Vitát szül az orvostanhallgatók röghöz kötése

Vass Levente, Cseke Attila volt egészségügyi miniszter tanácsosa nem hiszi, hogy a jelenlegi tárcavezető által felröppentett ötlet lenne az egyetlen megoldás az orvosmigráció megállítására. A diákok és a fiatal szakemberek támogatására életre hívott marosvásárhelyi Studium Alapítvány alelnöke szerint a röghöz kötést nem megszorításokkal, hanem a lehetőségek és körülmények javításával, a szakmai beépülés segítésével lehetne elérni.

„Miután Németországban is aggasztó méreteket kezdett ölteni a szakemberek Franciaországba való áttelepedése, a német állam nem büntetéseken gondolkodott, hanem azon, hogy miként tudna jobb körülményeket teremteni orvosai számára” – példálózott Vass Levente. Szerinte miután a román állam hat éven keresztül finanszírozza egy orvostanhallgató oktatását, még egy kicsivel megpótolhatná a befektetett összeget, és támogatásban részesíthetné a pályakezdő orvost.

„Ha Románia a rendszer szigorításával próbálja megtartani a frissen végzett egyetemistákat, könnyen megeshet, hogy a hallgatók még a rezidensi vizsga letétele előtt, az egyetem padjaiból a Nyugat irányát veszik” – figyelmeztet Vass. A szakembert ugyanakkor örömmel tölti el, hogy a Studium Alapítvány által felkínált szolgálati lakásokkal számos szakembert sikerült Erdélyben tartani.

Marosvásárhelyen már több mint egy évtizede lehet kedvezményes kvártélyra pályázni, de a közeljövőben a sepsiszentgyörgyi, a jövőben pedig a szatmárnémeti szolgálati lakásokat is átadják. Az urológus egyébként úgy véli, hogy az ország nem orvoshiánnyal, hanem túlképzéssel küzd. Mint rámutatott, Romániában tizenegy orvosi egyetem működik, ami a szakember szerint európai viszonylatban nagyon soknak számít az ország lakosságához képest.

Nemcsak jogok, kötelezettségek is vannak

Tubák Nimród szerint nehéz lenne megfogalmazni a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség (MMDSZ) álláspontját a kérdésben, hiszen a hallgatók soraiban megoszlanak a vélemények a tárcavezető ötletével kapcsolatban. A diákszövetség elnöke így saját álláspontjának adott hangot, mely szerint az államnak valóban erkölcsi kötelessége lenne segíteni a pályakezdőket, de ugyanakkor a frissen végzettek is tartoznak szüleik nemzedékének, melynek adójából fenntartják az egyetemet.

„Talán még az iskola padjaiban, tizenegyedik vagy tizenkettedig osztályban alá kellene íratni egy szerződést a nagykorúsított diákokkal, hogy amennyiben ösztöndíjas helyre pályáznak, az egyetem elvégzése után csak bizonyos feltételek mellett hagyhatják el az országot. Vagy előbb ledolgozzák az adófizetők pénzéből a tanításukra fordított összeget, vagy ha nem, akkor visszafizetik” – véli a hatodéves hallgató. Tubák Nimród egyébként nemcsak az orvosira készülőkre, hanem valamennyi leendő egyetemi hallgatóra kiterjesztené a rendelkezést.

Maradjon a rezidens, mehet az orvos?

Jogosnak és méltányosnak tartja az esetleges szabályozást egy, a neve elhallgatását kérő marosvásárhelyi egyetemista lány is. Mint mondja, azért sem szeretné felfedni azonosságát, mert társai kinevetnék. „A többség már úgy ül be az egyetem padjaiba, hogy neki a diploma megszerzése a legfontosabb, hogy aztán nyomban startolhasson Nyugatra. Hiába próbálják mondogatni a tanárok, hogy itthon is lehet érvényesülni, a többség hallani sem akar a romániai munkavállalásról. Divatjamúlt azt mondani, hogy legalább néhány éves itthoni szakmai gyakorlattal tartozunk az államnak, de az mindenképpen megfontolandó, hogy szűkebb pátriánknak, magyar közösségünknek adósai vagyunk” – állítja a tanulmányai felénél tartó orvostanhallgató.

