
A Munkás Szent József-egyházközség plébánosa a kovácspéteri búcsún
Fotó: Baricz-Tamás Imola
Az újonnan Gyergyószentmiklósra érkezett lelkipásztor, Korom Imre a párbeszéd embere. Azt mondja, egyetlen téren nem ismer kompromisszumot: a hit kérdésében. Korom Imre érseki döntés révén érkezett Gyulafehérvárról, hogy a teológiai tanárból a Munkás Szent József-egyházközség plébánosa legyen.
2017. augusztus 31., 13:272017. augusztus 31., 13:27
– Korom Imre szórványban született. Milyennek képzeljük el a családot, a közösséget, amelyből vétetett?
– 1979-ben születtem a Zsil-völgyi Lupényban. Családom története és az én hivatástörténetem igen érdekesen alakult ebben a miliőben. Az én dédapám római katolikus pap volt, és pontosan úgy hívták, mint engem. Szegeden házasodott össze egy örmény grófnővel, aki a Czárán családból származott. Öt fiuk született, közülük az egyikből jobboldali, a másikból baloldali politikus lett a második világháború éveiben. A két testvér az ideológiai különbségek miatt halálukig nem beszélt egymással. A jobboldali beállítottságú volt az én nagyapám, katonatisztként szolgált ezredesi rangban a magyar hadseregben. A háború végén Budapestről Felvidékre, onnan a Kárpátok gerincén egészen a Zsil-völgyéig kellett menekülnie a kommunisták által kimondott halálos ítélete elől.
Az 1945-ben újranyílt bányák világában elvegyültek nagyszüleim, nagyanyám etédi székely asszony volt, még a szomszédok is ismeretlenek voltak. Nagyapám a bánya főkönyvelője volt, majd amikor nyugdíjazták, a féllábú férfi szabad idejében gobleneket varrt, meg is vannak a munkái, ki fogom tenni a plébánián. Nagyon szeretett engem, már ötéves koromban megtanított az Előréből és a Scanteiából két nyelven olvasni.
Szüleimet illetően, édesapám felől a székelymagyar-örmény részről megvolt a polgári neveltetés, volt címerünk, könyvtárszobánk és jó modorunk, amiből ugye aztán csak a neveltetés maradt meg, édesanyám, a házassága révén, a vagyont hozta a tehetős román juhász családjából.
– Ebben a családban milyen volt a hitélet?
– Nem részesültem vallásos nevelésben a családban. Édesapám, aki szigorú ember volt és főmérnök a bányánál,
Korom-keresztanyámra, nem lévén gyermeke, hárult a továbbiakban is az a feladat, hogy a vallásos nevelést pótolja. Négyéves voltam, már ministráltam. Igaz, első alkalommal a csengetni kell feladatot úgy értelmeztem, hogy egész mise alatt, hát rákapaszkodtam a fogantyúra, s onnan csak nagy sírás árán tudtak engem lekaparni. Így kezdődött az egyházi pályafutásom. Aztán a kétnyelvű misekönyveket olvastam egyre sűrűbben, meg is tanultam latinul, úgy hogy később a teológián latin tanár lettem.
– Hogyan történt Korom Imre elhívása erre a szolgálatra?
– Manapság divat hivatáskrízisről beszélni. Mi annak idején láttuk a papot, és ő elegendő példát szolgáltatott arra, hogy hasonlók akarjunk lenni. Mindig a reverenda után futottunk, láttam, hogy él Simonfi Andor kanonok úr, a káplánok, és ebből jött az elhatározásom, én is ilyen szeretnék lenni. Nyolcadik osztályosként, bár gyakran kerültem az iskolát, két ellenőrzőt tartottam,
Ezt követően egyszer hívott telefonon édesapám: úrfi, gyere le a bányához. Salopétát adott, levitt ezerkétszáz méter mélységbe, és meghordozott ott nyolc órán keresztül. Megrázó élmény volt, akárcsak kijelentése: ő nem erőlteti, nem küld, de ha nem jutok be Fehérvárra, akkor tudjam, ez lesz az új munkahelyem. Két hét alatt én a felvételi anyagot bebifláztam.
– A kántoriskola után a szeminárium következett a szórványból érkező diák életében...
– Én csak egy-négy osztályban jártam magyar iskolában, tovább románul tanultunk. A 36-os létszámú osztályból egyedül én vagyok még az országban, a többiek mind kivándoroltak. Hat-hét magyar osztálytársam volt, de ma már románul levelezek velük. Ha a Zsil-völgyében maradok, rám is a beolvadás sorsa várt volna.
Szórványgyerek voltam, fel kellett zárkóznom. Alkalmazkodási képesség, párbeszédre való hajlam sokkal nagyobb volt bennem, mint társaimban, de kultúrsokk volt, hogy a teológián bekerültem egy katolikus magyar környezetbe. Innen helyeztek Kolozsvárra káplánnak, ahol a csomafalvi székely Czirják prelátus-kanonok úr egy hét alatt felmérte, mire van hajlandóságom, és rám bízta a felnőtt katekézist, a bérmálkozók felkészítését és az idegen nyelvű, javarészt román pasztorációt.
Korom Imre. A szórványból a székelyekhez érkezett
– Két év után visszahívták Gyulafehérvárra tanítani, és most búcsúzik a tanárságtól...
