Püspöki vizitáció Nyárádszentbenedeken

Az egyházkerület és a gyülekezet vezetőit tagjait, a Marosi Református Egyházmegye jelenlevő mintegy félszáz lelkészét Lőrincz János nt. esperes köszöntötte, majd elmondta: az egyházi és világi vezetők iránti bizalom mindenütt megingóban van, ilyen helyzetet élt meg évtizedekig ez a gyülekezet is, ezért sok évi kemény munkába kerül ennek a bizalomnak a helyreállítása.

Szegedi László egyházkerületi generális direktor elmondta: megvizsgálták a gyülekezeti életet, az anyagi és tárgyi feltételeket, de a templomot, egyházi épületeket is. Örömmel tapasztalták, hogy a fiatal lelkész szeretetet kapott a gyülekezettől. A szentbenedekiek készek megbocsátani, fátylat teríteni mindarra, amivel megrabolták őket, és a szomorú emlékek görgetése helyett képesek az új lelkésszel előre menni. A gyülekezetet példaként kellene vinni és másoknak tanítani: hogyan nem szabad tevékenykednie egy lelkésznek, és hogyan lehet kigyógyulni a helyzetből, hogyan lehet két év alatt három-négyszeresére javítani a gyülekezeti munka mutatóit.

Újraindult az élet

Főtiszteletű Kató Béla püspök elsőként a lelkészek figyelmét hívta fel: aki szolgálatot vállalt és szolgálni akar, annak nem szabad „felülnie minden szekérre”, és nem az elvándorlást, hanem az itthon maradást kell példáznia a mindennapokban, hisz óriási feladata van az egyháznak abban, hogy itthon maradjanak a magyar emberek. Ugyanakkor felhívta a figyelmet: szolgálata alatt fegyelmi eljárás alá vonja azokat az espereseket, lelkészeket, presbitériumokat, akik nem végzik el feladataikat. Mert a lelkészek jönnek-mennek, de a gyülekezet, a fiatalok, a közösségek és templomok maradnak.

Ami a gyülekezetet illeti, az egyházfő kifejtette: itt újraindult az élet, a lelkészben és a gyülekezeti tagokban látják a lendületet, akaratot, erőt, hogy építkezzenek, értéket teremtsenek. Sok kényes kérdést kellett feszegetni, de a faluban van élet, van folytonosság.

Áldássá lehet ez a nap

Csenteri Levente lelkész elmondta szerkesztőségünknek: „A mai napon megértettem: egyetlen oka ennek a vizitációnak az, hogy így akarta az Úr. És ebből fakadóan, áldássá lehet számunkra mindaz, ami a mai napon a gyülekezetünkben történt. Úgy érzem, elsősorban számomra sokat jelentett a mai együtt töltött nap, hiszen megerősített engem ez a látogatás a szolgálatom további végzésében és az az iránti felelősségemben. Aztán jót tett ez a vizitáció a gyülekezetünk közösségének is, hiszen lelkesen készültek erre a napra. Köztudat szerint még soha nem volt a gyülekezetben püspöki vizitáció, és a templomunkban sem egyszerre közel ötven lelkipásztor. Megtiszteltetésnek vesszük, hogy a mi – sajnos omladozó templomunkat – Istennek ennyi szolgálattevője töltötte meg, akik, hisszük, hogy imádságukban fogják hordozni a gyülekezetünk templomfelújítási törekvését és további szolgálatát. Isten iránti hálával állok meg e mai nap után, és őszinte szívvel mondom ki: Isten akarata volt ez a mai nap, mely hiszem, hogy mindannyiunk javát szolgálja!”

„Nem hagyjuk az egyházunkat!”

Incze Sándor gondnok is örül a vizitációnak, mert így fény derül az elmúlt évtizedek hiányosságaira. Ennek ellenére az új lelkésszel hamar talpra állt a gyülekezet anyagilag is, de rendszeres a templomlátogatás, sokan vannak névnapozáskor vagy a nyári konfirmációs találkozókon is. A fiatal lelkésszel nagyon elégedettek, rendszeresen beszámol és elszámol a gyülekezet előtt, ezért messzemenően támogatják őt.