Tudományos konferencia a művészet és oktatás kapcsolatáról

A tudományos diákköri konferencián azokra a kérdésekre keresték a szakemberek és az egyetemi hallgatók a választ, hogy fejleszthető-e a művészetek iránti érzékenység, tanítható-e a művészet, milyen oktatási módszerek alkalmazhatóak a művészetek átszármaztatására, a napjainkban zajló művészeti jelenségekre felkészít-e az iskola, vagy mi számít korszerű művészeti oktatásnak?

Vargancsik Iringó, a Művészeti Egyetem óraadó tanára, a szervezők egyike elmondta, az a tapasztalat, hogy eléggé másodrangú tantárgyként kezelik már a középiskolában is a művészeti tantárgyakat, a zenét, rajzot, festészetet, más nincs is jóformán, nagyon ritka a drámakör vagy az olyan más művészeti foglalkozás, ahol egy kicsit ki tud bontakozni a fiatal. Miközben minden kutatás alátámasztja a művészeti nevelés fontosságát, azt, hogy a jövő szempontjából mennyire nem elhanyagolható a művészet eszközeinek használata az iskolai oktatásban.

„Nem tudjuk, mit hoz a jövő, de azt mondja egy amerikai professzor, hogy 65 százaléka a munkahelyeknek olyan lesz a mai óvodáskorúaknak, amiről nem is tudjuk megfogalmazni, hogy mi az, tehát nem tudjuk azt most mi megmondani, hogy milyen munkaterületeken kell majd elhelyezkedniük a mai fiataloknak, és éppen ezért nagyon szükséges a kreatív, a divergens gondolkodás, miközben az iskolában pont azt sulykoljuk, hogy csak az a jó, ha egy konkrét irányba, meghatározott pontra összpontosul a gondolkodás” – magyarázta a szakember.

A Művészeti Egyetem a Babeș-Bolyai Tudományegyetem marosvásárhelyi kihelyezett pedagógusképző szakával együttműködve szervezett konferencián az esztétikai érzékenység kisiskoláskori fejleszthetőségéről értekezett Bakk-Miklósi Kinga egyetemi docens, míg Lazsádi Csilla Terápia és nevelés 3D-ben témájú dolgozatát mutatta be, majd Vargancsik Iringó A kreativitás fejlesztésének a lehetőségei az iskolában című munkáját ismertette. A diákok tudományos dolgozatai többek közt a személyiség genetikai és környezeti eredetéről és a tehetségről szóltak, a táncban rejlő nevelési lehetőségekről óvodás és kisiskolás korban, a gyermekek szocializációs folyamata és a média kapcsolatáról, a képzőművészeti- és zenei oktatás fontosságáról, az esztétikai nevelésről a Montessori-pedagógiában.

A konferencia második részében három csoportban szervezett drámakörön kommunikációt elősegítő gyakorlatokat sajátítottak el a résztvevők a színművész tanárképzős hallgatók által vezetett foglakozásokon.