Miként érhetjük el a legegyszerűbben a német kancellárt?

Mi köze a rádióamatőrködéshez egy Nobel-díjas tudósnak, egy világhírű rockzenésznek vagy Jordánia egykori királyának?

A Vigadó Művelődési Központban többek között ezekre a kérdésekre is választ kaphattak A kézdivásárhelyi rádióamatőrizmus története című könyv bemutatójának résztvevői. A Szöllősi Tamás és édesapja, Szöllősi László által jegyzett kötet egy különleges technikai sport helyi múltját és egy összetartó közösség történetét örökíti meg.

Csecsemőként magába szívott szenvedély

A könyvbemutató házigazdája, Gajdó Éva tanár, maga is rádióamatőr, már a beszélgetés elején leszögezte: nem száraz műszaki kézikönyvről, bonyolult kapcsolási rajzok és érthetetlen technikai adatok gyűjteményéről van szó, hanem valami sokkal fontosabbról:

Szöllősi Tamás számára ez a világ már kisgyermekkorában természetes közegnek számított. Mint elmesélte,

Az egyiket még csecsemőként sikerült megrágnia, így – képletesen szólva – már idejekorán magába szívta a rádióamatőrizmust. Szülei mindketten hódoltak ennek a szenvedélynek, édesapja még a családi nyaralásokra is magával vitte az adóvevő-berendezést.

Tamás a számítógépek megjelenése után kezdett komolyabban foglalkozni a rádiózással. Elsőként az úgynevezett csomagrádiózás, vagyis a packet radio keltette fel érdeklődését. Ez a mai internetes üzenetküldéshez hasonló adatátviteli lehetőséget kínált, azzal a különbséggel, hogy

Tízéves korában már rádióamatőr-engedélyt szerzett, később versenyeken is részt vett. Bár érdeklődése idővel más irányba fordult, hívójelét mindmáig megtartotta, és jelenleg is segíti a kézdivásárhelyi klub tevékenységét.

Miért kell rádió, ha van mobiltelefon?

A könyv megszületésének gondolata másfél-két évvel ezelőtt fogalmazódott meg. A Kézdivásárhelyi Sportegyesület rádióamatőr-szakosztályának tagjai rendszeresen részt vesznek a városi sporteseményeken, ahol rendre ugyanazzal a kérdéssel szembesülnek: tulajdonképpen mivel foglalkoznak, és miért számít sportnak az, amit csinálnak?

A szerzők egyszerre szerettek volna ismereteket átadni, és megmenteni a feledéstől a helyi rádióamatőrök emlékeit. Régi jegyzőkönyveket, fényképeket, dokumentumokat és összeköttetéseket igazoló lapokat gyűjtöttek össze, egykori klubtagokat és hozzátartozóikat keresték fel. Számos régi diapozitívot is digitalizáltak.

Tamás szerint kissé későn fogtak hozzá a kutatáshoz, hiszen a kezdetek tanúi közül sokan már nincsenek közöttünk.

A munkamegosztás egyszerű volt:

De miért is érdemes ma rádióamatőrködni, amikor szinte mindenkinek ott lapul a zsebében egy okostelefon, amellyel néhány másodperc alatt elérhető a világ bármely pontja?

Szöllősi László szerint a rádióamatőrizmus egyszerre hobbi, technikai tevékenység és sport. A résztvevők nem egyszerűen beszélgetnek egymással: megismerik a rádióhullámok terjedésének sajátosságait, az elektronikát, az antennák működését, sőt földrajzi és idegennyelv-tudásukat is gyarapíthatják.

A rádióamatőrök beszéd, morzejelek és különféle digitális üzemmódok segítségével kommunikálhatnak. A legnagyobb élményt sokaknak éppen az jelenti, hogy a kapcsolat létrehozásához nincs szükségük sem mobilhálózatra, sem internetre. Megfelelő berendezéssel, antennával és kedvező terjedési viszonyok között akár több ezer kilométerre lévő állomásokkal is beszélhetnek.

Királyok és filmsztárok az éterben

Szöllősi Tamás különösen szemléletes példákkal érzékeltette, milyen sokféle embert köt össze ez a szenvedély. A rádióamatőrök között ugyanis világhírű művészek, tudósok és uralkodók is találhatók. Megemlítette Joe Walsh amerikai gitárost, az Eagles együttes tagját, Priscilla Presleyt, valamint Joe Taylort, a fizikai Nobel-díjas tudóst, aki a rádióamatőrök által is használt digitális kommunikációs eljárások fejlesztésében jelentős szerepet játszott. De

A legismertebb rádióamatőrök egyike Husszein jordániai király volt, akinek JY1 volt a hívójele. Az uralkodó annyira kedvelte ezt a tevékenységet, hogy rádiókapcsolatai során kifejezetten kérte: ne királyként szólítsák meg, hanem egyszerű rádióamatőrként kezeljék, és föltétlenül tegezzék. A rádióamatőrök közösségében ugyanis a rang és a társadalmi helyzet másodlagos: az éterben mindenkit elsősorban a hívójele azonosít. Husszein emlékét egy róla elnevezett jordániai műhold is őrzi.