Szerinte az itthoni gyakorlattal a majdani befogadó államnak is tartoznak a frissen végzettek. „Nem állíthatsz oda abszolút kezdőként, hogy jöttem, itt vagyok, még sehol nem dolgoztam, de jól fogna egy 2500–3000 eurós kezdő fizetés” – jelentette ki a majdani orvos. Ugyanakkor bevallotta, ő sem tudja még, hogy Erdélyben, Magyarországon vagy távolabb képzeli el a jövőjét. Ha a szívére hallgat, semmiképp nem megy el, vallja, ha az eszére, akkor öt-hat esztendő romániai gyakorlat után nekivág a nagyvilágnak. „Külföldön is csupán pár évet dolgoznék, és az ott szerzett tapasztalattal meg pénzzel hazatérnék, hogy itthon kamatoztassam tudásomat” – ecsetelte jövőjét a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) diákja.

Álláspontjával szöges ellentétben lévő véleményt képvisel az a kolozsvári ötödéves román orvostanhallgató, aki szerint egy egységes Európában semmiként nem szabad határokat szabni a munkaerő-áramlásnak. „Ha egy eperszedő elmehet Spanyolországba dolgozni, ahol jobban fizetnek, mint Romániában, egy orvosnak miért tiltanák meg, hogy külföldön dolgozzon?” – kérdez vissza. Amikor azzal próbálunk érvelni, hogy az állam vajmi keveset fektet az eperszedés oktatásába, míg egy orvos képzése hat évig tart, a diák azzal vág vissza: „nekem is meg kell szenvednem a hat esztendőn keresztül, nemcsak az adófizetőknek”.

Másoknak is megfordult már a fejében

Mint arról beszámoltunk, Nicolae Bănicioiu egészségügyi miniszter elképzelése szerint a kormány szerződést kötne az ország orvosi egyetemeinek ösztöndíjban részesülő hallgatóival, melynek értelmében a fiatalok tanulmányaik, valamint a rezidensi időszak lejártáig nem vállalhatnának külföldön munkát. A tárcavezető szerint így állítanák meg az egyre nagyobb méreteket öltő orvoselvándorlást. Hangsúlyozta: az intézkedés csakis azokra vonatkozna, akik állami pénzből biztosított tanulmányi ösztöndíjban részesülnek, az érdemösztöndíjat kiérdemlő hallgatókkal nem kötnének szerződést.

„Meg kell vizsgálnunk, hogy az elképzelést hogyan lehet megvalósítani, mert egy dolog, hogy mit szeretnénk, és más dolog, hogy mire van lehetőségünk. Fontos, hogy az intézkedés ne mondjon ellent a szabad mozgásra vonatkozó európai irányelveknek” – fogalmazott Nicolae Bănicioiu. A miniszter elképzelése szerint hatályban lévő jogszabályokat kellene kormányhatározatokkal módosítani, így jogilag is megoldható lenne a „röghöz kötés”. A kérdésben Klaus Johannis államfő is megszólalt, aki szerint a migrációt nem egy kormányhatározattal, hanem az egészségügyi rendszer teljes reformjával lehetne csökkenteni.

A miniszter ötlete egyébként nem eredeti; másoknak is megfordult már a fejében. A röghöz kötés Magyarországon is komoly vitákat szült. A többségi álláspont szerint míg a rezidensek esetében elfogadható, hogy otthoni munkavégzéshez kötik az ösztöndíjuk kifizetését, addig a tíz-húsz éve a szakmában dolgozó orvosoknál nem, hiszen ők már „bőven ledolgozták a képzési idejüket”.