Semmit sem tesznek a Trianon előtti épületek megmentéséért

A roma családok gyors kilakoltatása után a tulajdonosuk, a helyi önkormányzat semmit nem tett a múlt század elején felhúzott épületek megmentéséért. Dorin Florea polgármesternek nem is volt célja, hisz eredetileg bontásra ítélte. „Máig sem világos számomra, mit akart a helyükbe a városháza, tény, hogy a múzeumnak sikerült leállítani az egyik napról a másikra elkezdett bontást” – idézi fel a néhány esztendővel ezelőtt történteket Soós Zoltán múzeumigazgató és egyben önkormányzati képviselő. A bontási engedély hiányában az önkormányzat lestoppolta a munkálatokat, és részben kitakarva hagyta az épületek tetőzetét. A hanyagság hamar megtette a hatását: mára a Toroczkai Wigand Ede budapesti építész által art deco stílusban tervezett egyik irodaház félig, a másik teljesen romos állapotban van. Az épületek nemcsak a város szégyenévé váltak, hanem közveszélyes műemlékekké is. Mindez annak dacára, hogy 2011-ben a városi lakásgazdálkodási vállalat igazgatója, Ovidiu Moldovan azt nyilatkozta, hogy a Margaréta utcában illegálisan élő családok kilakoltatása után sürgősségi intézkedéseket hajtottak végre a tetőzet beszakadása ellen.

„Költségvetési alap, elméletileg, az idén is lenne az épületek megmentésére. Nagyon remélem, hogy legalább az állagmegóvásig sikerül eljutnunk, ami a tetőszerkezet helyreállítását és a nyílászárók behelyezését feltételezné. Ugyanakkor jó lenne bekeríteni” – mondja Soós. Az RMDSZ tanácsosa bízik Florea ígéretében, aki a közelmúltban arról beszélt, hogy fontolóra veszi az épületek átadását a megyei önkormányzatnak vagy a fennhatósága alatt működő múzeumnak. Soós Zoltán szerint amennyiben a városháza legalább egy ennyivel nem járul hozzá a Trianon előtt épült két ingatlan megmentéséhez, nincs létjogosultsága azoknak a hatalmas szégyentábláknak, amelyeket a polgármester a mások tulajdonában lévő, szintén pusztulásra ítélt ingatlanok elé helyezett ki. Példa erre a Bürger-palota, melyben a szocializmus évtizedeiben a patinás Aranykakas vendéglő működött vagy a somostetői lövölde, ahová a múlt rendszerben szintén éttermet létesítettek. Négy évvel ezelőtt, 2011-ben a helyi rendőrség pénzbírságot rótt ki azokra az ingatlantulajdonosokra, akik elhanyagolták épületeiket.

Kérdésünkre, hogy a múzeum mihez kezdene a két bútorgyári irodaházzal, Soós Zoltán több elképzelést is vázolt. Megítélésében lehetne ott műemléki irodát létesíteni, de 19. század végi kávézót is kialakítani. „Tény, hogy a kultúra szférájában kellene működtetni, így valóságos színfoltja lehetne a városnak” – állítja Soós.

Menthető lenne a Súrlott Grádics
Az önkormányzatnak nem jelentene túl nagy beruházást megvásárolni és felújítani az egykori Súrlott Grádics kocsma épületét – véli Soós Zoltán. Szerinte megengedhetetlen, hogy a Klastrom utcai kis házikóból továbbra is csúfot űzzenek. Mint ismeretes, az épület tulajdonosai a tavaly nem csak a megfelelő engedélyek kiváltása nélkül, de szakszerűtlenül és ízléstelenül renoválták ingatlanjukat. Hiába állt a felújítását szabályozó hivatalos engedélyen az, hogy a munkálatok során kötelező módon csak cserépfedelet használhatnak, a 19. századi épületet bádoglemezzel fedték le, tetőterének egyik oldalán meg egy kakasülő-szerűséget alakítottak ki.