A bemutatón további uralkodók, köztük I. János Károly volt spanyol király és II. Hasszán egykori marokkói király neve is elhangzott, akárcsak Marlon Brandóé, a Keresztapa világhírű főszereplőjéé.

Képeslapok mind a hét kontinensről

A beszélgetésen azt is bemutatták, miként zajlik egy rádióamatőr-összeköttetés. A rádiós először keres egy szabad frekvenciát, majd általános hívást ad le. Ennek nincs előre meghatározott címzettje: bárki válaszolhat rá, aki hallja, és szeretne kapcsolatot létesíteni.

A kézdivásárhelyi rádióklub hívójele YO6KNY. Ez egyfajta névjegy, amely alapján azonosítani lehet az állomást. A kapcsolat létrejöttekor a felek közlik hívójelüket, a vétel minőségét, nevüket és tartózkodási helyüket, majd különféle témákról beszélgethetnek.

A sikeres összeköttetéseket hagyományosan úgynevezett QSL-lapokkal igazolják. Ezek rendszerint képeslap méretű, egyedi tervezésű kártyák, amelyek tartalmazzák a kapcsolat legfontosabb adatait: az időpontot, a frekvenciát, az alkalmazott üzemmódot és a vételi jelentést. Régebben

A kézdivásárhelyi klub gyűjteményében mind a hét kontinensről találhatók ilyen igazolólapok. Ez azt jelenti, hogy a városból a Föld valamennyi kontinensén sikerült rádióamatőr-állomásokkal kapcsolatot létesíteni, beleértve az Antarktiszt is. A klub jelenlegi QSL-lapján Kézdivásárhely főtere látható, így minden elküldött lap egyben a város népszerűsítését is szolgálja.

Sport, amelyhez ész és kitartás kell

A rádióamatőrködés sportjellegét elsősorban a különféle versenyek adják. A rádióforgalmi versenyeken meghatározott idő alatt kell minél több összeköttetést létrehozni, a versenyszabályoktól függően pedig a kapcsolatok távolsága és más szempontok is befolyásolhatják az eredményt.

Egy-egy verseny akár 24 vagy 48 órán keresztül is tarthat. A sikerhez nemcsak megfelelő technikai felszerelés, hanem kitartás, gyorsaság, jó hallás és komoly felkészültség is szükséges. Léteznek morzeversenyek és rádiós tájfutóversenyek is. Utóbbiakat rókavadászatnak nevezik:

A kézdivásárhelyiek elsősorban rövidhullámú és ultrarövidhullámú versenyeken vesznek részt, országos és nemzetközi megmérettetéseken egyaránt. A klub több alkalommal ért el dobogóközeli helyezést, és országos bajnoki címet is szerzett.

A fiataloknak is van mit felfedezniük

A könyvbemutatón többször visszatértek arra a kérdésre, hogy a digitális világban van-e még jövője a rádióamatőrködésnek. Szöllősi Tamás szerint egyáltalán nem leáldozóban lévő tevékenységről beszélünk. Bár a régi készülékek elavulnak, maga a rádiótechnika folyamatosan fejlődik.

A fiatalok számára különösen jó lehetőséget kínál arra, hogy az elméleti ismereteket a gyakorlatban is kipróbálják. A rádióamatőrködéshez Romániában (de egyébként a világon mindenütt) vizsgát kell tenni, az engedélyeket az országos hírközlési hatóság, az ANCOM bocsátja ki. Az érdeklődőknek azonban nem kell azonnal vizsgára jelentkezniük: érdemes előbb felkeresniük egy rádióamatőr-klubot, ahol megismerhetik a felszereléseket, és segítséget kaphatnak a szükséges ismeretek elsajátításához.

Szöllősi László a rádióamatőrök egy másik fontos szerepére is felhívta a figyelmet. Természeti katasztrófák, nagyobb áramkimaradások vagy a távközlési hálózatok meghibásodása esetén saját berendezéseikkel segíthetnek fenntartani a kapcsolatot. A világ számos pontján bizonyították már, hogy szükséghelyzetben a rádiós kommunikáció életbevágó jelentőségű lehet.

Nos, ha valakinek kedve támadna eme különös sportág iránt, nincs más dolga, mint felkeresni valamelyik rádióamatőr-klubot. Utána pedig

De ha ez netán nem sikerülne, még mindig számíthat arra, hogy a világ másik végén is meghallják Kézdivásárhely hangját!