– Az érsek úr döntése szerint lettem a kántoriskolában spirituális, serdülőket készítettem fel egyrészt a papságra, másrészt hogy hitvalló, civil keresztény életet éljenek. Állítom, élményeim alapján, nem igaz, hogy a fiatal fiúk nem fogékonyak a szentre, a transzcendensre, csak komolyan kell őket venni, feladatokat kell rájuk bízni. Aztán a szeminárium, a papnevelde rektora lettem, mostanáig, amikor az érsek úr a Munkás Szent József-plébánia első plébánosaként ide helyezett.
– Érseki döntés végrehajtása ez, vagy ön is vágyott a változásra?
– Emberi szemszögből státusszimbólum gyulafehérvári teológiai tanárnak lenni. De bennünket papnak és nem tanárnak szenteltek. Tavaly nyáron döbbentem rá: komoly gondok vannak velem, mert kezdem elfelejteni, hogy én pap vagyok. Így örvendtem az elhelyezésnek, nekem jobb, ha a papságomat folytatom, engem erre hívott a Jóisten. Hálás vagyok, hogy egy újonnan alakuló plébániát bízott rám.
– Felszegi, székely közösségbe csöppent, egy félkész plébániaépület munkálatainak folytatását kell irányítsa a közösségépítéssel párhuzamosan...
– Én a párbeszéd embere vagyok. Úgy gondolom, ha egymást meghallgatjuk, olyan nincs, hogy ne jussunk közös nevezőre. Mert velem mindenben ki lehet egyezni, az egyetlen dolog, ami nem alku tárgya, az a hit. Ebben nincs kompromisszum.
– Milyen az az Isten, akiben Korom Imre hisz?
– Az én papi jelmondatom: Tudom, kinek hittem. Imádságaim rövidek, logikusak és célratörők, mert tudom, kinek hiszek. Nemcsak hiszem, tudom is, hogy van Isten, hogy segít az életben, mert ő a szeretet, és törődik a teremtményeivel.
– Vasárnap mutatkozott be az egyházközség tagjainak. Mit üzen nekik a papi jelmondata mentén, hogyan határozza meg közös útjukat?
– Lelkipásztornak és hívőknek egy közös kalandja kezdődik most. Ebből mindenki ki kell vegye a részét, oda kell tegye a szívét, eszét, tehetségét, hogy ez egy élő, eleven egyházközség legyen. Mert nem csak én tudom, hogy kinek hiszek, meg vagyok győződve, hogy a hívek is tudják, érzik:
Ennek a közösségnek az alkotó elemei, a téglái a hívek. Én csak egy koordinátor vagyok, aki ma van, holnap nincs, de a hívek maradnak, a templom, a plébánia az övék, ők képezik a magot, ami fává kell terebélyesedjen. Nekik kell eljutniuk arra a szintre, a papjuk segítségével, hogy tudják: kinek és mit hisznek.
Gondoskodnak a gólyákról Csomakőrösön: miután a tavaly egy gólyafészek kigyúlt a faluban, három fészektartó fémvázat is felszereltetett a kovásznai polgármesteri hivatal.
Az S&P Global Ratings megerősítette Románia hosszú és rövid lejáratú államadósság-besorolását a BBB mínusz/A-3 szinten, a kilátást pedig továbbra is negatívnak minősítette – derül ki a hitelminősítő közleményéből.
Dacian Cioloș április 6-ától, hétfőtől elnöki tanácsadó lesz. A Nicușor Dan államfő által aláírt rendelet pénteken jelent meg a Hivatalos Közlönyben.
Tojást festenek, kalácsot sütnek és sokan ma is eljárnak locsolni a Székelyhon olvasói közül. A húsvéti kvízre adott válaszok alapján az is látszik, hogy az ünnepi hagyományok továbbra is fontosak, még ha az egyes szokások megélése családonként el is tér.
Az oktatási minisztérium pénteken bejelentette, hogy április 9-re halasztotta a próbaérettségi eredményeinek közzétételét, mert az eredetileg kijelölt határidőhöz képest túl sok dolgozat várt még javításra.
A pénzügyminisztérium jelenleg ügyvédek bevonásával mérlegeli, hogy milyen lépéseket tehet a Pfizer-ügyben, és vizsgálja egy sikeres fellebbezés feltételeit, miközben tárgyalást is kezdeményez a gyógyszervállalattal.
A bukaresti törvényszék pénteken megszüntette Călin Georgescu hatósági felügyeletét abban az ügyben, amelyben a volt államelnökjelöltet legionárius propagandával vádolják.
A kormány elfogadta a gázolaj jövedéki adójának átmeneti csökkentéséről, valamint a Románia területén kitermelt kőolaj és az abból előállított energiahordozók értékesítéséből származó bevételekre kivetett szolidaritási hozzájárulásról szóló rendelet.
Elégtelennek tartja az kis- és középvállalkozásokat tömörítő IMM Románia elnöke a gázolaj jövedéki adóját literenként 30 banival csökkentő kormányintézkedést.
Ne bírságolják meg a járművezetőket, ha igazoltatáskor nem tudják felmutatni a jogosítványukat és a forgalmi engedélyt – javasolja tervezetében a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) képviselője, Alexandru Dimitriu.
szóljon hozzá!