A Munkás Szent József-egyházközség plébánosa a kovácspéteri búcsún
Fotó: Baricz-Tamás Imola
Az újonnan Gyergyószentmiklósra érkezett lelkipásztor, Korom Imre a párbeszéd embere. Azt mondja, egyetlen téren nem ismer kompromisszumot: a hit kérdésében. Korom Imre érseki döntés révén érkezett Gyulafehérvárról, hogy a teológiai tanárból a Munkás Szent József-egyházközség plébánosa legyen.
2017. augusztus 31., 13:272017. augusztus 31., 13:27
– Korom Imre szórványban született. Milyennek képzeljük el a családot, a közösséget, amelyből vétetett?
– 1979-ben születtem a Zsil-völgyi Lupényban. Családom története és az én hivatástörténetem igen érdekesen alakult ebben a miliőben. Az én dédapám római katolikus pap volt, és pontosan úgy hívták, mint engem. Szegeden házasodott össze egy örmény grófnővel, aki a Czárán családból származott. Öt fiuk született, közülük az egyikből jobboldali, a másikból baloldali politikus lett a második világháború éveiben. A két testvér az ideológiai különbségek miatt halálukig nem beszélt egymással. A jobboldali beállítottságú volt az én nagyapám, katonatisztként szolgált ezredesi rangban a magyar hadseregben. A háború végén Budapestről Felvidékre, onnan a Kárpátok gerincén egészen a Zsil-völgyéig kellett menekülnie a kommunisták által kimondott halálos ítélete elől.
Az 1945-ben újranyílt bányák világában elvegyültek nagyszüleim, nagyanyám etédi székely asszony volt, még a szomszédok is ismeretlenek voltak. Nagyapám a bánya főkönyvelője volt, majd amikor nyugdíjazták, a féllábú férfi szabad idejében gobleneket varrt, meg is vannak a munkái, ki fogom tenni a plébánián. Nagyon szeretett engem, már ötéves koromban megtanított az Előréből és a Scanteiából két nyelven olvasni.
Szüleimet illetően, édesapám felől a székelymagyar-örmény részről megvolt a polgári neveltetés, volt címerünk, könyvtárszobánk és jó modorunk, amiből ugye aztán csak a neveltetés maradt meg, édesanyám, a házassága révén, a vagyont hozta a tehetős román juhász családjából.
– Ebben a családban milyen volt a hitélet?
– Nem részesültem vallásos nevelésben a családban. Édesapám, aki szigorú ember volt és főmérnök a bányánál,
Korom-keresztanyámra, nem lévén gyermeke, hárult a továbbiakban is az a feladat, hogy a vallásos nevelést pótolja. Négyéves voltam, már ministráltam. Igaz, első alkalommal a csengetni kell feladatot úgy értelmeztem, hogy egész mise alatt, hát rákapaszkodtam a fogantyúra, s onnan csak nagy sírás árán tudtak engem lekaparni. Így kezdődött az egyházi pályafutásom. Aztán a kétnyelvű misekönyveket olvastam egyre sűrűbben, meg is tanultam latinul, úgy hogy később a teológián latin tanár lettem.
– Hogyan történt Korom Imre elhívása erre a szolgálatra?
– Manapság divat hivatáskrízisről beszélni. Mi annak idején láttuk a papot, és ő elegendő példát szolgáltatott arra, hogy hasonlók akarjunk lenni. Mindig a reverenda után futottunk, láttam, hogy él Simonfi Andor kanonok úr, a káplánok, és ebből jött az elhatározásom, én is ilyen szeretnék lenni. Nyolcadik osztályosként, bár gyakran kerültem az iskolát, két ellenőrzőt tartottam,
Ezt követően egyszer hívott telefonon édesapám: úrfi, gyere le a bányához. Salopétát adott, levitt ezerkétszáz méter mélységbe, és meghordozott ott nyolc órán keresztül. Megrázó élmény volt, akárcsak kijelentése: ő nem erőlteti, nem küld, de ha nem jutok be Fehérvárra, akkor tudjam, ez lesz az új munkahelyem. Két hét alatt én a felvételi anyagot bebifláztam.
– A kántoriskola után a szeminárium következett a szórványból érkező diák életében...
– Én csak egy-négy osztályban jártam magyar iskolában, tovább románul tanultunk. A 36-os létszámú osztályból egyedül én vagyok még az országban, a többiek mind kivándoroltak. Hat-hét magyar osztálytársam volt, de ma már románul levelezek velük. Ha a Zsil-völgyében maradok, rám is a beolvadás sorsa várt volna.
Szórványgyerek voltam, fel kellett zárkóznom. Alkalmazkodási képesség, párbeszédre való hajlam sokkal nagyobb volt bennem, mint társaimban, de kultúrsokk volt, hogy a teológián bekerültem egy katolikus magyar környezetbe. Innen helyeztek Kolozsvárra káplánnak, ahol a csomafalvi székely Czirják prelátus-kanonok úr egy hét alatt felmérte, mire van hajlandóságom, és rám bízta a felnőtt katekézist, a bérmálkozók felkészítését és az idegen nyelvű, javarészt román pasztorációt.
