Másfél év előkészület, széleskörű szakmai, támogatói és civil összefogás eredményeként elhoztuk az erdélyi kultúrabarát közösség által már régóta várt kiállítást. A huszadik század első felének meghatározó, európai rangú magyar művészetet láthatnak itt Csíkszeredában, Székelyföld szívében” – hangsúlyozta.

Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere ezt követően arról beszélt: három nap alatt ez már a harmadik olyan rendezvény megnyitója a városban, amely Nagy Imre alakjához kapcsolódik.

„Művészet nélkül lehet élni, de az olyan, mint a sivatagon átvezető út. Egymagában indul el rajta az ember, és nem tudja, hogy megérkezik-e. A művészetekben sem biztos, hogy megérkezik, de legalább gyönyörű környezetben, élménydús lelkivilággal halad előre. A kultúráról nem beszélni kell, a kultúráért tenni kell. Köszönöm mindenkinek, aki itt van, és aki hozzájárult ahhoz, hogy ma itt lehessünk, hiszen ezáltal meg tudjuk mutatni, hogy nálunk nem sivatag van, hanem élménydús élet” – emelte ki Ráduly.

A polgármester sivataggal kapcsolatos hasonlatára válaszolva Lukács Bence Ákos, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának vezető konzulja úgy fogalmazott: a csíkszeredai kulturális élet egy nagyon erős oázis.

A köszöntőbeszédeket követően a tárlat kurátora, Szücs György művészettörténész szakmai szempontból értékelte a kiállítást. A Magyar Nemzeti Galéria tudományos főigazgató-helyettesi tisztségét ellátó szakember rámutatott, a 125 éve született Nagy Imre tiszteletére megnyitott kiállítás által a zsögödi művészt igyekeztek méltó helyre emelni művésztársai között, akikkel együtt indult.

Az 1890-es évek elején született generáció – amelyhez többek között Aba-Novák Vilmos, Szőnyi István, Nagy Imre, Patkó Károly, Varga Nándor Lajos és Jándi Dávid is tartozott –, közös jellemzője, hogy

Nagy Imre azonban egy idő után kissé bezárkózott az erdélyi képzőművészetbe és kultúrába, törekedett arra, hogy életművét saját népének ajándékozza. Kortársai eközben a különböző aukciókon mozogtak, műveik magángyűjtőkhöz kerültek, a nevük külföldi kiállításokon forgott, Nagy Imréé viszont nem, és ilyen módon őt a jelentőségétől messze lemaradva kicsit a székely festő, az erdélyi tájképfestő kliséjébe helyezték.

A tárlat augusztus 31-ig, keddtől vasárnapig naponta 9 és 17 óra között látogatható.