ami már egészen másként hangzik azok számára, akik az utóbbi hetekben felkapták fejüket a rosszul közölt vagy értelmezett hírre. A zavaros kommunikáció miatt a marosvásárhelyi fiatalember gúny tárgyává tette magát, hisz a közösségi hálók rövid idő alatt megteltek különbnél különb élces megjegyzésekkel. Egyes kommentelők Napóleonként mutatkoztak be, mások államtitkári rangot kértek az állítólagos kormányzótól.

Volt olyan is, aki azt írta, hogy

Kérdésünkre válaszolva azt nyilatkozta, a kormányzói megnevezés és státus előnyt is, hátrány is jelent egyben, ám ugyanakkor kötelezettséggel jár. „Nem az országot vagy a térséget képviselem, ez mindössze egy régi, hagyományos megnevezés. A rend nem politizál, nem akar senkit sem leváltani vagy helyettesíteni” – szögezte le a neve előtt újabban bárói címet is viselő Veres Zoltán.

Mint Veres mondta, ő a valamikor II. András magyar király által Erdélybe is telepített lovagrend egyetlen székelyföldi képviselője. Más is beállhat a rendbe, ehhez viszont valakinek meg kell őt hívnia, majd egy megfigyelési és felmérési időszakon kell átesnie ahhoz, hogy végül ajánlás alapján döntsenek felvételéről.

Az eredetileg betegápolói tevékenység céljából Jeruzsálemben alapított német egyházi-katonai lovagrendnek nemzetiségi és vallási hovatartozástól függetlenül bárki a tagja lehet – mindössze el kell fogadnia a rend szabályzatát és méltónak kell bizonyulnia a lovagi címhez.

A rend székelyföldi célkitűzései között egy új társadalmi értékrend és irányzat megteremtése, a mesterséges konfliktusok felszámolása és a 21. századhoz méltó életforma kialakítása szerepel. Veres Zoltán szerint minél előbb vissza kell állítani a régi hagyományokat és az erdélyi szimbólumrendszert. Állítása szerint saját pénzéből a belvárosban már visszavásárolta a királyi csendőrség egykori épületét, és támogatásokból meg szeretné venni a német rendnek is nevezett teuton lovagi rend főtéri kormányzói házát.