Még tart az aggodalom és a bizonytalanság az ivóvízgondok miatt

A munkahét első napján, kedden kisteherautóból palackozott vizet pakoltak le a Maros megyei Gyulakután a polgármesteri hivatal alkalmazottai, akik a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat adományát vették át. A marosszéki nagyközség ugyanis Hargita megyei megyehatárhoz legközelebb eső olyan közigazgatási egység, ahol

Rögtön segítettek

Kedd reggel az adományokat lerakodó munkások között volt Nagy Ákos, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet humanitárius koordinátora is. A Székelyhonnak elmondta, amint tudomást szereztek arról, hogy Maros megye több településén gondok vannak az ivóvízzel, rögtön megkérdezték, hogy miben segíthetnek. Mint kiderült:

és így az érintett mintegy négyszáz családnak biztosítottak egy hétre elegendő szénsavval dúsított, palackozott vizet.

A következő napokban a többi, a Kis-Küküllő vizének magasabb sótartalma által érintett Maros megyei települést is felkeresik, és ahol szükséges, segítenek.

Veszélyhelyzet van

Az adományt Varga József gyulakutai polgármester vette át, akitől megtudtuk, hogy a nagyközségben a községközponton kívül

Kétféle módon segítenek a lakosságnak: egyrészt víztartályokat helyeztek ki, hármat Gyulakutára, egyet-egyet a másik két településre. Ezekben folyamatosan van friss ivóvíz, és amint a polgármester a Székelyhonnak elmondta,

A 75 évnél idősebb személyeknek és azoknak, akik mozgásukban korlátozottak, házhoz viszik a palackozott ivóvizet a polgármesteri hivatal alkalmazottai.

A palackozott vizet a Maros Megyei Prefektusi Hivatalon keresztül kapták az állami tartalékalapból, de

„A lakosságot tájékoztattuk, a vízszolgáltató és a megye vezetőivel folyamatosan tartjuk a kapcsolatot, és fel vagyunk arra készülve, hogy ez egy hosszabb ideig fennálló helyzet lesz.

Gyulakután, a helyi, kis vízüzemben a Kis-Küküllőből nyert vizet tisztítják és szivattyúzzák fel a Kripta hegyen levő víztárolóba, ahonnan szabadeséssel jut el a községközpont otthonaiba. A polgármestertől megtudtuk, hogy

Felemásak a vélemények

Gyulakután megoszlanak a vélemények a Korond-pataka által „megsózott” Kis Küküllő vízével kapcsolatban.

Más ennek ellentmondva állítja: jól érződik, hogy a kelleténél sósabb. Egy tömbházban élő asszony azt mesélte, hogy ők hosszú évek óta a Bucsinról hoznak vizet inni és főzni, így ilyen célokra eddig sem használták a csapvizet. Azt azonban szóvá tette, hogy

Tőle tudtuk meg, hogy a tömbházak mellett egy forrás is van, és sokan onnan visznek vizet, mert az közelebb van, mint a hivatal által kihelyezett víztartályok.

A virágüzletet működtető hölgy azt mesélte, hogy ő továbbra is csapvízzel öntözi az üzletben levő növényeket és eddig nem tapasztalta, hogy gond lenne emiatt.

A háztartási gépek közül a mosógépet használta, de nem aggódik amiatt, hogy esetleg meghibásodhat. Úgy véli: a kútvízben levő vízkő többet árt, mint a mostani megemelkedett sótartalom.

Főleg a disznóknak káros a sós víz

A lovas szekérrel közlekedő Barabás Sándor a Székelyhonnak arról beszélt, hogy aggódik a háztartási gépek miatt, mert arról semmit nem tudni, hogy a magasabb sótartalmú víz milyen károkat okoz majd. Az ő vízmelegítője máris meghibásodott.

Varga Zsuzsa állategészségügyi technikus, akivel az állatorvosi rendelőben és a gyógyszertárban beszélgettünk, azt mondta, hogy mivel legtöbb udvaron kút van,

A községben és a környező településeken többen tartanak disznókat, őket mind figyelmeztették arra, hogy a sertés érzékeny a megnövekedett sóbevitelre. A juhoknak, kecskéknek, szarvasmarhának szoktak sótömböket kitenni, hogy azokat nyalják, így nekik kimondottan javallott a só.

Varga Zsuzsától megtudtuk, hogy a visszajelzések szerint egyelőre sehol nem okoz gondot az állattartó gazdáknak a megemelkedett sótartalmú vezetékes víz, mi több, a horgászok sem számoltak be arról, hogy különösebb változásokat, esetleg pusztulást észleltek voltak a Kis-Küküllőben.