Még laborban is nehéz „lebuktatni” a hamis mézeket, és ez lassan felmorzsolja a valódi méhészetet

A májusi hidegek miatt kiesett három hét a mézhordás időszakából, ez pedig a fiasításból is kiesik, és bár kívülről ez nem látszott, nem volt elég méh a kaptárakban ahhoz, hogy jól ki tudják használni a napraforgó kínálta lehetőségeket.

A termésátlag azonban még így is elérte a kaptárankénti 20–25 kilogrammot nála, amihez még hozzájön egy kevés repceméz is, amit korábban nem éltek fel a méhcsaládjai, de így is

Országos viszonylatban azonban még alacsonyabb, csak mintegy 20–25 kilogrammos lehet a vándorméhész becslése szerint. Ez pedig nagyon kevés a sokévi 60–70 kilogrammos átlagokhoz képest.

„25-tel nem számoltunk eddig sosem”

„Úgy szoktunk számolni, hogy ha ötévente egyszer előfordul, hogy 40 kiló alá esik – 25-tel nem számoltunk eddig sosem –, akkor az még belefér, hogyha a másik négy évben megvan az 50, 60 vagy 70 kilogrammos átlag. De

– fogalmazott Ádám József.

– értetlenkedett a méhész a hatalmas árrésen, arra panaszkodva, hogy még 3 eurós mézárral is csak minimális haszna lenne a termelőknek. „Miért nem fognak nőni az árak? Azért, mert keletről annyira áramlanak be az olcsó mézek, vagy méznek mondott valamik, mert nem tudom, hogy azok egyáltalán mézek-e, vagy valami rizsszirúpból készült csodák.”

Az EU-n kívüli országokból érkező olcsó, sokszor rossz minőségű, vagy hamis mézekre régóta panaszkodnak már a méhészek a közösség tagországaiban. A kétes minőségű termékeket azért nem lehet átfogó ellenőrzések révén száműzni az EU-s piacokról, mert

– válaszolta kérdésünkre a méhész szakember. A másik ok pedig az, hogy az európai méhészek már nem termelnek annyi mézet, mint amennyire a piacnak szüksége van – Románián és még néhány országon kívül a legtöbb állam csak importból tudja ezt megoldani –, de globális szinten is hasonló a helyzet – fűzte hozzá.

„A jelenlegi elemzési módszerek azonban nemzetközi szinten még nem elég fejlettek, és egy egyszerű teszt nem elegendő a hamisítás kimutatásához. A gyanús eseteket megfelelően nyomon kell követni” – hívták fel akkor a figyelmet. Ez, valamint az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja (JRC) jelentése rávilágít arra is, miért csak „gyanús” minősítést kaptak ezek a minták, nem pedig „hamis” minősítést.

A számok ugyanis magukért beszélnek: 2021-ben az EU-ba importált méz átlagára 2,32 euró volt kilogrammonként, miközben a rizsből készült cukorszirupok ára körülbelül 0,40–0,60 euró. Ezenkívül a szirupokkal való mézhígítás nehéz kimutathatósága még vonzóbbá teszi az ágazatot a csalók számára – fűzték hozzá.

Az akkori vizsgálat során egyébként legnagyobb számban a Kínából származó mézminták esetében (89-ből 66, 74%) merült fel a hamisítás gyanúja, a gyanús minták relatív aránya viszont a törökországi méz esetében volt a legmagasabb (15-ből 14, 93%).