Nem vonzó a pásztorélet

Jelenleg még nem tudja, hogy a településen egyáltalán fogadják-e valahol állataival, vagy kénytelen lesz szomszédos községek pásztoraihoz fordulni.

Egyetlen pásztor Szentkirályon

Csíkszentkirályon eddig két pásztor vállalt legeltetést, egyikőjük a helyi újság hasábjain is közölte a juhtartókkal, hogy egészségi okok miatt ebben az idényben nem tudja vállalni az állatok nyári gondozását. Székely Ernő polgármester a témával kapcsolatban elmondta, valóban egyetlen pásztor maradt a településen – aki 179 állatot legeltet –, ő viszont nem tudja felvállalni a teljes település állatainak őrzését. Megjegyezte,

Gond abból adódhat, hogy a visszalépett pásztor sajátjaival együtt több mint 400 juhot vállalt, így akik eddig nála legeltettek, új pásztor után kell nézzenek – mutatott rá az elöljáró.

Balló István, a szentkirályi és szentimrei juhtartó gazdák egyesületének vezetője kifejtette, a legeltetés megszervezését elsősorban a helyi közbirtokosságok végzik, de véleménye szerint

Megbízhatatlan jelentkezők

Márton Zoltán, a csíkszéki állatvásárok szervezője, illetve juhtartó gazda elmondta, 600 állatát legeltetné idén Csíkdánfalva Bükkhavas nevű részén – ehhez a pásztor mellett kisegítő személyzetet is alkalmaz. Tegnapi hívásunkkor épp Bruszturósza (Bákó megye) felé tartott, hogy szakembert keressen, hangsúlyozta, sajnos nincs rá garancia, hogy ott majd szerencsével jár. Megjegyezte, a télen annak reményében tartott el egy családot – férjet, feleségét és három gyermeküket –, hogy így idén lesz kire bízni a juhokat, a család viszont a tavasszal közölte, hogy más terveik vannak, így nem vállalják a munkát. Emiatt kénytelen újból keresgélni.

Az elvándorlás is gond

A gazda meglátása szerint a megfelelő pásztorok hiánya – a más szakmákhoz hasonlóan – elsősorban az elvándorlásból adódik.

Gond továbbá az is, hogy az idősebb pásztorok már nem vállalnak munkát, hiszen a hegyekben tartózkodó életforma nem nekik való – azaz „korábban vonulnak nyugdíjba”. Márton Zoltán elmondása szerint, a pásztorkodást, bojtárkodást vállalók nagyon kiszámíthatatlanok, néha az alkalmazás lebonyolítását sem fejezik be, mire továbbállnak a jelentkezők.

Lenézik a pásztorokat

Márton Zoltán szerint azért is nehéz pásztort találni, mert a szakmának negatív társadalmi megítélése van, lenézik azt, aki azzal foglalkozik. Hangsúlyozta, sokan rosszabb körülmények között, kevesebb juttatásért dolgoznak, de akkor sem vállalják el egy pásztor feladatát – aki egyébként az 1500 lejes fizetés mellett teljes ellátást (ételt, italt, cigarettát) is kap. A tenyésztő megjegyezte, szerinte ez egy gyönyörű szakma, ha csak abból meg tudna élni, ő maga is kiköltözne az esztenára.

– summázta Márton Zoltán.

Ő is rámutatott, nem ritka, hogy mire a szerződést megkötik, tovább is állnak a bojtárok, pásztorok. Esetükben a tehénpásztorok fogadása is hasonló nehézségekkel jár.

Általános jelenség

András Zoltán, Kászonaltíz polgármestere is általános problémának nevezte, hogy egyre nehezebb megfelelő szakembert találni a juhok legeltetésére. Olyant, aki egyaránt ért az állatokhoz, a sajtkészítéshez, nem kényszerből, utolsó megélhetési lehetőségként végzi a teendőket. Esetükben ugyan minden juhtartó megoldja a legeltetés kérdését, de – mint a községvezető fogalmazott – ez nem jelenti azt, hogy a legmegfelelőbb emberekkel dolgoztatnak. Ugyanis

12 ezer juh, 10-12 esztena

Azt is megtudtuk, hogy a községben ősszel 11-12 ezer egyed közötti juhállományt vettek számba, az állatokat pedig tavasztól őszig rendszerint 10-12 esztenán legeltetik. Az esztenafelelősök elsősorban olyan gazdák, akik maguk is tartanak juhokat, de vállalják kisebb tenyésztők állatainak legeltetését.

A település adminisztratív területén van elegendő legelő az állatok nyári kinttartásához, ez nem okoz esetükben gondot. András Zoltán azt is megjegyezte, hogy a pásztorok egyre kényelmesebbé válnak, hiszen míg napjainkban törekednek a településhez legközelebbi területekig hajtani az állatokat, addig pár évtizede még minél hátrább hajtották azokat, hogy a benti parcellák megművelhetők legyenek.