Marosvásárhely madártávlatból. Nem unalmas a külföldiek számára
Fotó: Boda L. Gergely
Bár kevesebbet keresnek Romániában, többen járnak luxusautóval, és bár nem gyűjtik szelektíven a szemetet, kedvesek és barátságosak Marosvásárhely lakói. Itt élő külföldieket kérdeztünk arról, hogyan látják a várost, az itt élő embereket, illetve látnak-e különbséget az itt élő románok és magyarok között. Az olasz tánctanár, a török egyetemista és az osztrák önkéntes egy dologban egyetértett: Marosvásárhely egyáltalán nem unalmas. Mivel egyetemi város, mindig van mit csinálni, ugyanakkor „elég kicsi” ahhoz, hogy közel legyen a természet.
2017. április 05., 15:532017. április 05., 15:53
2017. április 05., 15:552017. április 05., 15:55
Gianpierro Stefanizzi 2004-ben jött először Marosvásárhelyre egy maroskeresztúri lány miatt, akit Olaszországban ismert meg, és azután már egyedül is sokszor ellátogatott ide, 2011-ben pedig úgy döntött, ide költözik. Esténként latin táncokat oktat, délelőtt hegesztőként dolgozik. Úgy véli, nem nehéz a román nyelv, sok a hasonlóság anyanyelve és az itt élő többség nyelve között. Bár sok mindent ért románul, mi mégis olaszul kérdeztük őt, mert könnyebben ment így a kommunikáció.
Különbségeket nem lát az itt élő nemzetiség mentalitásában, hozzáteszi, saját nemzete és az itt élők felfogása között is csak kevés eltérést lát,
A látszat azonban éppen ennek ellenkezőjét igazolja − vallja be. Ideérkezésekor ugyanis meglepődött azon, hogy milyen sok luxusautó van a városban, hétvégenként pedig sokan SPA-ba járnak – mondja, aztán arra következtetett, hogy sok marosvásárhelyi jobban él itt, mint az olaszok egy része Olaszországban. Amíg Marosvásárhelyen jól megy a tánciskolája, marad, mert úgy érzi, hazájában nehezebben találna munkát.
Gianpierro Stefanizzi esténként latin táncokat oktat a marosvásárhelyieknek
Akárcsak az olasz tánctanár, a török egyetemista sem vett eddig észre nagy különbséget a Marosvásárhelyen élő románok és magyarok között. Vehbi Kaplan Isztambulból érkezett az erdélyi egyetemi városba az Erasmus cserediákprogram keretében, és augusztusig marad. Tanulmányait angol nyelven folytatja, nem beszéli sem a románt, sem a magyart – mint mondja, de megérteti magát, ha kell, jelekkel, mutogatással. Vehbi első benyomása a városról egy marosvásárhelyi lányhoz kötődik, így nem meglepő, hogy a „very nice” (nagyon kedves – szerk. megj.) kifejezéssel írja le érzéseit.
– vallja be lapunknak. Kérdésünkre, hogy élne-e itt hosszabb ideig, határozott nemmel válaszolt, saját hazájában szeretné leélni életét.
Ellentétben a táncoktatóval és az egyetemistával, az osztrák önkéntes lány látja a különbséget a két itt élő legnagyobb nemzet között. Talán amiatt is, mert ő közelebbről érkezett Marosvásárhelyre. Julia Haas egy felső-ausztriai kis faluból költözött ide fél évvel ezelőtt az Európai Önkéntes Szolgálaton keresztül, és jelenleg az Alpha Transilvania Alapítványnál tevékenykedik, még öt más országból érkezett önkéntessel lakik együtt. Angolul beszélgettünk vele, bár bevallása szerint már az elején megtanult kicsit magyarul is, mivel először magyar gyerekekkel foglalkozott, majd később néhány alapkifejezést románul is elsajátított. „Főként azért választottam ezt a várost, mert tetszett az önkéntesprojekt, amelyre jelentkeztem. Az első három hónapban sérült gyerekekkel foglalkoztam, jelenleg egészségesen fejlődő kicsikkel dolgozunk, hamarosan pedig fogyatékkal élő felnőttekkel fogok foglalkozni” – meséli lapunknak Julia Haas.
