Különbségeket nem lát az itt élő nemzetiség mentalitásában, hozzáteszi, saját nemzete és az itt élők felfogása között is csak kevés eltérést lát,

A látszat azonban éppen ennek ellenkezőjét igazolja − vallja be. Ideérkezésekor ugyanis meglepődött azon, hogy milyen sok luxusautó van a városban, hétvégenként pedig sokan SPA-ba járnak – mondja, aztán arra következtetett, hogy sok marosvásárhelyi jobban él itt, mint az olaszok egy része Olaszországban. Amíg Marosvásárhelyen jól megy a tánciskolája, marad, mert úgy érzi, hazájában nehezebben találna munkát.

– vallja be lapunknak. Kérdésünkre, hogy élne-e itt hosszabb ideig, határozott nemmel válaszolt, saját hazájában szeretné leélni életét.

A magyarok pontosabbak

Ellentétben a táncoktatóval és az egyetemistával, az osztrák önkéntes lány látja a különbséget a két itt élő legnagyobb nemzet között. Talán amiatt is, mert ő közelebbről érkezett Marosvásárhelyre. Julia Haas egy felső-ausztriai kis faluból költözött ide fél évvel ezelőtt az Európai Önkéntes Szolgálaton keresztül, és jelenleg az Alpha Transilvania Alapítványnál tevékenykedik, még öt más országból érkezett önkéntessel lakik együtt. Angolul beszélgettünk vele, bár bevallása szerint már az elején megtanult kicsit magyarul is, mivel először magyar gyerekekkel foglalkozott, majd később néhány alapkifejezést románul is elsajátított. „Főként azért választottam ezt a várost, mert tetszett az önkéntesprojekt, amelyre jelentkeztem. Az első három hónapban sérült gyerekekkel foglalkoztam, jelenleg egészségesen fejlődő kicsikkel dolgozunk, hamarosan pedig fogyatékkal élő felnőttekkel fogok foglalkozni” – meséli lapunknak Julia Haas.

Ő látja a különbségeket az itt élő két legnagyobb nemzetiség és kultúra között: azt tapasztalta, a magyarok sokkal jobban hasonlítanak az osztrákokra vagy a németekre, azaz pontosabbak, jóval szervezettebbek, mint a románok, ugyanakkor több idő kell nekik ahhoz, hogy más nemzetek felé nyissanak. Ezzel szemben a románok sokkal nyitottabbak, közlékenyebbek, inkább az olaszokra, spanyolokra emlékeztetik őt – vallotta be.

– mondja az osztrák önkéntes. Ugyanakkor megjegyezte, mind román, mind magyar kollégái szívesen osztanak meg vele bármit, legyen szó ételről, tudásról vagy barátságukról.

Arról is kérdeztük Juliát, mit nem szeret Marosvásárhelyben vagy az itt élőkben, és néhány olyan dolgot emelt ki, amelyekhez nem kell külföldinek lennünk, hogy észrevegyük, marosvásárhelyiként is elég bosszúságot okoznak.

De az sem tetszik neki, hogy sok sofőr úgy vezet, hogy közben nem figyel a gyalogosokra. Igazi kultúrsokk volt neki az, hogy sok háztartásban nem gyűjtik külön a papírt, műanyagot, üveget, és nem létezik itt valódi újrahasznosítás sem.