Még a tehetősebbek is turkálnak

Régebben még segélyként érkeztek az első használtruha-csomagok. Leginkább az egyházak udvarán szervezett árverésekkel kezdődött a használtruha-divat Székelyföldön, amely bevételt templomok tatarozására fordították a 90-es években. Sok esetben segélyként osztották szét a szegényebbek között. Külföldön a letett, kidobott ruhát civil szervezeteknél gyűjtik össze, amiért a legtöbb esetben még egy jelképes összeg sem jár. Ebből mára már kereskedni kezdtek néhányan, létrejöttek az turkálók. Székelyföldön a turkálás ma már nem szégyen, lehet hobbi vagy tényleges használati cikk beszerzése a cél, az egyszerű munkástól az orvosig mindenféle ember költ használt ruhára.

A gazdagok is használt ruhát vásárolnak

A turkálóláncok megengedhetik maguknak a külföldről beérkezett áru kiszelektálását és minőség szerinti osztályozását. A mi üzleteinkbe nem is járnak 1–2 lejes turkálósok, márkás, divatos holmikat hozunk – mondta Dembroszki Róbert, az egyik használt ruhákat forgalmazó üzletlánc ügyvezető igazgatója. Első osztályú árut Székelyudvarhelyre nem hoznak, hanem csak másod- és hamadosztályút, amit kilónként értékesítenek – tette hozzá az igazgató.

Körutat tettünk, meglátogattunk néhány turkálót. A nagykereskedő cégek mellett kisebbekbe is betértünk, ahol a tulajdonos eladó és árubeszerző is egyben. Az egyik ilyen kisebb turkáló tulajdonosa, Szabados Enikő elmondta, hogy árubeszerzés után telefonon értesíti állandó vásárlóit, akik között orvosok is vannak, és akik hamar elkapkodják a jó minőségű gyapjútermékeket. Enikőtől megtudtuk, hogy Marosvásárhelyről, Ploieşti-ről szerzi be az árut, amit Kanadából és Angliából importálnak. Elmondása szerint a zsákolt áruk minősége az utóbbi években romlott, és egyre nehezebb megfelelni a divatnak. Szabados Enikőtől megtudtuk, hogy a jó állapotban lévő ruhákon hamar túladnak, a megmaradt pamuttermékeket autómosók vásárolják fel a gépkocsik tisztítására.

Székely Irén, egy másik turkáló tulajdonosa német használt ruhát árul, elmondása szerint sok ember még abban a hitben vásárol, hogy ez segélyként érkezik ide: sokat válogatnak, még az udvarra is kiviszik, hogy jól átvizsgálják, de keveset vásárolnak. Székely Irén hozzátette, hogy ők kimossák a ruhákat, mielőtt túladnának rajta. „Az általunk forgalmazott öltönyöket leginkább az üzletemberek feleségei veszik meg” – hangoztatta a tulajdonos.

A minőséget keresik

Néhány vásárlót is szóra bírtunk, és többek közt két egyetemista lánytól megtudtuk, hogy ők divatos, egyedi darabokért kutatnak. Elmondásuk szerint nem fedezték még fel a különbséget az első- és másodosztályú áruk között. Egy idős hölgy elmondta: neki a tartósság mellett a hozzáférhető ár a legfontosabb. Két nagymama unokájának egy önmagát felmelegítő lepedőt nézegetve állapította meg, hogy bizony nálunk ilyet nem gyártanak. Angol nyelvű könyveket itt lehet legolcsóbban megvásárolni – avatott be egy angoltanárnő.

Még a férfiak is „kotorásznak”

Egyik férfi vásárló bevallotta, hogy azért vásárol cipőt turkálóban, mert itt jó minőségűt vehet, ugyanis egyszer megjárta már, hogy a „márkás” üzletből vásárolt cipő nem volt elég tartós, hamar tönkrement. A címke rajta volt, de mégsem volt eredeti – tette hozzá. A kismamáktól érdeklődve megtudtuk, hogy azért járnak turkálni, mert számukra jó kikapcsolódási lehetőséget jelent a keresgélés, és sokkal szélesebb a gyermekruha-választék, mint az új árut forgalmazó üzletekben. Egy munkanélküli azt állította, csak a turkálókban találja meg a számára jól bevált márkákat.

Nem csak ruhákat lehet turkálni, az öltözékeken kívül használt háztartási gép- és bútorkereskedő cég is fellelhető Udvarhelyen, vannak olyanok is, amelyek „second” kisgyerekruhákra, játékokra szakosodtak. A turkálók száma folyamatosan nő, ezáltal pedig a kínálat is szélesebb.