Ő látja a különbségeket az itt élő két legnagyobb nemzetiség és kultúra között: azt tapasztalta, a magyarok sokkal jobban hasonlítanak az osztrákokra vagy a németekre, azaz pontosabbak, jóval szervezettebbek, mint a románok, ugyanakkor több idő kell nekik ahhoz, hogy más nemzetek felé nyissanak. Ezzel szemben a románok sokkal nyitottabbak, közlékenyebbek, inkább az olaszokra, spanyolokra emlékeztetik őt – vallotta be.
Julia Haas fél éve önkéntesként érkezett Marosvásárhelyre egy kis osztrák faluból
– mondja az osztrák önkéntes. Ugyanakkor megjegyezte, mind román, mind magyar kollégái szívesen osztanak meg vele bármit, legyen szó ételről, tudásról vagy barátságukról.
Arról is kérdeztük Juliát, mit nem szeret Marosvásárhelyben vagy az itt élőkben, és néhány olyan dolgot emelt ki, amelyekhez nem kell külföldinek lennünk, hogy észrevegyük, marosvásárhelyiként is elég bosszúságot okoznak.
De az sem tetszik neki, hogy sok sofőr úgy vezet, hogy közben nem figyel a gyalogosokra. Igazi kultúrsokk volt neki az, hogy sok háztartásban nem gyűjtik külön a papírt, műanyagot, üveget, és nem létezik itt valódi újrahasznosítás sem.
Csíkszeredában és Székelyudvarhelyen már átveszik a lejárt szavatosságú gyógyszereket, Marosvásárhelyen azonban csak most készül erre a sürgősségi kórház. Az egészségügyi minisztérium már tavaly szabályozta a készítmények leadásának módját.
A Szent György Napok irodalmi eseményeinek sorába illeszkedve hétfőn este közönségtalálkozót tartottak a sepsiszentgyörgyi unitárius templomban: egy házaspár, két közkedvelt alkotó rajongói töltötték meg a padsorokat.
A Vadon Egyesület a sepsiszentgyörgyi Erzsébet park felső sétányára várja az természetfotók iránt érdeklődőket április 24-én, szerdán 18 órakor. Ekkor nyitják meg ugyanis a Transnatura Természetfotó Klub Varázslatos természet című kiállítását.
A szabadságharc mécsesei – Női honvédek – 200 éve született Bányai Júlia, az 1848-as forradalom és szabadságharc honvédszázadosa címmel nyílik kiállítás Sepsiszentgyörgyön.
Több székelyföldi egyesület projektje nyert támogatást a MOL Románia és a Polgár-Társ Alapítvány Zöldövezet programjának idei kiírásán. Az eredményeket, a támogatásra javasolt egyesületek listáját közzétették a zöldövezet.ro oldalon.
Képekbe zárt haza címmel nyílik kiállítás szerdán 17 órakor a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban. A fotókat Weinstock Ernő készítette 1940–1944 között Észak-Erdélyben.
Az egészséges és aktív életmód előmozdítása érdekében indított támogató csoportot a kézdivásárhelyi idősek számára a Gyulafehérvári Caritas. Az első, bemutató jellegű találkozót kedden délután tartották.
Idén is megtartják a Hagyományőrző Napot a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Gimnáziumban április 25-én, csütörtökön. A 19. alkalommal megrendezett esemény fénypontja a népviseletbe öltözött ünneplők körtánca lesz.
Idén 50 éves az 1974-ben létrejött Gyergyószárhegyi Művésztelep. Az évfordulót méltó módon ünneplik meg, kiállításokkal, szakmai konferenciával és természetesen jubileumi művésztáborral.
A hadsereg súlyos létszámhiánnyal küzd, a tiszti állások 43 százaléka betöltetlen, de a közkatonák körében is meghaladja a 20 százalékot a létszámhiány.
szóljon hozzá!