Mesélő múlt: fa haranglábak Háromszéken

A harangláb a harang fából készült állványa, amelynek a legegyszerűbb ágastól a monumentális felépítésű fatornyokig számos változata ismert.

És – Száraz Miklós György szavaival élve – „van olyan, amelyiknek logikáját, akár egy fából készült, óriási ördöglakatot, akár órákig bogozgathatjuk.”

A haranglábat leginkább az különbözteti meg a templomhajtótól különálló harangtoronytól, hogy utóbbi nemcsak a harang őrzésére, óvására szolgált (például csapadék ellen), hanem

• védelmi feladatokat is ellátott, elláthatott,

• nagyrészt kőből vagy téglából épült,

• és többnyire a templomot körülölelő várfalba van beépítve, egyben kapu, bejárat szerepét is betöltve.

Aztán olyan is előfordult, amikor a haranglábat, -tornyot szorosan a templom mellé húzták fel (vagy fordítva), néhol utólag „összedolgozva” a kettőt.

Már csak emlék

A Székely Nemzeti Múzeum igazgatói tisztségét 1938 és 1944 között betöltő Herepei Jánosnak az egyházi levéltárakban végzett kutatásai alapján tudjuk, hogy Háromszéken 1759-ben Árapatokon, Egerpatakon, Eresztevényen, Erősdön, Étfalván, Feldobolyban, Hídvégen, Kilyénben, Kökösben, Málnáson, Sepsibesenyőn, Sepsimagyaróson is állt „fából kötött és zsendellyel fedett harangláb”. Továbbá Árkoson, Kisborosnyón, Komollón, Sepsikőröspatakon, Sepsiszentkirályon, Szemerján és Zalánban „fából csinált harangláb”, Nyénen (Keresztvár) „a tűz miatt elromlott harangláb még a cinteremben vagyon”, Szacsván „a papi parochiális funduson vagyon egy harang egy faágason”. Uzonban 1800-ban „vagyon az eklézsia két harangja, melyek az elromladozott toronyból lehozatván, most haranglábon állanak (mivel az új torony még el nem készült)”, Rétyen 1869-ben jóváhagyják a harangláb javítását, Székelytamásfalván pedig 1883-ban ideiglenes jelleggel ezt el is végzik.

Dálnokon is volt harangláb, méghozzá kettő. A régebbi, 18. századi katolikust az új évezred elején, állapotára való tekintettel az akkori plébános bontatta el, faanyagát sokáig őrizte az egyik helyi lakos. A református templom kerítőfalán kívül, a bejárattól balra is állt egy harangláb, amely egy 1913-ban készült fotón még szerepel.

Kilyénben az 1728-ban épült református templom mellett eredetileg harangláb állt, mai tornyát csak a 20. század elején húzták fel.

Pesti Frigyes Helységnévgyűjteményében (1864–1865) olvassuk, hogy Páké „nevezetességei közé tartozik egy darab kaszálórét, hol most vizenyős hely van ugyan, de hajdan rengeteg erdőség emelkedett, ahonnan épült egy úgynevezett harangláb, mely közel két századig állott fenn, s mely harangláb egy részéből állnak fenn máig is a belső telkek kapulábai. És ugyanebben a műben:

Felsőcsernátonban is ismerünk egy Harangláb nevű dombot, a tetejét ennek is harangláb ékesítette egykoron, mint ahogy a miklósvári templomfoglalással kapcsolatos, 18. századi tanúvallomásokat rögzítő jegyzőkönyvekben is szerepel fa harangláb.

Több mint három és fél évszázada áll a legidősebb

A két világháború közötti időszakban a Dunántúlon 76, a Nagy–Alföldön 172, a Felvidéken 100, Erdélyben pedig 205 fa haranglábat tartottak számon, ebből Székelyföldre 67 esett, többé-kevésbé sajátos építészeti stílust képviselve. A legtöbb Maros–Torda és Udvarhely vármegyében szolgált, míg például Csíkból egy sem szerepelt a nyilvántartásban (pedig volt ott is). Balogh Ilona 1935-ben megjelent, Magyar fatornyok című művében Háromszéken a következők létezéséről tudott:

• Barót, ref. egyház – deszkatorony a templomon

• Dálnok, ref. egyház – fa harangláb („újabban már kőtornyot építettek” – jegyzi meg)

• Gelence, r. kat. egyház – deszkatorony kőalapzaton

• Feltorja, ref. egyház – tornácos fatoronysisak

• Kézdioroszfalu, ref. egyház – deszkatorony a templomon

• Kálnok, unit. egyház – fa harangláb

• Kálnok, ref. egyház – fa harangláb

• Vajnafalva, ref. egyház – a templombejárat feletti kőalapon nyitott fatorony („azóta lebontották”)

A vármegye legrégebbi ilyen építménye, az 1668-ban ácsolt, orsós faoszlopokra ereszkedő, kontyolt tetővel fedett hatolykai harangláb valamiért nem szerepel ebben az összeállításban, holott szinte kötelező látogatási tananyag az Orbaiszékre vetődőknek. Harangtoronyként is szokás emlegetni, miután bejáratként is használták. Érdekessége, hogy

A helyiek szent meggyőződése szerint vasszeget nem tartalmaz!

Kálnokon kettő is van

A sepsiszéki Kálnok őrzi a székely famegmunkálás két remekművét. A napórás kőkerítéssel övezett református templom mellett, annak nyugati oldalán áll az egyik, a 17. század végén, esetleg a 18. század elején tölgyfából ácsolt harangláb. „A nyolc eleméből vett faminta dendrokronológiai elemzése szerint a haranglábat 1731/1732 telén, 1732 nyarán és 1732/1733 telén kivágott tölgyfákból, 1732-1733-ban emelhették.

Az unitárius templom szoknyát viselő asszonyra hasonlító, 14 méter magas haranglábáról érdekes adatokat találunk egy vizitációs jegyzőkönyvben:

Ikafalvától Lemhényig

Kézdiszéken az ikafalvi harangláb figyelemre méltó. Maga a református templom a 19. század utolsó negyedében épült, amikor a régi, Árpád-kori istenházát elbontották.

„1982-ben a plébános (Boross Imre – szerk.) hosszú utánjárása folytán Németországból – Passauból – harangokat hoztak a papilak-templom részére: egy 300 kg-ost, egy 150 kg-ost és egy 80 kg-ost. A harangláb megépítése is sok nehézségbe ütközött.

A kézdialmásit is haranglábként szokás emlegetni, pedig külsőleg nézve „egyben van” a templommal, és fel is van falazva. A története viszont valamelyest feljogosítja erre a megnevezésre: 1712-ben épült az első kápolnával együtt, és akkor is megmaradt, amikor a kápolnát 1770-ben újjáépítették. 1934-ben ez utóbit is lebontották, de a haranglábat csak meghagyták; szorosan melléje húztak fel aztán először (1949) egy fakápolnát, majd a mai kis templomot (1983).

Bármilyen kisfaluba is tévedünk, érdemes tehát nyitott szemmel járni-kelni, és meghallgatni, miről suttognak a régi építmények, mit őriznek az eltűntek emlékei. Sokat tanulhatunk belőle!