Korom Imre. A szórványból a székelyekhez érkezett
– Két év után visszahívták Gyulafehérvárra tanítani, és most búcsúzik a tanárságtól...
– Az érsek úr döntése szerint lettem a kántoriskolában spirituális, serdülőket készítettem fel egyrészt a papságra, másrészt hogy hitvalló, civil keresztény életet éljenek. Állítom, élményeim alapján, nem igaz, hogy a fiatal fiúk nem fogékonyak a szentre, a transzcendensre, csak komolyan kell őket venni, feladatokat kell rájuk bízni. Aztán a szeminárium, a papnevelde rektora lettem, mostanáig, amikor az érsek úr a Munkás Szent József-plébánia első plébánosaként ide helyezett.
– Érseki döntés végrehajtása ez, vagy ön is vágyott a változásra?
– Emberi szemszögből státusszimbólum gyulafehérvári teológiai tanárnak lenni. De bennünket papnak és nem tanárnak szenteltek. Tavaly nyáron döbbentem rá: komoly gondok vannak velem, mert kezdem elfelejteni, hogy én pap vagyok. Így örvendtem az elhelyezésnek, nekem jobb, ha a papságomat folytatom, engem erre hívott a Jóisten. Hálás vagyok, hogy egy újonnan alakuló plébániát bízott rám.
– Felszegi, székely közösségbe csöppent, egy félkész plébániaépület munkálatainak folytatását kell irányítsa a közösségépítéssel párhuzamosan...
– Én a párbeszéd embere vagyok. Úgy gondolom, ha egymást meghallgatjuk, olyan nincs, hogy ne jussunk közös nevezőre. Mert velem mindenben ki lehet egyezni, az egyetlen dolog, ami nem alku tárgya, az a hit. Ebben nincs kompromisszum.
– Milyen az az Isten, akiben Korom Imre hisz?
– Az én papi jelmondatom: Tudom, kinek hittem. Imádságaim rövidek, logikusak és célratörők, mert tudom, kinek hiszek. Nemcsak hiszem, tudom is, hogy van Isten, hogy segít az életben, mert ő a szeretet, és törődik a teremtményeivel.
– Vasárnap mutatkozott be az egyházközség tagjainak. Mit üzen nekik a papi jelmondata mentén, hogyan határozza meg közös útjukat?
– Lelkipásztornak és hívőknek egy közös kalandja kezdődik most. Ebből mindenki ki kell vegye a részét, oda kell tegye a szívét, eszét, tehetségét, hogy ez egy élő, eleven egyházközség legyen. Mert nem csak én tudom, hogy kinek hiszek, meg vagyok győződve, hogy a hívek is tudják, érzik:
Ennek a közösségnek az alkotó elemei, a téglái a hívek. Én csak egy koordinátor vagyok, aki ma van, holnap nincs, de a hívek maradnak, a templom, a plébánia az övék, ők képezik a magot, ami fává kell terebélyesedjen. Nekik kell eljutniuk arra a szintre, a papjuk segítségével, hogy tudják: kinek és mit hisznek.
Szőts Emil, az EMSZ polgármesterjelöltje arról érdeklődött a kézdivásárhelyi tanácsülésen, hogy „veszélyezteti-e a lakosságot radioaktív sugárzás”, többek között a „repülőgépes permetezést” is felhozva. A polgárvédelmi vezető konkrét adatokkal nyugtatott.
Az idei első negyedévben 97,1 milliárd lejes bevétele volt az országos adóhatóságnak (ANAF), 14,1 milliárd lejjel több, mint 2023 első három hónapjában – közölte csütörtökön a pénzügyminiszter.
Igazi kampány- vagy inkább balkáni hangulat alakult ki csütörtökön a marosvásárhelyi képviselő-testület ülésén, ahol a román ajkú képviselők egymást sértegetve próbálták bizonygatni, hogy ők a városért dolgoznak. A vita tárgya: költségvetés-kiigazítás.
Beiktatta a jelöltéghez szükséges iratcsomóját Danguly Ervin, aki harmadszor is függetlenként pályázza meg Gyergyószárhegy polgármesteri tisztségét.
Autóbusz és személygépkocsi ütközött össze Marosvásárhelyen, egy személy a roncsok közé szorult.
A Marosvásárhelyi Református Kollégium ad otthont a napokban zajló protestáns felekezetek országos tantárgyversenyének, amelyen 137 diák vesz részt. Hunyad megye kivételével minden erdélyi megye képviselteti magát a rangos eseményen.
A megszokottól eltérő helyszínen lesz szombaton a székelyudvarhelyi Portéka.
Összesen egymillió lejt csoportosított át a székelyudvarhelyi önkormányzati képviselő-testület csütörtöki ülésén a Városi Sportklub kézilabdacsapatának, hogy indulhasson a Bölények Ligájában. A döntésnek ára van, hiszen így kevesebb pénz jut máshová.
A csíkszeredai Fürdő utca és a Hajnal utca találkozásánál levő oszlopra a villanyszolgáltató munkatársainak segítségével fészektartót helyeztek fel a gólyák számára.
Soós Zoltán, Marosvásárhely polgármestere csütörtök délelőtt iktatta a választókerületi irodában a második polgármesteri jelöléséhez szükséges támogatói aláírásokat.
szóljon hozzá!