Mindig csak toronyiránt – újjászületett emlékezés a bözödújfalusi víztározónál

Több mint félezer ember gyűlt össze a Bözödújfalusi-tó partján tartott templomszentelő ünnepségen, amelyet augusztus első szombatján tartottak. Évről évre itt gyűlnek össze a kitelepített bözödújfalusiak és azok leszármazottai, hogy

amely a múlt rendszer falurombolás-politikájának áldozata lett.

Erre emlékeztetett a vízből kimagasló 18. századi kőtorony is, amely az egykori katolikus templomból megmaradt az elárasztás után. Tíz éve pedig a víztől elázva megroppant az idők súlya alatt és összedőlt. Csibi Attila erdőszentgyörgyi polgármester kezdeményezésére közadakozásból, támogatók segítségével az elmúlt években új templom épült, amely

A megemlékezés katolikus misével kezdődött az Összetartozás tornya mellett, amelyet Péter Arthur római katolikus főesperes és Laczkó Vilmos plébános celebráltak. Az esemény unitárius istentisztelettel folytatódott: id. Szombatfalvi József nyugalmazott esperes, Bözödújfalú szellemi örökségének továbbadója hirdetett igét, majd a történelmi egyházak elöljáróinak gondolatai erősítették meg az egykor elüldözött közösség együvé tartozását.

Ha nem tartunk össze, belepusztulunk

Kovács István, az unitárius egyház püspöke azt hangsúlyozta a hazatérők hálájával ott álló közösségnek, hogy amikor az ember toronyiránt megy, akkor célja van, akkor hazamegy.

„Amikor itt öt templomot építettek, különböző módon próbálták elképzelni az ő hitüket, mára már ez az egy is elegendő. Lehet, hogy

Az Összetartozás templomának megáldását zuhogó eső előzte meg, de mire a felekezetek elöljárói kimentek a tóból kimagasló toronyhoz, hogy áldásukat adják rá, ismét kisütött a nap. Az egyházi képviselők gondolatait a közösség világi képviselőinek köszöntőbeszédei követték, közben Molnár Levente Liszt Ferenc-díjas operaénekes előadását hallgathatták meg az ünneplők.

„A feledés ideje nem jöhet el”

Kelemen Hunor, az RMDSZ országos szervezetének elnöke köszöntőbeszédében úgy fogalmazott, karnyújtásnyira van a múlt, emberöltőnyire tőlünk, de még sem a megbocsátás, sem a feledés ideje nem jött el. A megbocsátásé el fog jönni, de a feledés ideje nem jöhet el, mert ez azt jelentené, hogy nincs már, aki erre a közösségre emlékezzen, vagy ami ennél is rosszabb: nem akar emlékezni.

Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának első beosztott konzulja, Beke Mihály András sorsjelképnek nevezte Bözödújfalut, amely a béke, az otthonosság valódi szigete tudott lenni hosszú időn keresztül, ilyen értelemben pedig a kimagasló templomtorony az itt élő magyar emberek évszázados hitét is jelenti, és nemcsak vallásos értelemben.

„Hinni tudtak abban, hogy a történelem számos megpróbáltatása ellenére is érdemes élni a szülőföldjükön, az itt épült házak és templomok ebből épültek fel, és ebből táplálkoztak hosszú időn keresztül” – fogalmazott a konzul.

Gyerekkor a víz alatt

Sükösd Árpád már ötven éve él külföldön, de gyökerei Bözödújfaluhoz kötik, hiszen az egész gyerekkora a víz alatt fekszik. Köszöntőbeszédében elmondta, 34 évvel ezelőtt ezen a helyen született meg az azóta is minden év augusztus első szombatján megtartott Bözödújfalú-találkozó ötlete, amelyet Szombatfalvi József tiszteletessel máig szívügyüknek tekintenek, és azóta van emlékpark siratófallal és kopjafafaluval. Sükösd Árpád köszönetét fejezte ki mindenkinek, aki hozzájárult a templom felépítéséhez.

Csibi Attila, erdőszentgyörgyi polgármester hangsúlyozta, bár visszaadni nem tudják azt, amit a kommunista falurombolás elvett tőlük, nem lesz itt sosem egy új Bözödújfau, de vannak felelős vezetők, akiknek fontos, hogy ápolják és megőrizzék ennek a falunak a múltját, hiszen ez kötelességük.

Ötszáz név a táblán

Az ősszel leköszönő polgármestertől megtudtuk, egy speciális géppel fúrtak 38 cölöpöt 13 méter mélyre, erre épült az alap, ezeken áll a templom, ez volt a munka legnehezebb és legköltségesebb része. Az adományozók közül ötszáz név került fel a táblára, de ez csak töredéke a támogatóknak, hiszen

A köszöntőbeszédek után a tömeg együtt vonult „családlátogatóba” a kopjafafaluba, ahol az egykori templomok és tanintézetek kopjafái előtt elhelyezték a megemlékezés koszorúit. Az elszármazottak pedig egykori otthonuknak emléket állító kopjafák előtt fotózkodtak, mintha csak kiálltak volna szülőházuk tornácára, és onnan szólnának a világhoz: itt van a bözödújfalusi víztározó, a turisták egyik kedvenc helye, amely egy közösség feláldozása árán születhetett meg.