Megvallották hitüket az úrnapi búcsún

Csengettyű-, ima- és énekhangok kísérték, felvirágzott körmeneti lobogók ékesítették az Úr Testének és Vérének ünnepére gyalogszerrel érkező keresztalják útját, majd az úrnapi szentmise hagyományos helyszínén felhangzott az egyesített kórus főpásztort köszöntő dallama. Jakubinyi György, a gyulafehérvári főegyházmegye érseke pap- és szerzetestestvéreivel mutatta be a legszentebb áldozatot.

A reménység jele

A főcelebráns emlékeztetett:

A hitvallás szükségességét a Szentatya is hangsúlyozza: a 20. század volt a legnagyobb keresztényüldözések évszázada, és a 21. a terrorizmus évszázadává vált. A Szűzanya fatimai jelenésének 100. évében is időszerű az imádságra, bűnbánatra szólító felhívása. Az egyház egyik oszlopa az Oltáriszentség, másik a boldogságos Szűzanya. Az Oltáriszentség tisztelete mindig a reménység jele – nyomatékosította. Örömünk, hogy 2020-ban Magyarországon tartják az 52. Eucharisztikus Kongresszust.

Áldozat és táplálék

„Az Úr nem ment el, itt maradt,/ Őbelőle táplálkozunk" – idézte Babits Mihály Eucharistia című költeményét az ünnep szónoka, Potyó Ferenc pápai prelátus, általános helynök, irodaigazgató.
Az apostolok állhatatosan kitartottak a hitben, az Eucharisztia volt a közösség központja.

Az Eucharisztia vértelen áldozatot jelent, és „mint megtört kenyérhez hozzá kell adnunk a mi életáldozatunkat is” – tanácsolta a szónok.

Tanúságtétel

A négy égtáj felé elhelyezett úrnapi sátrak felé haladt a körmenet. Az úrmutató előtt a virágszirmokat az idén elsőáldozott gyermekek hintették. A lomboltároknál stációt tartva evangéliumot olvastak, imádkoztak, valamint áldást kértek a településekre és azok lakóira.

Te Deum és szentségi áldás után a búcsúsok imádkoztak az Eucharisztikus Világkongresszusért, hogy a készület ideje népünk, Európa és a világ lelkének megújulására szolgáljon.

Végül Mátyás Károly főesperes-plébános köszöntötte az egyházi és világi elöljárókat, zarándokokat és vendégeket. Hálát mondott a közös ünneplés közreműködőinek, segítőinek.