Megéri időt fordítani a felkészülésre

Ambrus Dorottya érte el a legjobb eredményt az érettségin Gyergyószéken

A gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Gimnázium végzős tanulója, Ambrus Dorottya érte el a legmagasabb átlagot az érettségin a gyergyószéki magyar tagozatos vizsgázók között. A közvetlen, barátságos lánnyal az megmérettetésre való felkészülésről, annak eredményéről, illetve a továbbtanulásról beszélgettünk.

2017. július 13., 14:252017. július 13., 14:25

„Éreztem, hogy jól sikerültek a vizsgáim, de remélni sem mertem, hogy első leszek. Meglepetésként ért. A célom elsősorban az volt, hogy önmagamnak tudjak megfelelni” – kezdi a beszélgetést. Arról is szólt, hogy miként tudta meg a jegyét. „Mivel az eredményhirdetés előtti délután az erdőn voltunk osztálytársaimmal, fáradtan értem haza, majd lefeküdtem, hisz gondoltam, szerda délután 4 óráig úgysem lesz eredményhirdetés. Ez nem így történt. A nővérem, aki Kolozsváron jár egyetemre, felhívta anyukámat, és boldogan újságolta el neki, hogy megvannak az eredmények, ráadásul 9.72-es médiával első lettem az iskolában a magyar tagozatos diákok körében. Abban a pillanatban fel sem fogtam, mi történik” – folytatta.

Kitért a felkészülésre is. Legfontosabbnak a tanulási rendszer kialakítását tartja. „Ahhoz rendszer kell” – jelenti ki komolyan.

Nem az utolsó egy-két hónapban kell készülni, hanem a négy év alatt. Én úgy érzem, ha négy évig nem tanultam volna, akkor ez a pár hónap csak arra lett volna jó, hogy pánikoljak. Még így is voltak olyan pillanatok, amikor azt éreztem, nem tudok átvenni mindent

– jegyzi meg Dorottya.

„Az igazság az, hogy bizonyos értelemben áldozattal jár erre felkészülni, ettől függetlenül igyekeztem minél több tevékenységben részt venni. Versenyekre jártam, többek között a Bölcs Diákok versenyére, és a barátaimra is maradt időm. Úgy hiszem, nem kellett semmiről lemondanom, csak szigorúnak kellett lennem önmagamhoz, hogy tudjam, fontos, hogy meglegyen a saját magammal szembeni elvárt médiám, s hogy ne lehessen bűntudatom, amiért nem sikerült úgy, ahogy elvártam volna” – meséli.

Felmerült a kérdés: amellett, hogy kiépített egy tanulási rendszert, ütközött-e bármiféle nehézségbe felkészülése során, mire készségesen bevallotta: „hiába voltam matek-infós, a matematika sosem volt erősségem. Az volt a szerencsém, hogy az egész környezetem segítségemre volt. Így nem csupán tanáraim voltak azok, akikre számíthattam – akár ingyenes felkészítőkön, akár tanórán kívüli leckével kapcsolatos kérdésekben. Úgy vélem, az íly módon elért eredményeimet első sorban tanáraimnak köszönhetem, másrészt pedig a közvetlen környezetemnek – családomnak, barátaimnak –, mert hála az égnek, rájuk mindenben számíthattam és számíthatok mind a mai napig.”

Megfontolandó Dorottya javaslata, miszerint

ne sajnáljunk időt szakítani a felkészülésre, mert előbb-utóbb kifizetődik.

A lány mesélt jövőbeni terveiről is. „Nyáron, bár nem tervezgettem, mégis elég sűrű időszaknak nézek elébe. Tusványosra megyek, majd táborozni a Bölcs Diákokkal, és igyekszem minél több időt a barátaimmal tölteni, hisz tudom azt, ha elkerülünk innen, akaratunk ellenére is gyérülni fog a találkozások száma. Ezt követően a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem magyar–orosz tagozatára adom le jelentkezésem. Mindig is szerettem a magyar nyelvet, tanárnőm, Patek Mária pedig hatalmas példakép számomra, nem csak szakmailag, hanem emberként is. Neki köszönhetően tudatosult bennem, hogy hosszútávon szeretnék foglalkozni a magyar nyelvvel. Ezzel szemben mindenképp idegen nyelvvel párosítva szeretném tanulni, és mivel kiskorom óta valamilyen megmagyarázhatatlan vonzalmam van az orosz kultúra iránt, így erre esett a választásom. A többi majd kialakul” – közölte mosolyogva.

Mándoki Bernadett

Gyergyószentmiklós