Mint mondta, egy 1933-ban Madridban megtartott szemináriumon – ahol az akkori európai politikai elit képviselői vitatták meg Európa jövőjét – három lehetséges forgatókönyvet állítottak fel. A holland Johan Huizinga azt a meglátást képviselte, hogy

Egy másik értelmiségi, a francia Julien Benda úgy vélekedett, ez nem jó irány, és

A harmadik elképzelés az úgynevezett

A kérdés, hogy a három közül melyik a követendő, ma is ugyanolyan időszerű – vezette fel a beszélgetés témáját a moderátor, majd arra kérte az előadókat, fejtsék ki, szerintük milyen modell vagy együttműködési keret szerint lehet olyan erős értékközösség Európa, amely megőrzi a több száz éves hagyományt, amelyre épült, és a gazdasági jelentőségét is.

A koordinátor által felvetett kérdésekre nyolc szakember, közöttük két román politikus is vállalta, hogy kifejti véleményét, amelyek bár helyenként igen eltérőek voltak, egy dologban mindenki egyetértett:

„Mára eljutottunk arra a pontra, amikor már nem tudjuk, mit tegyünk a továbbiakban. Nem beszéltünk időben azokról a kérdésekről, miként tudjuk a legjobban kihasználni az Unió által kidolgozott szabadságjogokat.

– részletezte Carp, aki tehát egy egységes értékrendszerben látná a megoldást, amely által minden tagállam egyenlő lenne az Unióban, most ugyanis szerinte Németország minden tekintetben a többi tagország fölött áll.

Korodi Attila RMDSZ-es parlamenti képviselő szerint elsősorban fogalmakat kellene tisztázni ahhoz, hogy az Unió jövőjéről lehessen beszélni. Nincs pontos meghatározása ugyanis sem az Európai Uniónak, sem az európai identitásnak.

A modellek is változnak, amelyek összeütköznek ebben a vitában, és három fontosat emelnék ki ezek közül. Az egyik a francia államelnök által megfogalmazott vízió, a másik a közép-európai vízió, illetve kialakulóban van szerintem egy Észak-Balkán-Románia-Bulgária-Szerbia által fémjelzett együttműködés is, ami egy újabb identitási közeget jelenthet az európai jövőre vonatkozóan. További kérdést jelent, hogy mit akarnak a meghatározó nemzeti kisebbségi közösségek Európában. Szerintem azt szeretnék, ami annak idején az Európa Tanács égisze alatt, majd a kommunizmus bukása után az Európa Tanács által elfogadott különböző korrekt nemzetközi normák előírásában megjelöltek:

– fejtette ki véleményét a csíki politikus.

Példaként kiemelte: a migránsválság kezelése helyett azokat az országokat – közöttük Magyarországot – büntetik, akik megtagadják a befogadási kvótákat. „Az alapgondolat szerint az Unió a nemzetek szövetsége, és ha nem térünk vissza ehhez a megközelítéshez, az Unió hanyatlása folytatódni fog, mesterkélt szövetséggé válik.

– sorolta a lengyel politikus. A brüsszeli politikai vezetők nem megfelelő hozzáállásával Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke is egyetértett. „Én, aki erdélyi magyarként Romániában fizetem az adót sok más sorstársammal együtt, és szüleimtől, nagyszüleimtől, illetve a történelemkönyvekből megismertem azt, hogy az elmúlt 100 évben milyen helyzetbe hozott minket a sors, azt reméltem, hogy Románia Uniós csatlakozása nagyon sok mindent megold. Most meg azt látom, hogy ennek az Uniónak egy olyan bizottsági elnöke van, aki Marxot dicsőíti, azt a Marxot, aki egyike volt a tömegirtások, az emberiség-ellenes bűncselekmények szellemi megteremtőinek.

– nehezményezte a politikus.

Ez tulajdonképpen egy retorikai kérdés, mert a válasz rá a kilencvenes években és ma is ugyanaz:

– hangsúlyozta Ungureanu. Hozzátette, az Uniós elvek alapja a szolidaritás úgy az emberek, mint a tagállamok között, de ez nem alakul ki magától. Fel kell építeni bizalom által, ám utóbbit csak idővel lehet megszerezni, és nagyon könnyű elveszíteni. Szerinte ez történik jelenleg is, hiszen

„Azért tesszük fel magunknak a kérdést, hogy hogyan tovább, mert elkezdtünk félni. Rájöttünk arra, hogy a krízisben lévő Unió jelenleg már nem ugyanazt a jövőképet nyújtja számunkra, mint a csatlakozás első időszakában” – mutatott rá a volt miniszterelnök.