Szénaverősi szászok: nem tudják feledni a szülőhelyet

Bármelyik település falunapi rendezvényének szervezői megirigyelhették volna azt a hangulatot, ami a szénaverősi művelődési otthonban fogadott minket szombat délután: 208 szász elszármazott és azoknak gyerekei, unokái, illetve száz helyi meghívott töltötte be a vendéglátóhellyé átalakított termet.

A közigazgatásilag Balavásárhoz tartozó, mintegy ötszáz lelket számláló településen, melyet valamikor többségében szászok laktak, mára jelentősen változtak a demográfiai arányok: a lakosság fele román, másik fele cigány. A Németországi Szénaverősi Szászok Egyesületének alelnöke, Alfred Gross elmondta: a faluban, melynek első írásos említése 1442-ből származik, az 1944-es kitelepítések előtt 1280 szász, 48 román és 14 vagy 16 cigány élt. Amikor egy év múlva, 1945-ben, a szászok egyharmada, azaz 441-en visszatértek szülőfalujukba, 1058, az Erdélyi-középhegység vidékéről betelepített románt és 150 cigányt találtak.

A vissza nem tért társaik Németországba mentek, és Alfred Gross elmondása szerint ők jelentették az elsődleges szempontot, amiért aztán az itt maradottak is elmentek: nem éltek Szénaverősön rosszul, de a családok egyesülni akartak, magyarázta. Ezért 1977 és 1988 között a falubeli szászok 95 százaléka elment Németországba, és talán 1991-ben ment el az utolsó szász is.

Az egyesület elnöke, Jakobi Richard elmondta: azért jöttek vissza, mert itt születtek, itt éltek. Fel szeretnék eleveníteni a kapcsolatot a helyiekkel, de a műemlék templomukat is javítani, restaurálni szeretnék.

A ma is tanítói lakásként működő ház teraszán további két személlyel is volt alkalmunk megismerkedni: Konyen Reinhard zenetanárral, karmesterrel, a szénaverősi szászok fúvószenekarának vezetőjével, aki szintén azt állította: semmihez nem fogható boldogság volt egész gyerekkora, amit nem tud feledni.

De sokat mesélt az idős Katarina Weber is, aki szinte az utolsók közé tartozik, aki a szász kézimunka csínját-bínját ismeri, és gyönyörűen hímzett népviseleti ruházatait meg is mutatta, és aki azt állítja: nem nehéz a hímzés, csak türelem kell hozzá.