenhatot sikerült a családba visszahelyezni a szociális asszisztensek erőfeszítésének köszönhetően, és tizenkettő a gyermekvédelmi hálózatba került – sorolja dr. Demeter Ferenc vezérigazgató. – Egy gyerek, aki súlyos fejlődési rendellenességekkel született, sajnos meghalt, de a szülei eltemették, annak ellenére, hogy szegény családról volt szó. A nyolcvankilenc gyerekből ötvenötöt a gyerekgyógyászaton, harminckettőt az újszülöttosztályon és kettőt a fertőzőn hagytak.”

Sikernek számít, hogy a gyerekgyógyászaton hagyott gyerekek közül mindössze kettőt kellett elhelyezni nevelőszülőknél, a többit hazavitték a szüleik, az újszülöttosztályon feledt gyerekek esetében sokkal rosszabb ez az arány, hiszen a harminckettőből tíz gyerek került családotthonokba vagy nevelőszülőkhöz. „Akit születésekor ott hagynak, azt általában ott is szeretnék hagyni nagyon” – véli az igazgató.

A kórház viszont nem otthon, és semmiféle szempontból nem alkalmas terep a gyereknek. Egy gyógyult, hazaadható gyerek könnyen összeszedhet másik betegséget, nincs játéklehetősége, lelassulhat a fejlődése, ugyanakkor gazdasági szempontok miatt is fontos, hogy az egészséges gyerekek mielőbb elhagyják a kórházat, hisz minden bentfekvő személy költségekkel jár.

Tudják ezt a szülők is, ugyanis leggyakrabban épp az anyagiak miatt hagyják gyerekeiket a kórházban. „Nemrég számoltunk utána – mondja Péter András szociális asszisztens –, egyik folytonosan bentfeledett gyerek, egy tíz-tizenegy hónapos kislány eddig kereken kilenc hónapot volt a kórházban. Hozzák, viszik. Ha megemlítjük a szülőknek, hogy elveszik a gyereket, akkor felháborodnak. Sokan fenyegetőznek, ha az orvos nem akarja befektetni, annyira rákaptak erre.”

„A legrosszabb az, hogy sokszor a szülők adatait sem tudjuk, csak azt esetleg, hogy hova szól a címük – teszi hozzá Kasza Katalin szociális asszisztens. – Külön gondot, időt igényel az azonosítás.”

„95%-ban roma gyerekek vannak ilyen helyzetben, szűk 5%-ban olyan szegény családok, akik már az osztályon kérik a gyermekvédelem segítségét – részletezi Péter András. – Tehát nagyjából kétféle kategória létezik: van, aki kihasználja a kórházat, és itt neveli fel a gyermekét három-négy éves koráig, és van olyan, aki bejön, és azonnal jelzi, hogy ő nem tudja tovább nevelni, kérést ír, és megvárja, amíg a szükséges iratokat összeállítjuk, hogy elhagyhassa a kórházat – a gyerek nélkül.”

További részletek a Csíki Hírlap november 23-i, keddi számában.